Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

308 A nemzetgyűlés 165. ülése 1923, dezett ipari munkáltató helyeket, amelyek az intézethez tartoznak és jövedelmezőség szempontjából szintén nem felelnek meg azon várakozásnak, amelyet méltán lehet ezen intézményekkel szemben támasztani. Nem lehet állandóan ráfizetni erre az intézményre, amikor a munkaerők ingyen állanak rendelkezésére, mert hiszen ugy a tanárok, mint a növendékek ingyen dolgoznak és igy igazán versenyen kivüli olcsó produktumokat lehetne előállítani. Mindezek alapján abban a hitben terjesztem elő interpellációmat, hogy az igazságügyminister ur azt megszívlelve, magáévá téve, el fogja rendelni a vizsgálatot, meg fogja állapítani a bajok okát és forrását és amennyiben az igazgató személye volna ezeknek a rendetlenségeknek az oka, tudni fogja vele szemben kötelességét. Interpellációm, melyet a minister úrhoz intézek a következőképen szól (olvassa) : »1. Yan-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy 1923 május hónapban 150 gyermek mérgezési tünetek között az aszódi javító intézetben megbetegedett s körülbelül egy fél millióba került az intézetnek a fiuk meggyógyítása? 2. Van-e tudom asa. hogy néhány évvel ezelőtt négy növendék halt meg arzénes rántástól ? t 3. Van-e tudomása, hogy az intézet igazgatója . Légrády (Steinicser) György három nacionalista alkalmazottat (Timár Ambrus lelkészt, Búzás Józsefet, Alexa Emili) büntetésképen elhelyeztetett, mert az intézet vezetését kifogásolták ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Szólásra következik? Csik József jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy interpellációmat elhalaszthassam, mert oly súlyos esetről van szó, mely szerintem halasztást nem tür. A közelmúlt napokban Peyer Károly képviselőtársam interpellációt terjesztett elő a csendőri brutális bántalmazásokról. Az általa elmondott esetek Salgótarjánban történtek. Mindenkit felháborított ez a brutalitás, de ahelyett, hogy az elmondottak után ezek megszűntek volna, most ujabb és hasonló eset történt Felsőgallán. Nem akarom a legkevésbé sem az esetet kiszínezni, csupán egész szárazon akarom a rideg tényeket ide, a nemzetgyűlés elé tárni, abban a reményben, hogy a nemzetgyűlés egyetért velem abban, hogy ilyen eseteknek megtörténni nem szabad ós a belügy minister urnák a legsürgősebben meg kell indítania a legpéldásabb megtorló eljárást. Julius 22-én kezdődött az eset. Ekkor Felsőgallán egy Eigner György nevű ottani lakos a faluban egyik társával és barátnőjükkel a ház előtti padon ülve beszélgetett. Eközben odaérkezett hozzájuk Futár Kálmán évi augusztus hó 1-én, szerdán. csendőrőrmester, aki ekkornem volt szolgálatban. Egyszerűen, minden különösebb indok nélkül, rájuk szólt : »Na, ti kommunisták, még most se mentek aludni?« E szavak után Eigner Gryörgyöt pofonütötte. Szomjas Gusztáv: Nana! Más lehetett az előzmény ! Kabók Lajos : Tessék várni. Ez csak a bevezetés. Jön még ennél vastagabb dolog is. Az illetők tiltakoztak az erőszak ellen, amire az őrmester ur még a leányt is felpofozta. Erre természetesen elmenekültek és az eset arra a napra véget ért. Julius 26-án hasonló eset történt. Akkor Lobker János felsőgallai kisgazda lakása előtt a kapuban levő padon üldögélve beszélgettek Auer Lipót és János, továbbá Fábián András. Odaérkezett hozzájuk Futár Kálmán csendőrőrmester — elfogadható tanuk állítása szerint ittas állapotban volt — és Auer Lipótot minden szó nélkül pofonütötte. Miután igaztalanul bántalmazta őket, természetes hogy ezek tiltakoztak, mire a csendőrőrmester elővette bajonettjét és ezzel akarta megtámadni a már bántalmazott embert. Ez védekező mozdulatot tett. ugy hogy a bajonett a homlokát karcolta. Minthogy megint csak csendőri brutalitást láttak, nem mertek szembehelyezkedni, hanem elmenekültek a csendőrőrmester elől. Ez a második eset is erre a napra véget ért. Julius 29-én történt a következő eset, amihor a faluban lévő moziból együtt jöttek ki Piegelbauer Ferenc, Auer Lipót, Wulzer János, Hertzmann Sebestyén. Az utcán haladtak csendesen beszélgetve. Amikor a községi iskola elé értek, azt vették észre, hogy a csendőrőrmester, aki előzőleg már bántalmazta őket, megint ott termett. Felismerte azt az Auer Lipótot, akit néhány nappal megelőzően bántalmazott és erre minden további nélkül egyszerűen felpofozta. Szomjas Gusztáv: Ugyan! Hogy lehet ilyet mondani! Kabók Lajos: Igen t. képviselő urak, ne méltóztassanak ezt a kérdést ugy kezelni, mintha nem volna érdemes arra, hogy itt szóvátegyük. Nem az az egy-két pofon az, ami engem az interpelláció elmondására késztetett, hanem ami még ezután következett, mert még ezzel sem fejeződött be az eset. Az őrmester ur itt megint brutalitásokat követett el és mert nem akartak vele szembehelyezkedni, elmenekültek. Alig néhány perc múlva Auer János, — a másik Auernak fivére — egészen tisztességes formában köszönt az őrmester urnák, aki ahelyett, hogy a köszöntést fogadta volna, ezt is felpofozta. Ugy látszik, ez az őrmester ur pofozkodási mániában szenved, mert úgyszólván már a fél falut felpofozta. Természetes, hogy ez az ember már nem hagyta annyiban a dolgot, szembeszállott az őrmesterrel és elkezdtek dulakodni. Amikor a dulakodás véget ért, mindegyik elment a maga