Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

âô À nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. kodnak dolgozni és evvel a munkások kezéből kiveszik a munkát, szájától elvonják a falatot. Halász Móric : A gép a munkás javára dolgozik ! Szabó József: Ez volna a helyes! Csik József: Hogy ez igy van, bizonyitja a földmivelésügyi minister ur rendelete is, amely tiltja a mezőgazdasági gépek használatát. Szomjas Gusztáv: Mert a földosztás következtében temérdek munkás munka nélkül maradt és temérdek cselédet elbocsátottak. Csik József: Nekem az a felfogásom, hogy a földosztás következtében temérdek munkás nem maradhatott munka nélkül, mert a földosztás csak kezdő stádiumban van . . . Szomjas Gusztáv: Háromszázezer hold! Halász Móric : Kérdezze meg az ujszászi uradalmat, mi van, ott! Csik József.' En a munkanélküliséget csak annak a körülménynek tudhatom be, hogy csonka Magyarországon a földmunkások száma 20— 24°/o-kal több és ez a többlet a mai gazdasági viszonyok között nem tud elhelyezkedni. Méltóztassék mármost elgondolni azt, hogy az ország mezőgazdasági munkásságának egynegyedrésze ugy áll a tél előtt, hogy sejtelme sincs arról, miből fog megélni. Ez a helyzet nemcsak a munkásságra nézve káros, de a földbirtokososztályra, a nemzetre nézve is, mert a konszolidációnak nincs nagyobb ellensége, mint a korgó gyomor. A gazdagoknak, a vagyonos osztálynak is érdeke, hogy ebben az országban ne legyen olyan, akinek nincs kenyér az asztalán. Ahelyett tehát, hogy itt bizonyos adatokat vonnánk kétségbe, fogjunk össze, hogy ezt a problémát, amely rettentő súllyal nehezedik az ország gazdasági életére, minél előbb megoldjuk. (Helyeslés a baloldalon.) A másik probléma, amely abból következik, hogy megsokasodott csonka Magyarországon a mezőgazdasági munkások száma, az, hogy a munkapiac kedvezőtlen alakulása folytán a munkabérek az életnívón aluli összegre estek le. A helyzet ugyanis az, hogy a munkapiacon épen a munkástöbblet következtében nagyobb lett a kínálat, kisebb a kereslet, aminek természetes következménye az, (Mozgás a baloldalon.) hogy a munkabérek mindig mélyebbre esnek. Ezért van tehát, hogy ma is vannak vidékek Magyarországon, ahol 7—800 koronás napszámbéreket adnak, amikor egy kilogramm zsír 6000 korona és egy kilogramm kenyér 600 korona. Méltóztassék elgondolni, hogy ha az az ember, akinek minden ereje és értéke a két kezében van, napi munkájáért csak 7—800 koronát ksp, — itt is tisztelet természetesen a kivételeknek — az milyen szemmel néz a vagyonos osztályra és arra az országra, amely ezt az óhbért juttatja neki osztályrészül. Végre ezt a problémát is meg kell oldani, mert ismétlem, hogy az éhes ember nem gondolkozik, hanem cselekszik, s a nemzet egyetemes érdeke követeli, hogy ebben az országban ne legyen olyan ember, aki, bár dolgozik, ne tudjon megélni. Különösen akkor ne legyen ilyen ember, amikor látjuk, hogy egyesek minden munka nélkül, például a tőzsdén, milliárdokat nyernek egyik hétről a másikra. Es ne legyen akkor, amikor köztudomás szerint a nagybirtokosok általában aranyparitáson tudják értékesíteni terményeiket. Ha az ő jövedelmük az aranyparitáson alapszik, kérdem, vájjon miért nem adják aranyparitáson annak a munkásnak a bérét is? (Ugy van! bal felöl.) Ezekből is látható tehát, hogy óriási problémaként nehezedik ez a kérdés nemzeti életünkre, s hogy ezt a kérdést kölcsönös megértéssel és egyetértéssel mielőbb meg kell oldani. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ami a munkanélküliség kérdését illeti, erre nézve a legpraktikusabb megoldás az, hogy, ha már vannak munkanélküliek — amint hogy vannak — akkor a közélelmezési ministerium helyezkedjék arra az álláspontra, hogy azokat, akik a nyár folyamán arató- és cséplőrész nélkül maradtak, hatósági lisztellátásban részesítse. (Ugy van! half elöl.) Sem a közélelmezési ministerium, sem a kormányzat nem nézheti ölhetett kézzel, hogy legyenek emberek, akik a legkínosabb kilátással menjenek a tél elé. Nincs más lehetőség, mint hogy bővítsék ki azt a kormányrendeletet, amely a hatósági liszttel való ellátást szabályozza, még pedig bővítsék ki olyan formában, hogy mindazok, akik a nyár folyamán arató- és cséplőrész nélkül maradtak s akik a községi elöljáróság által bizonyithatólag rászorulnak az ellátásra, hatósági lisztellátásban részesüljenek . . . Graeffl Jenő: Már el van határozva! Csik József : . . . annál is inkább, mert a konszolidáció érdeke is követeli, hogy ezekről az emberekről gondoskás történjék. Farkas István:,Gabona is van elég! Csik József: Épen azért vagyok bátor a következő határozati javaslatot terjeszteni a mélyen t. Nemzetgyűlés elé (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a nyár folyamán arató- és cséplőrész nélkül maradt, az ellátásra bebizonyithatóiag rászoruló földmunkásokat a következő gazdasági évben is hatósági lisztellátásban részesiti.« (Helyeslés balfelöl) Graeffl Jenő : Ezeken már régen túl vagyunk. Senki sem fog éhenhalni. Csik József: Nem tudom, hogyan mondhatja a képviselő ur, hogy ezen túl vagyunk... Graeffl Jenő : Nem vagyunk túl, de el van határozva, hogy éhen nem halhat senki. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Aki nem aratott, lisztet kap. Farkas István : El lehet határozni, de az elhatározásból még nem laknak jól. Strausz István : Bottlik képviselő ur kifejtette, hogy milyenek az állapotok.