Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-165
A nemzetgyűlés 165. ülése 1923. lások ; néhány hépviselő el fogja mondani a maga véleményét, amelyet szükségesnek tart, és az egész ügyet annak rendje-módja szerint el lehet intézni. A jelen esetben pedig egyáltalán nem látok veszedelmet, még pedig azért, mert a pénz ügyminist er ur volt olyan előrelátó, hogy épen a tegnapi nap folyamán jelentetett meg a Hivatalos Közlönyben egy rendeletet, jobban mondva rendelkezést, amely szerint a közalkalmazottakra nézve a kereseti adó fizetése szünetel addig, amig az uj rendelet meg nem jelenik. A munkások és magánalkalmazottak kereseti adójának befizetésére vonatkozólag. azonban csak egy homályos magyarázat jelent meg, amely csak azt mondja, hogy a munkaadó nem köteles beszolgáltatni, nincs azonban világosan feltüntetve, hogy mit tartozik tenni a munkás : tartozik-e befizetni. Szerintem teljesen jogszerű volna a munkásnak az a felfogása, hogyha a munkaadónak nem kell befizetnie, akkor neki sem kell beszolgáltatnia ezt az összeget a munkaadónak, illetőleg a munkaadónak nem szabad levonnia, mert milyen címen tarthat magánál az a munkaadó olyan összegeket, amelyeket majd csak egy később kibocsátandó rendelet alapján fog az állampénztárba beszolgáltatni. Ha a péní ügyminist er ur ehhez lenne szives egy pótmagyarázatot kiadni, amely e tekintetben a munkások és magánalkalmazottak jogviszonyát is olyképen tisztázza, mint a közalkalmazottakét, akkor egyáltalában nem olyan sie"' ős ez a kérdés, — miután ez a rendelkezés kiadatott — mert hiszen a súlyos teher egyelőre le van véve az adózók vállairól. Da maga a pén ügyi kormányzat sem aggálycskodhat, mert a jelenlegi súlycs kereseti adózás mellett megiíélésem szerint július hónapban már minden körülmények között befizettek az adó:ók annyit, amennyit a megváltoztatott kereseti adótörvény értelmében augusztus hónapban is be kellene fizetniök. A-t a pénztárt tehát, amely ezt beszedte, semmiféle károscdás nem éri, épen azért egész nyugodt lélekkel lehet azt kívánni, hogy a pémügyminister ur mutassa be a nemzetgyűlésnek, milyen módon akarja megállapítani a kereseti adózás tételeit, azt a bizonyos kulcsot milyen létminimumnál akarja kezdeni és hol akarja a legmagasabb kulcsot alkalmazni, mert mindezekhez anélkül hozzájárulni, hogy ezeket tudnók vagy látnók, nyugodt lélekkel nem lehet. Még azt is bátor vagyok a pénzügy minister ur becses figyelmébe ajánlani, hogy a kereseti adózásnál nem tartom helyénvalónak fix összegekben megjelölni a kereseti adó- tételeit. Ezt a következőkkel magyarázom. Ha megnézzük az érvényben lévő kereseti adótörvényt, meglátjuk, hogy milyen összegtől milyen összegig mekkora a befizetendő kereseti adó összege. Különösen felfelé, ahol a kereseti adó tételeit most már be kell fizetni, olyan nagyok az ugrások, hogy mivel fis összegek vannak megjelölve, pusztán azért, mert az a munkás az egyik héten egy vagy két koronával többet keres, beleesik egy másik fizetési kategóriába, NAPLÓ xv. évi augusztms hó 1-én, szerdán, 285 amely 4—500 koronával több kereseti adót ró rá. Ez okból számtalan esetben történt már meg, hogy a munkás azt mondta a munkaadónak .* Kérem, ne tessék elszámolni azt az öt vagy tiz koronát, mert ha nekem azt elszámolja, akkor én 4—500 koronával több kereseti adót vagyok kénytelen fizetni, mert belekerülök abba a másik kategóriába, amely ilyen magasabb összeg fizetésére kötelez. Baticz Gyula : Tehát ráfizet ! Kabók Lajos: Méltóztassék elképzelni, hogy az ilyen módon való kategorizálás a többtermeléstől is mennyire visszariasztja a munkásokat. Számtalan szó esett már arról, hogy többet kell dolgozni és túlórákat kell végezni. Ha egyetlen túlórát végzett az a munkás, ilyen körülmények között egyetlen túlóra elvégzésével majdnem egész túlórájának díja rámegy a kereseti adó magasabb fokozatára. Természetes, hogy azt mondja az a munkás: Hát én azért csináljak túlórát, hogy magasabb kereseti adótételt fizessek ? Inkább nem csinálok túlórát. r Epen ezért arra kérem a pénzügyminister urat, hogy a kiadandó rendeletbe ne méltóztassék ilyen fix összegeket bevenni, hanem énszerintem a leghelyénvalóbb a százalékos összeg megállapítása. Igaz, hogy ez elszámolási szempontból kissé nehézkes, de mégsem olyan nehézkes, mert nem lesz két vagy három tizedes, amellyel számolni kell, hanem kettő-, három- és öttel, mindig egy számmal kell majd szorozni, és ilyen módon ennek kiszámítása nagyon könnyen megtörténik. Ha igy méltóztatik az igen t, pénzügyminister urnák kiadni a rendeletet, akkor azok az anomáliák, amelyek eddig fennállottak, el fognak tűnni és az ugrások sem lesznek olyan nagyfokuak, mint voltak ezideig. Mivel a kereseti adó megállapítására vonatkozó indítványomban is belefoglaltam egy módosítást, itt is kívánom ezt a módositást uj pont alakjában bevétetni. Ugyanis megemlítettem már annakidején, amikor indítványomat indokoltam, hogy a darabszámra dolgozó munkásoknál a kereseti adó levonása helytelenül van megállapítva. Ugyanis az egész hónapban kifizetett összeg után vonják le a kereseti adót, ami nem igazságos és pedig azért, mert ha az egyik hónapban elvégzett valamely munkát és azt elszállította, amelyen előzően már háromnégy hónapig dolgozott és akkor megkapja az ebből eredő feleslegét, tehát abban a hónapban sokkal nagyobb összeget kap, mint kapott az előző hónaj)ban és igy magasabb kereseti adóskála alá jut, erőteljesebb mértékben lesz megadóztatva, holott valójában átlag nem keres annyit, mint amennyit fizet kereseti adó címén. Épen ezért a következő módositást kívánom beterjeszteni, amelyben uj 0 bekezdés gyanánt javaslom, hogy az 1922 : XIII. te. 17. §-ának 6. pontja a következőképen módosuljon (olvassa) : »A darabszámra, akkordban dolgozóknál nem a hetenként kifizetett összes illetményből, hanem 39
