Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

284 A nemzetgyűlés 165. ülése 1923, L évi augusztus hó l-én

} szerdán. ez nem kevesebb, mint 250—300.000 korona. Igaz, erre azt mondtatja valaki, hogy ezen változtatni akarnak; ha azonban a változtatás mértéke nem ismeretes előttünk, nem tudunk bizni abban, hogy a pénzügyminister ur változtatása meg fog felelni azoknak a viszonyoknak, amelyekben most élünk és amelyekben a legközelebbi jövőben is élni fogunk. Ez a 250—300.000 korona évi kereseti adó, össze hasonlítva a békebeli aranykoronás adóteherrel, felülmúlja a több segéddel dolgozó önálló iparosok állami egyenes adóját. Ép ezért olyan változtatást kell keresztülvinni, hogy az adózók a súlyos adóterhek alatt ne rogyjanak össze, hanem fizetni is tudják a reájuk kivetett adót. Ez okból a következőket ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe. A legfontosabb a kereseti adónál a létminimum megállapítása. Ha a létminimum nem felel meg a mai viszonyoknak, a korona megváltozott értékének, akkor a kereseti adózás annyira sújtja az adózót, hogy nyög alatta, képtelen fizetni. Én április hónapban még 10.000 koronában jelöltem meg indítványomban az adómentes létminimumot. Minthogy azóta pénzünk értéke annyira romlott, hogy megítélésem szerint az akkorinak csak egyötödét vagy egyhatodát éri, véleményem szerint ilyen mértékben kellene az adómentes létminimumot megállapítani. Időközben a pénz elértéktelenedése miatt egy másik javaslatot voltam bátor a t. pénzügyminister urnák átnyújtani, és abban 15.000 koronában javasoltam a létminimumot megállapítani. Azóta a korona még jobban elértéktelenedett, úgyhogy ma már a 15.000 korona sem megfelelő, még megközelítőleg sem, a létminimum megállapítására. Minthogy ma koronában igen nehéz megjelölni azt, hogy mennyi legyen a létminimum, nem tudok egyebet ajánlani a t. pénzügyminister urnák, mint azt, hogy az aranykorona értékében méltóztassék megállapítani a kereseti adóná] az adómentes alapot. Hiszen a köztisztviselőknél, ha nem is teljes egészében, de nagyjában elfogadták azt, hogy 600 aranykorona legyen az évi létminimum ; én tehát legclfogadhatóbbnak tartanám, ha az adómentes létminimum 600 aranykoronában állapíttatnék meg. Ha egyszer már az nyert megállapítást, hogy a legelemibb megélhetésre egy esztendőre kell 600 aranykorona, akkor csak természetesnek tartom, hogy a legelemibb megélhetésre szolgáló kereset adóztatás alá ne kerüljön, mert ha ezt adóztatás alá vonjuk, akkor épen az adózótól, annak gyermekeitől, családjától vesszük el a kenyeret ; legalább ilyen összeget tehát mentesíteni kell az adózás alól. Ha ezt az összeget átszámítjuk mai koronaér'ék szerint, ez hetenként 50.000 korona keresetet jelent, ami havi 200.000 koronának felel meg és igy az én megítélésem szemit, ha a pénzügyminister ur a létminimumnál igazságot akar szolgáltatni és az adózókat olyan kereseti adó alá akarja vonni, amelyet azok teljesíteni is tudnak anélkül, hogy saját létük alapjait rendítenék meg, feltétlenül ezt az összeget kell megállapítania és mindenkor az aranyértéknek megfelelően kell kibocsátania azt a rendeletet, amely a kereseti adózás terén változtatásokat kíván bevezetni épen a pérz elértéktelenedése alapján. Ezenkívül azonban még egyéb dolgokat is s^ükségeseknek tartok, mert habár ebben a szakaszban meg van jelöh-e, hogy a legkisebb kulcs 0'2%, a legmagasabb pedig 7'5% legysn, ezt én elegendőnek nem tartom, még pedig azért, mert igy mód adódik arra, hogy a kiadandó rendeletben a felső határ már olyan összegnél legyen megállapítva, amely ezen a létminimumon felül van, ugy hogy az adózók igen könnyen kerülhetnek abba a súlyos helyzetbe, amelyben most is vannak, hogy t. i. olyan alacsony összegnél áll majd módjában a pénzügyminister urnák a 7'5%-ot kivetni, amely ép olyan súlyos adózást fog jelenteni, mint az ezidőszerinti. Épen ez okból tisztelettel bátor vagyok a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani, hogy szerintem a legmagasabb kulcsot nem lehet más összegnél alkalmazni, mint az általam, megjelölt 600 arany korona kétszeresénél, tehát évi 1200 aranykorona kereseten alul nem lehet a 7"5%-os kulcsot alkalmazni, mert máskülönben megint csak súlyos igazságtalanságot követünk el az adózókkal szemben. Ha a pénzügyminister ur abban a helyzetben volna, hogy ebben az irányban meg tudna nyugtatni engem, valamint mindazokat, akik a kereseti adó tételeit kifogásolják, akkor minden egyébtől el lehetne tekinteni és a 7. §-ban foglalt felhatalmazáshoz minden további nélkül hozzá lehetne járulni. Miután azonban — bocsásson meg a minister ur ezért a kijelentésemért — nem tudok bizni abban, hogy egy ilyen kijelentést méltóztatik tenni kénytelen vagyok a 7. §-hoz egy uj h) pontot beterjeszteni, amelynek elfogadásával módot találok arra, hogy a pénzügyminister urnák idevonatkozó rendelkezéseit a nemzetgyűlésnek módjában álljon felülbírálnia s magának a nemzetgyűlésnek legyen módja és alkalma megmondani, hogy a kiadandó rendelet fedi-e azokat a viszonyokat, amelyeket annakidején fednie kell. Erre vonatkozó módosításom a következő (olvassa) : »A 7. § uj b) pontja gyanánt javasolom : Az általános kereseti adó alá eső szolgálati illetmények adómentes (létminimum) összegét időrőlidőre az a) pontban Emiltett rendeletben állapithassa meg, a rendeletet kibocsátása előtt a nemzetgyűlésnek bemutassa és annak hozzájárulását megszerezze.« Azt hiszem, a pénzügyminister ur azt fogja válaszolni, hogy nem járulhat hozzá az ilyen bemutatáshoz, . . . Pikler Emil : Valószínűleg azt fogja mondani ! Kabók LajOS : . . . mert gátolja az időközben szükségesnek mutatkozó rendeletek kiadását. Én ezt látom olyan veszedelmesnek, mert ez igen könynyen, igen gyorsan elintézhető, különösen, ha kellő időben kerül a nemzetgyűlés elé. Ez nem indemnités, itt nem történhetnek hosszadalmas felszóla-