Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

À nemzetgyűlés 165. ülése 19.23. évi augusztus hó 1-én, szerdán. âOÎ lehetnek mindössze, mintegy degradáltassanak, amikor pedig épen olyan fontos funkciót és épen olyan fontos teendőket végeznek, mint az előbb felsorolt állampénztári igazgatók, akik a pénzügyminister ur alá vannak rendelve. Azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi minister urnák tudomása van arról a nagy elkeseredésről, amely a postánál különösen az üzemi alkalmazottakat, valamint a harmadik fizetési osztályba sorozott főtisztviselőket eltölti, és azt hiszem, hogy a minister ur arról is tud, hogy a posta vezérigazgatója, aki igazán szivén viseli alkalmazottjai sorsát, le akarta vonni a konzekvenciákat, és ha értesülésem helyes, a vezérigazgató ur a rendelet helytelen intézkedései következtében rendelkezésére is bocsátotta állását a minister urnák. Rendkivül sajnálnám, ha az igazgató urnák ez a lépése valóra válnék, csak azért, mert tisztviselőinek, beosztottjainak érdekeit képviseli. Kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a postánál úgyis nagyon elkeseredett hangulat lecsillapítására méltóztassék odahatni, hogy ezek a helytelen intézkedések a közeljövőben orvosoltassanak. Bővebben nem kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, remélem, hogy más alkalommal sem lesz szükség rá, s röviden a következő interpellációt vagyok bátor a kereskedelemügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : »1. Yan-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a m. kir. posta, távírda és távbeszélő alkalmazottak üzemi és forgalmi karának nagy részét a Budapesti Közlöny 171. számában foglalt 6000. M. E. rendelet igen sérelmesen érinti? 2. Miképen óhajt a kereskedelemügyi minister ur intézkedni, hogy ezen nagy anyagi hátránnyal is járó sérelmek jóvátétessenek?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik? Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés ! Az aszódi javitó intézet dolgában kívánok rövid interpellációt előterjeszteni. A nevelő intézet nem rég létesült és egyik büszkesége Magyarországnak, mert ilyen kitűnően felszerelt, és nagyszerűen elhelyezett intézet kevés van egész Európában. »Jobbára szegény munkások gyermekei kerülnek oda be, mert hiszen, ha a gazdag szülők gyermekei rosszak és javítani akarják őket, nem adják az aszódi javitó intézetbe, hanem a nevelők sokasága pallérozza rossz tulajdonságaikat. Ezek a gyermekek, kikerülve a szülői házból, egy nagy állami intézetbe jutnak, ahol százszor jobban rá vannak szorulva az atyai gondoskodásra, szeretetre és felügyeletre, mint otthon, mert, ha ezek a tulajdonságok nem nyilatkoznak meg a vezetők részéről, ugy ezek a gyermekek elvesznek és nem lesznek többé hasznos polgárai ennek az országnak. Ha csak egy oldalról informáltak volna arról, hogy ott nincsenek megfelelő viszonyok, talán azt lehetne mondani, hogy az elfogultság is szólhat belőlem, de azok az állapotok, amelyek különösen a gyermekek élelmezése körül fennállanak, már évekre visszamenőleg megvanak, és annak ellenére, hogy a sajtóban támadták az intézet igazgatóságát, sőt már vizsgálat is volt ellene, ezen a téren állott be javulás, ma is ugyanolyan tarthatatlan a helyzet, mint amilyen volt néhány évvel ezelőtt, amikor négy növendék halt meg mérgezésben. A mérgezést a gyermekek a rántástól kapták és a felvett halotti anyakönyvi kivonatokból megállapítható, hogy a szegény gyermekek arzén mérgezésben pusztultak el. Ha csak ez az egy eset fordult volna elő és ha az idén egy ujabb nagy botrány nem történt volna, talán könnyen napirendre lehetne térni a dolog felett, az idén azonban ujabb nagyobb arányú mérgezési eset történt, amenynyiben 150 gyermek betegedett meg mérgezési tünetek között. Hogy ezúttal nem történt haláleset, annak a szerencsés véletlennek oka, hogy két orvos azonnal mintegy félmillió értékű orvosságot alkalmazott a gyermekeknél és kezelésük tekintetében a legnagyobb gondosságot fejtették ki. A mérgezés azonban gondatlanság következménye, amely miatt mindenesetre az igazgatóságot kell elővenni. Természetes, hogy ezt a nagy összegű kiadást az állampénztár fogja megfizetni. Egy más dolog is van azonban, amely felszólalásra kényszerit, t. i. az intézet nagyszámú tisztikarában különböző felfogású emberek vannak, és az igazgatóság részéről azok a nacionalista felfogású tisztviselők, akik a választások alkalmával nemzeti álláspontot foglaltak ol és keresztén) felfogást vallottak, üldöztetésben részesültek. Nagyon furcsának találom, hogy most a nemzeti kormányzat idejében megtörténhetik Magyarországon, épen Budapest szomszédságában az ilyen üldöztetés. Az intézet növendékeit különféle műhelyekben foglalkoztatják, és a rendelkezésre álló 150 holdnyi területet kerti célokra használják fel, amelyen szintén a növendékeket foglalkoztatják. Adatok állanak rendelkezésemre, melyekből megállapítható, hogy ezeknek a mutíkáknak a produktumait az intézet ugy értékesiti, hogy nagyon kevés haszon van belőle. Olyan gazdálkodás folyik ott, mint a legtöbb hasonló természetű állami üzemnél szokott folyni, hogy Csáky szalmájának tekintik azt, ami az államé és nem fejtik ki azt a gondosságot és lelkiismeretességet, amelyet minden állami üzemnél még fokozottabb mértékben ki kellene fejteni, mert hiszen ott még nagyobb lelkiismeretességgel kellene vigyázni az állam javaira és tőkéire. Kérem az igazságügy minister urat, akiknek fenhatósága alá tartozik ez az intézet, vizsgáltassa felül szakemberekkel és állapitassa meg, hogy a befektetett tőkét jövedelmezően használják-e fel ezekben az üzemekben, vizsgáltassa felül a kertészetet és azokat a modernül béren-