Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

306 A nemzetgyűlés 165. ülése 1923, segély mellett most már a drágaságot is meg tudja állítani és meg tudja törni, a további folyamatot meg tudja akadályozni, akkor a kormány ezzel a kérdéssel végzett is. De ha a drágaságot nem tudja letörni és nem tudja a kiadott segélyt a drágaság letöréséval junktimba hozni, akkor a kormány ismét ujabb és ujabb segélyt lesz kénytelen kiutalni. Mikor ismételten megállapítom azt, hogy a kormány, most már tényleg radikálisan kívánja megoldani a közalkalmazottak gazdasági helyzetét, akkor szabad legyen nekem ehhez még egy pár szót hozzáadnom és pedig abban az irányban, hogy ebből mi, az ellenzék polgári párti képviselői közül azok, akik a közalkalmazottak gazdasági helyzetének megoldását siettettük, pártpolitikát nem csináltunk. Épen azért ki kell jelentenem azt, hogy nem mi vagyunk egyedül azok, akik a közalkalmazottak érdekeit közvetlenül provokáltuk, hanem a túlsó oldalon is vannak ilyenek, akiket névszerint vagyok kénytelen aposztrofálni, mert objektiv kritikát akarok gyakorolni. Ki kell jelentenem, hogy Almássy László igen tisztelt képviselőtársamnak (Éljenzés.) és a Ház elnökének (Éljenzés.) Scitovszky Bélának, olyan érdemei vannak ennek a kérdésnek a megoldása tekintetében, hogy ne méltóztassék azt tőlem személyeskedésnek venni, ha ebben a kérdésben nyilt színen, mint ellenzéki képviselő, leszögezem az ő érdemeit s a magam részéről nekik a támogatásért hálás köszönetet mondok. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ami pedig az én interpellációmnak tulajdonképeni oka, avval, méltóztassék megengedni, igen röviden végezek. (Kálijuk ! Halljuk !) Az indemnitási vita során kérdeztem a kormányt, hogy vájjon a postaalkalmazottakat, tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, állami vagy vasúti üzemi alkalmazottaknak tekinti-e a kormány ? Mert azt láttuk eddig, hogy a postaalkalmazottakat illetőleg, amikor pl. lakbérük megállapításáról volt szó, akkor a pénzügyi kormányzat egyszerűen azt ,*nondotta, hogy ha a postaalkalmazottak a MÁV. fizetési rendszerébe tartoznak, lévén kisebb a lakbérük az odasorozott embereknek. Amikor a nyugdíj kérdéséről volt szó, ahol a negyven éves szolgálati idő kérdésében és értelmében kellett volna a nyugdíjakat megállapítani, akkor a kormányzat nem azt mondta, hogy a MÁV. illetményrendszerébe tartoznak, hanem a kincstár alkalmazottai közé. Most a 6000. számú ministeri rendelet, amely a napokban jelent meg, ebben a kérdésben nem hogy tisztázta volna a helyzetet, hanem még komplikáltabbá tette, mert pl. az üzemi tisztviselőkre nézve ebben a rendeletben egy egészen uj csoportot állit fel az igen tisztelt kormány és pedig az 5-ik kimutatásban, a főellenőri, ellenőri, segédellenőri, segédtiszti és kezelői személyzetet külön veszi és nem az államiba, de viszont nem az államvasuti rendszerű fizetési csoportba osztja be őket. évi augusztus hó 1-én, szerdán. Ez rendkívül nagy nyugtalanságot okoz a postaszemélyzet között és én azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi minister ur fog tudni bizonyára arról, hogy milyen visszahatással volt ez a rendelet a postaalkalmazottakra. Az I. és II. osztályú főellenőröknek pl. dacára annak, hogy törvényes rendelkezés alapján egy korábbi fizetési állapotba osztattak be, egyszerűen most egy osztályt kreált a pénzügy minister ur és ezeket a tisztviselőket kvázi degradálja. Ugyanígy van a forgalmi karnál, ahol pl. a harmadik fizetési osztályba beosztott postaigazgatókat egyszerűen degradálja egy fizetési osztállyal. Ugyanis a postahivatali igazgatók eddig az állami fizetési rendszerű harmadik fizetési osztályba tartoztak, most a pénzügyi kormányzat — mondjuk ugy, hogy a kormány — egyszerűen degradálja és beosztja őket az állami IV-ik fizetési osztályba, jólehet ezeket az igazgatókat annakidején dekrétummal a III. fizetési osztályba sorozták be. De nemcsak az a helytelen intézkedés, hogy ezeket a postaigazgatókat degradálja a kormány személyenként és havonként 60 ezer koronával, hogy továbbá a főfelügyelőket IV. fizetési osztályból degradálták az V. fizetési osztályba, — az I. és II. osztályú felügyelők pedig 40 ezer koronával kapnak kevesebbet, — a rendeletnek, ismétlem, nemcsak ez a helytelen intézkedése, hanem helytelen pl. az idevonatkozó szakasz első fejezetének 8. pontja is. Igen röviden akarok ezzel foglalkozni. Azt mondja, hogy a postánál, távirdánál és távbeszélőnél alkalmazott tisztviselők és az államvasuti rendszerű IV. fizetési osztályba sorozottak 5 ezer korona postai pótlékot kapnak, mig az ugyancsak korábban ilyen fizetési fokozatban levő államvasuti alkalmazottak, tisztviselők a IV. fizetési fokozatban — tehát nem is ott, ahova kellett volna sorozni a Ill-ban, hanem a már most IV. fizetési fokazatban — 10 ezer korona pótlékot kapnak. En rendkívül igazságtalannak tartom a rendeletnek ezirányu intézkedését és én azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi minister ur meg fogja találni a közeljövőben minél előbb a módot arra, hogy ezek a visszásságok helyreállíttassanak annál is inkább, mert én azt, ahogy le is szögeztem, hogy a kormány igen nagy lépést tett a közalkalmazottak gazdasági helyzetének javítására. Nem látnám az okát annak, hogy miért zárják el épen a korábban a harmadik rangosztályba besorozott postaigazgatók elől az állami fizetés V. fizetési fokozatát ugyanakkor, amikor a pénzügyministerium alá rendelt hatóságoknál ugyanolyan iskolai kvalifikációval biró igazgatók — neveket nem akarok említeni, három állampénztári igazgatóról és egy állampénztári hivatal vezetőről van szó — besoroztattak az V. fizetési fokozatba. Azt hiszem, hogy már az egyenlő elbánás elve alapján sem volna helyes, hogy ezek az urak, akik hatan-nyolcan