Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. év kodifikálva van, igazságtalanságokra vezet s a fennálló törvényekkel sincsen összhangzásban. Hogy csak egy példára hivatkozzam, valaki egészen komoly ingatlan-adásvevési ügyletet köt, melynek hatálya felfüggesztő feltételtől van feltételezve, tehát komoly adásvételi ügyletről van szó. Az 1920 : XXXIV. te. 101. §-ának 3. bekezdése szerint nem kell az illetéket megfizetni, az törlendő abban az esetben, ha a felfüggesztő feltétel be nem áll ; tehát egy alakszerüleg is érvényesen létrejött komoly jogügyletről van szó. Az illetéket tehát nem kell megfizetni abban az esetben,, ha ez az ügylet .foganatba nem ment, ellenben, ha ügylet egyáltalában létre sem jött, akkor is kell illetéket fizetni. Az az ellentét, amely e két rendelkezés között van, nem tűri azt, hogy a d) pont megmaradhasson. T. Nemzetgyűlés ! Igen végzetes bajok és károsodások következhetnek be, ha ez megtörténik. Nagyon jól tudjuk, hogy a népünk jogérzete konzervatív, hogy a népünk a jó és bevált törvényeket, intézkedéseket, felfogásokat, álláspontokat nem adja fel szivesen s hogy tulajdonképen különb törvényhozó, mint maga a törvényhozás, mert ragaszkodik az igazsághoz, mindenhez, ami alapja lehet egy törvénynek. Évszázadokon át, •— vagy mondjuk, a legújabb kornak jogát véve alapul — évtizedeken át belegyökerezett a népünk lelkébe az, hogyha megvesz egy ingatlant és arra foglalót ad, bele is ül az ingatlanba, akkor ez az ingatlan az övé, , azt megvette. 1917-ben változás történt e tekintetben. Ekkor kimondotta egy rendelet, hogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi ügyletek csak akkor érvényesek, ha Írásban jöttek létre. Hiába, a nép jogérzetébe ez a rendelkezés nem ment át, ennélfogva végzetes és igen sok károsodás éri különösen az egyszerűbb embereket, akik nem tudják megérteni, hogy ha ők valamire foglalót adtak, és kéthárom-öt évig is benn ülnek az ingatlanban, egy napon, amikor a másik félnek tetszik, kivetheti onnan, mert jog szerint nem jött létre ügylet, az ügylet t. i. csak Írásban jöhetett volna létre, Ezeket a szegény embereket az a károsodás is éri, hogy azonfelül, hogy kivetik őket az ingatlanból, azon felül, hogy a régebben befizetett vételárat rosszabb koronában kapják vissza, ugy, hogy a pénzük szinte elvész, most még a kincstár részére illetéket is kell megfizetni. Ez a rendelkezés igazságtalan azért is, mert még azt a jogterületet sem szabályozza egészben, amelyről itt szó lehet. Egy adásvételi ügylet ugyanis nemcsak azért veszítheti hatályát, mert eredetileg is érvénytelen volt az ügylet, hanem azért is, mert utólag érvénytelennek nyilvánittatik valamely formahiba, anyagi hiba miatt, sőt ujabban érvénytelenné nyilváníttatnak adásvételi ügyletek hatósági beavatkozás folytán is. Megtörténik ugyanis az, hogy egy megvett ingatlant hirtelen kisajátítanak, megváltanak, amit majd példával is illusztrálni fogok és akkor természetesen felbomlik az ügylet az eladó és -a vevő között. Már most látszólag a törvény betűje szerint ezeknek nem kellene illetéket i augusztus hó 2-án, csütörtökön. 317 fizetniök, viszont azonban akkor nem lehet megérteni, hogy ha egy ügylet létrejött,. irásba is foglaltatott és azután vesztette el a hatályát, mégsem kell ez után illetéket fizetni, de amikor az ügylet létre sem jött, akkor kell illetéket fizetni. A bíróság gyakorlatából ezer és ezer esetet látunk, amikor az alakszerüleg, írásban létrejött ügyletek is felbontatnak. Ott van például a gazdasági lehetetlenülésnek esete, ott van a öuriának egy másik gyakorlata, hogyha pontosan nincs szabályozva a terhek viselésének kérdése, akkor felbontható az ügylet, mert egy lényeges alkateleme hiányzik. Száz és száz esetben fel lehet borítani egy ingatlanra vonatkozó adás-vételi ügyletet és akkor — legalább a mostani gyakorlat szerint — az a helyzet, hogy ezen átruházások után nem kell illetéket fizetni, ellenben abban az ártatlan esetben, ha az ügylet létre sem jött, kell illetéket fizetni. Itt azonban nincs vége a dolognak, mert teljes lehetetlenség, hogy a fináncigazságszolgáltatás ráhelyezkedjék erre az alapra. A vége az lesz, hogy ha ez a hibás, hiányos, homályos és a kérdés egészére ki sem terjedő intézkedés fennmarad a törvényben, akkor a fináncjogszolgáltatás ezt rá fogja olvasni a bíróság által felbontott átruházási ügyletekre, is, rá fogja olvasni az 1920 : XXXIV. te. 101. §-a szerint mentes ügyletekre és azokra az esetekre, amikor megköttetett az adás-vételi szerződés, de a felek akaratából foganatba nem ment. B,á fogja olvasni pedig azért, mert a közigazgatási bíróságnál az az elv, amely Wlassics Gyulának törvényinterpretáló elve, nevezetesen, hogy a törvény sokszor okosabb, mint a törvényhozó. Ezt a közigazgatási bíróság elnöke találta ki, ehhez alkalmazkodnak is és ha akkor azt fogja mondani a közigazgatási bíróság egy ártatlan, kevéssé komoly esetre, hogy ha létre sem jött az ügylet, az illeték kifizetendő, akkor annál inkább kiszabandó az illeték olyan esetben, amikor az ügylet létrejött, csak utólagosan bomlott fel. Ezren és ezren vannak érdekelve ennek a szakasznak révén. Én csak egyetlen példát mondok, ezzel akarom illusztrálni, hogy milyen fájdalmas igazságtalanságok következhetnek be. Ismerek egy esetet. Egy Baranyából kiüldözött nagyszámú földmivescsalád eladta Baranyában a megszállott szögletben lévő 60 holdas birtokát. E birtok helyett ez az érdemes földmivescsalád Nagyatádon vett egy másik 60 holdas birtokot. A baranyai birtokért kapott 21 millió koronát, amelyet az idén, április 7-ikén kifizetett a Nagyatádon megvett 60 holdas birtokért. Az eladóval megkötött szabályszerű adás-vételi szerződés után be is ültek a birtokba, mig egy napon az történt, hogy ezt a birtokot megváltották a lábuk alól és a földbirtokrendező bíróság odaítélte Karlovics József nagykanizsai városi tanácsnoknak, . . . (Zaj balfelől)