Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön, 321 mentességben részesiti az egy és két szobából álló épületeket, de csak az esetben, ba azokban a ház tulajdonosa vagy családtagja lakik. Ilyen értelemben véve teljesen azonosítom magamat ezzel, mert igazságosnak tartom, hogy az a szegény ember, aki egész életenergiáját belevetette egy kis épületnek felépítésébe, tényleg mentesítve legyen a lakásadórészesedés fizetése alól. Viszont azonban, ba az igazságot keresem, akkor igazságtalannak tartom, bogy tisztán és kizárólag csak azok mentesittessenek az állami haszonrészesedés fizetésének kötelezettsége alól, akiknek saját tulajdona ez az egy- és kétszobás lakásból álló objektum. Ha fennáll annak az igazsága, hogy ezek ne fizessenek, akkor szerintem elsősorban annak az igazságnak alapja áll fenn, hogy azok se fizessenek állami haszonrészesedést, akik bérért laknak egyszobás vagy kétszobás lakásban. Hiszen már több izben volt alkalmam kifejezésre juttatni, hogy mennyire fontos állami érdek, — különösen szociális szempontból — hogy a kislakások mentesittessenek minden néven nevezendő adózási kötelezettség alól. Az előttem szóló Szabó képviselő ur is felemlítette többek között, hogy a munkásemberek milyen szerencsétlen lakásviszonyok között élnek. Ha elmegyünk az angyalföldi részre, látjuk, hogy napszámos emberek, ipari munkások, magán- és köztisztviselők gazdasági nyomoruságban szenvedve, a lehető legszükösebb viszonyok között élve, egyszerű egyszoba-konyháből vagy maximum két szobából álló lakásban laknak és ágyrajárót kénytelenek tartani csak azért, hogy a lakbért fizetni tudják és azt a lakrészt, amelyben maguknak kellene lakniok, kénytelenek másokkal megosztani. Ezek az emberek a legegészségtelenebb levegőben élik le az életüket. Ezek a lakások apró gyerekekkel vannak tele, ott a legantiszociálisabb viszonyok között élnek. Ha tehát igazságos dolog az, hogy a saját tulajdonban lévő egyszobás házak tulajdonosai ne fizessenek házhaszonrészesedést, akkor szerintem elsősorban szükséges, hogy azok se fizessenek házhaszonrészesedést, akik bérben birják az egy szobából vagy két szobából álló lakásokat. Nem tartom kielégítőnek Szabó József képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy nem kell kincstári házhaszonrészesedést fizetni az olyan épületek után, amelyek egy vagy két lakrészből állanak, — és itt pontot tenne, a továbbit elhagyná. Szerintem a kérdés ezzel nincs megoldva, még pedig azért, mert a javaslat kifejezetten kimondja, »hogy olyan épület után, amely egy vagy két szobából áll«. Ez tulajdonképen azt jelenti, hogy a javaslat egy magánosan álló kis épületre gondol, amely nem foglal magában több lakrészt, mint pusztán egy vagy két szobát. Ha olyanformán fogadnók el a szakaszt, ahogyan azt Szabó József t. képviselőtársam javasolta

3 akkor megint csak beleesnénk abba a hibába, hogy például a bérházakban, tömeglakásokban levő egy- és kétszobás lakrészeket nem mentesitenők az adófizetés alól, mivel ezek több lakást foglalnak magukban. Szakács Andor: Ez tévedés volt, elkerülte a figyelmét! Baticz Gyula : Épen ezért egy másik módosítást tartok szükségesnek benyújtani. Javaslatomnak célja az, hogy tekintet nélkül arra, vájjon az a ház több lakást foglal-e magában vagy nem, az egy- és kétszokás lakásban lakó emberek minden körülmények között részesüljenek a házhaszonrészesedés fizetése alóli mentességben. Ezért a következő javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Nem kell kincstási részesedést fizetni a bérbeadott egy- és kétszobás lakás után és olyan épületrész után, amely egy vagy két lakrészből áll, s melyet a tulajdonos és családtagja használ,« Ez azt jelenti, hogy nem kell házhaszonrészesedést fizetni azok után a lakások után, amelyekben csak egy vagy két szoba van, tekintet nélkül arra, hogy ez a saját tulajdonában van-e vagy pedig bérben birja, és tekintet nélkül arra, hogy az a ház több egy- vagy kétszobás lakást foglal-e magában vagy nem. Kérem a pénzügyminister urat, valamint a t. Nemzetgyűlés többségét, méltóztassanak ezt a javaslatomat általános szociális szempontból és az általános igazság szempontjából magukévá tenni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Dénes István. Dénes István : T Nemzetgyűlés ! Ismét a kincstári haszonrészesedés kérdéséhez érkeztünk el; ezúttal a házhaszonrészesedés kérdéséhez. Tegnap az igen t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy a házhaszonrészesedés is az adónak egy neme. Ha az adónak egy neme, akkor a magyar törvényhozás szelleme legalább a látszatát őrizze meg annak, hogy az adózás az egyenlőség, igazságosság és méltányosság elveinek megfeleljen. Ennél az adónemnél az igen t. pénzügyi kormányzat azokat az elveket, amelyekre pedig a nemzetgyűlés mindig őrködött, egyszerűen brutális módon felrúgta, nem törődött vele ; kicsiny százaléknál kezdte és ma már hatalmas százalékig ment fel. A kincstári haszonrészesedéssel feltétlenül szakitanunk kell. Meg kell szüntetni ezt az adónemet, mert ez a legigazságtalanabb, legbrutálisabb. Az igen t. pénzügyi kormányzat kincstári haszonrészesedést vesz a cukor után, ecet után, petróleum után, házbér után, de nem jut eszébe az igen t. pénzügyminister urnák, hogy vannak könnyebben és egész könnyen szerzett vagyonok, amelyekből vehető a nemzet megnyugvására haszonrészesedés, anélkül, hogy ezeket abszolúte érintené. Ha az igen t. pénzügyminister ur kincstári haszonrészesedést akar venni, akkor nem volna szabad, hogy hozzányúljon a közfogyasztás legégetőbb cikkeihez, hanem találja meg a 44*