Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
318 A nemzetgyűlés 166, ülése 1923, évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. Gaal Gaston: Nadrágos földszerző! Rupert Rezső : . . . akinek a törvény szerint is legfeljebb egy holdhoz lett volna joga. Már most mi történik itt? Ha nem sikerül megváltoztatni az Ítéletet s ha nem sikerül reparálni azt a törvénytelenséget, hogy Karlovics Józsefnek adják a birtokot, aki az O. F. B.-nak a földmivelésügyi ministar ur által delegált tagja, — mondom — ha nem sikerül ezt a törvénytelenséget reparálni, amire azonban ugylátszik, megvan a hajlandóság az O. F. B.-ban, akkor ebből az következik, hogy az a szegény földmivescsalád . . . Dénes István: Zsidók ezek? Ruppert Rezső: . . . dehogy! Tősgyökeres magyarok! Akkor ezt a 21 millió koronát, amelyet április 7-ón kifizetett, visszakapja. Ez a pénz azonban nem ér meg többet, mint legfeljebb 5 millió koronát, tehát már ezen is elpusztult az egész vagyonuk. De ez még mindig nem elég. Ennek a törvénynek rendelkezése szerint és a törvény szelleme szerint lehetséges magyarázat értelmében ennek a parasztcsaládnak több, mint egy millió korona illetéket is kell fizetnie, tehát az 5 millióból megmaradt 4 millió. Ez teljesen lehetetlen dolog sat. Háznak igazságérzésére is appellálok; ne tűrje azt, hogy amikor egy ügylet "létre sem jött, a kincstár mégis illetéket szedhessen utána, hanem maradjunk meg a régi bevált joggyakorlat mellett, hogy ha átruházás nem történik, akkor az illetékezésnek nincs helye. Ez nagyon egyszerű kérdés és csak az igazságnak teszünk szolgálatot vele ; sok szegény jóhiszeműen bajba jutott emberen fogunk segiteni akkor, ha nem rójjuk meg teherrel azért, mert őt különben is szerencsétlenség érte annak folytán, hogy az az ügylet, amelyet megkötött, füstbe ment. Azt hiszem, ennek a rendelkezésnek egyetlen motívuma az, hogy a pénzügyminister ur talán arra gondolt, hogy lehetnek olyan esetek, amikor bár egy ügylet nem érvényes, bár az felbontható, mégis bennmaradhat az ingatlanban. Megtörténhetik az a csodálatos eset, amire ugyan nem igen számithatunk, mert ma az eladó a folytonos fokozódó tendencia mellett, ha csak lehet, kidobja azt, akinek korábban eladta az ingatlanát, de megtörténhetik, lehet olyan csudaeladó, aki azt mondja, hogy bár nincs szerződós, bár még mindig az enyém az ingatlan és bár azt minden órában visszavehetnem, mégis emberi érzésből benne hagvom azt, aki benne van. Talán arra gondol a pénzügyminister ur, hogy abban az esetben, ha a törvény félretételével a felek mégis hatályban tartanak egy ügyletet, nem volna igazságos, ha ez után az üzlet után nem fizetnének illetéket. Nem bánom, ezt engedjük meg, itt az igazságon nem esnék sérelem, ez helyes, mert hiszen az ügylet mégis tényleg foganatba vétetett és a felek akaratánál fogva fentartatott. Nem bánom, itt tartsuk fenn az illetéket, de azt ki lehet mondani, hogy az átruházás után ki kell vetni illetéket az ügyletre, ha az nem is érvényes, illetéket fizetni azonban csak akkor kell, ha az ügylet a felek akaratából továbbra is fentartatik. Azt hiszem, hogy ha ezt a korrektivumot elfogadjuk, egyrészről a pénzügyminister ur álláspontja szerint is helyesen jártunk el, másrészről pedig megvédtük az igazságtalanság ellen azokat, akiket megvédenünk kellett. Indítványozom tehát, méltóztassanak ezt a szakaszt Farkas Tibor igen t. képviselőtársam inditványához képest még egyszer az igazságügyi bizottsághoz utasítani, ahol az jogászi szempontból, az összes eshetőségek figyelembevételével letárgyalható és jól megszerkeszthető lesz. Ha a t. Nemzetgyűlés erre nem hajlandó, akkor már most indítványozom, hogy a 8. § d) pontja töröltessék, ha pedig a t. Nemzetgyűlés ehhez sem járulna hozzá, akkor indítványozom, hogy a d) pont helyébe a következő uj d) pont iktattassák (olvassa) : »Ingatlanok visszterhes átruházása után a vagyonátruházási illetéket akkor is meg kell fizetni, ha a jogügylet a fennálló magánjogi rendelkezések szerint ugyan nem volna érvényesíthető, mert arról okiratot nem állítottak ki, a felek azonban azt mégis hatályban tartják.« Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Nagy Emil Igazságügyminister: T. Nemzetzetgyülés ! A kormány nevében kijelentem, hogy mindkét javaslatot az igazságügyi bizottsághoz való utasítás iránt elfogadom. Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Wolff Károly ! Elnök : A képviselő ur nem kivan szólni. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál : A 8 §-hoz ? (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon : Visszavonták !) A 8. § b) pontjának második bekezdése következőképen hangzik: Nem kell kincstári házhaszonrészesedést fizetni oly épület után, amely egy vagy két lakrészből áll, és amelyet a tulajdonos és családja használ. (Felkiáltások a bal- és szélsobaloldalon : Ez a 9. § !) Bocsánatot kérek, ez a 8. §. Elnök : A 8. §-hoz méltóztassék szólni ! (Felkiáltások : A bizottsági 9. § !) A Ház még nem hozott határozatot a 8. § ügyében, és nekem előbb a szónokokat kell hivnom és csak azután tehetem fel a kérdést, hogy a Ház odaküldi-e az igazságügyi bizottsághoz. A szónokokat azonban köteles vagyok felhívni. Sándor Pál : Van jogom szólani ? Elnök: A 8 §-hoz. Sándor Pál : Nem ez a 8. §. (Felkiáltások: Nem es!) Akkor nem szólok.
