Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
A nemzetgyűlés 160, ülése 1923. évi július hó 2á-én, kedden. 21 Csik József: Nem tudom, hogy mit határoztak privatim; én a törvényes intézkedéseket tekintem, amikor ennek a kérdésnek megítélését szóba hozom. A törvényes intézkedéseket illetőleg pedig a helyzet az, hogy kiadatott egy kormányrendelet, amely ezekről a munkásokról egyáltalán nem gondoskodik. Benne vannak a rendeletben a csendőrségnek, katonaságnak emberei, a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak, de tudtommal egyáltalában nincs gondoskodás a rendeletben másokról, csak ezekről. Épen ezért voltam bátor beadni a határozati javaslatot, hogy mindez törvényes intézkedés formájában történjék meg, mert ezt a kérdést másképen megoldani alkotmányos államban nem lehet. (TJgy van! balfélöl.) Rendkívül fontos, hogy egy másik kérdés, a munkabér problémája is mielőbb megoldassék-; Erre nézve már történt intézkedés a nemzetgyűlésen, akkor, amikor a munkabérek szabályozásáról törvényt hoztunk. A magam részéről nagyon örülök, hogy ezt a törvényt sikerült meghozni, azonban nem vagyok megelégedve a törvénynek életbeléptetésével. Valamennyien tudjuk, hogy a törvényt két évi határidőre szabták. A mostani évben a törvény már nem is nagyon aktuális, mert hiszen a gazdasági évnek vége felé vagyunk ; legfeljebb a jövő évben lesz valójában aktuális. Kérdezem, hogy amikor — ha j ól emlékszem — még májusban meghozta a törvényt a nemzetgyűlés, miért nem léptették máig sem életbe ? Mit törődöm én azzal, hogy a törvényre nézve különböző rendeletek és hatósági intézkedések történnek ; szerintem az az irányadó, hogy ezen törvény alapján a munkabéreket szabályozzák-e már, vagy nem. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy bár majdnem két hónapi idő telt el, a törvénynek gyakorlati megvalósítását még sehol sem látjuk, pedig erre a törvényre épolyan szükség volna, mint egy falat kenyérre. Halász Móric : Az a kérdés, hogy adtak-e be panaszt. Szabó József : A törvényt akkor is végre kell hajtani, ha nem adnak be panaszt. (Zaj. Elnök csenget.) Csik József : Ha a végrehajtási utasítást át méltóztatik olvasni, akkor meg tetszik látni, hogy hiába minden panasz, ami g azokat az előkészületeket, amelyeket az utasítás előir, nem hajtják végre. Hiába adunk be panaszt, ami g nincs meg a mód arra, hogy ezek a panaszok orvosoftássanak. Nagyon kérem a földmivelésügyi kormányzatot, hogy ha már törvényeket hoz, azokat ne a kirakatban tartsa. (Helyeslés bal felől.) Nem azért vesződünk ezen törvénnyel is itt a nemzetgyűlésen, hogy a gyakorlati életben megvalósulást ne nyerjen, hanem azért, hogy a gyakorlati életben mielőbb me gval ósitt a s s ék. A mezőgazdasági munkáskérdéssel kapcsolatban még két dolgot szeretnék szóvátenni. Az egyik az, hogy tessék már törvényes intézkedést hozni arra nézve, hogy minden helységben,-minden vidéken elsősorban a helybeli munkások kapjanak munkát. Hiszen erre nézve van a földmivelésügyi ministeriumnak egy rendelete, de mit ér az a rendelet, amely nincs büntető szankcióval ellátva? Láttuk, hogy a rendeletre rá sem hederitenek sem a hatóságok, sem pedig a nagybirtokosok ; láttuk, hogy általában idegen munkásokat hoznak, a helybeli munkások pedig kenyér nélkül maradnak. Ha tehát a földmivelésügyi kormányzat ilyen rendeletet ad ki, akkor tessék azt büntető szankcióval ellátni, mert csak igy remélhetünk tőle eredményt a gyakorlati életben. A másik, amit szóvá akarok tenni, a vasárnapi munkaszünet szorgalmazása. Erre nézve Csöngedy t. képviselőtársam volt már szives határozati javaslatot beadnia, s ha jól emlékszem, interpellált is ebben a tárgyban. Kívánatosnak tartanám, hogy a vasárnapi munkaszünet mindenhol a legteljesebb mértékben foganatosittassék. Ep a múltkor Veszprém megyében jártam és hallottam, hogy az egyik birtokon vasárnaponként állandóan dolgoztatják az embereket. Ha jobban meg is fizetik őket, mint hétköznap, akkor is megengedhetetlen, hogy a hét napból egy napot se tudjanak szórakozásukra és üdülésükre fordítani. Szabó József : Pihenésre ! Csik József : A másik kérdés, amellyel különlegesen foglalkozni kívánok, a mezőgazdasági kisemberek szervezkedésének szabadsága. A XX. század egyik legnagyobb vívmánya az emberi szabadságjogok respektálása. A XX. század megadja a lehetőséget legalább jogilag minden embernek arra, hogy saját boldogságát a nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül ott keresse, ahol akarja. Ha tehát az a munkás ugy van meggyőződve, hogy csak szervezkedés utján tudja boldogulását előmozdítani és életnívóját megjavítani, ugy meg kell adni neki a lehetőséget arra, hogy szervezkedhessek. Ezt követelni az embernek legtermészetesebb joga és aki ez ellen cselekszik, az a természeti jog ellen cselekszik. Nálunk irott törvény a szervezkedési szabadságra vonatkozólag nincs, mert a mi államunk nem az irott alkotmányu államok sorába tartozik, de van róla 1873-ból ministeri rendelet, az 1394. számmal, mely azt mondja (olvassa) : »Azon tényezők között, amelyek alkotmányos államban a nyilvános életre kiváló befolyást gyakorolnak, alig létezik hatályosabb, mint az egyesülés. Nálunk az egyleti ügy törvényhozásilag szabályozva nem lévén, szükséges, hogy fentartassék az egyesülés szabadsága.« Egészen természetesnek tartom, hogy nálunk az egyesülési jogot törvén y hozásilag nem kodifikálták, nem pedig azért, mert azt hiszem, nem igen volt egy kormánytényező sem, amely az egyesülés szabadságának a jogosultságát kétségbe vonta volna. Én legalább azt. hogy ezt a kérdést törvényhozásilag nem kodifikálták, ennek a körülménynek tudom be. Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy a kormányzat minden eszközt megragad arra nézve, hogy pl. a mezőgazdasági kisemberek keresztényszocialista szervezkedését megakadályozza, Már