Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. Ití lásson utána, bogy annak a munkásnak hely kerüljön, mert ezzel szolgálatot tesz az Istennek. Nagyon sok adatot sorolhatnék fel arra nézve, hogy az egyház a demokratikus haladásnek egyik legszámottevőbb tényezője volt, hogy az egyház tette az embert, amivé lett s hogy ezért az egyháznak csak tisztelettel és hálával tartozik mindenki. Joggal mondta Darbois, párisi érsek, amikor a francia kommün alatt nyaktiló alá cipelték és az »égalité-t« kiabálta körülötte a csőcselék : ti beszéltek egyenlőségről, ti beszéltek szabadságról? Hát van nagyobb tényező a világon, aki egyenlőségért annyit cselekedett azért, mint épen a mi egyházunk, a katholikus egyház ? Washingtonban, amikor a XVIII. században az ő igazán demokratikus államát megalakitotta, egy szerzetes rend alkotmányát vette figyelembe, nevezetesen a szent Domokos rendét és ennek sok üdvös gondolatát valósitotta meg az amerikai alkotmányban. Nem célom az, hogy az egyház apoteózisát adjam elő mai beszédemben. A demokráciát illetőleg mindezeket csak azért Emiltettem fel, hogy kifejezésre juttassam, mennyire helytelenül Ítélte meg Nagy János t. képviselőtársam a demokráciát, amikor ugy nyilatkozott róla, amint nyilatkozott. Az igazi, a komoly demokráciának mindig az egyház volt egyik főhordozója és kell hogy a jövőben is az legyen. Szabó József : Az alsó papságról megfeledkeznek ! Strausz István : A papok szomorú helyzetéről egy szót sem szólt ! Csik József : Bizonyos szomorúsággal látom, hogy a demokratikus politika a mai törvényhozás kereteiben, a mai kormányzati politikában nem érvényesül olyan mértékben, mint amily mértékben kívánatos volna, hogy érvényesüljön. A mai társadalmi és gazdasági berendezkedés nem alkalmas arra, hogy az emberek egyetemességének érdekeit szolgálja. Következőleg a mai társadalmi és gazdasági berendezkedésen változtatni kell. Változtatni kell a demokratikus haladás szempontjából, és pedig üdvös, szociális javaslatokkal. A demokratikus haladás szempontjából pártom több képviselője kritika tárgyává tette a kormányzati politikát, nevezetesen Homonnay Tivadar t. képviselőtársam vázolta azt, hogy a közalkalmazottakat illetően milyen antidemokratikus, milyen antiszociális politikát folytat a kormány, Szabó József t. képviselőtársam pedig az ipari munkáskérdés szempontjából ismertette a kormány antiszociális és antidemokratikus politikáját. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, azért én mai beszédem keretében elsősorban a mezőgazdasági munkáskérdés, másodsorban a szervezkedési szabadság, harmadsorban a földreform kérdése szempontjából óhajtom a kormányzati politikát kritika tárgyává tenni. Szabó József : Szomorú, hogy a földmunkáskérdésről kell beszélni ! Agrárállamban nem volna szabad ilyen kérdésnek lenni. Halász Móric : A földről csak az beszéljen, aki ért hozzá! Csik József: Az első tétel, amelynek megvitatására vállalkozom, a mezőgazdasági munkáskérdés. A nemzetgyűlés padjából már többizben volt alkalmam rámutatni arra az óriási problémára, amely a mezőgazdasági munkáskérdés szempontjából az ország gazdasági életére nehezedik. Már többször szóvá tettem itt a nemzetgyűlésen, hogy mig egész Magyarországon 11,399.122 mezőgazdasággal foglalkozó egyéne közül három millió, tehát 25% volt a földmunkás, addig csonka Magyarországon 4,190.527 mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül másfél millió földmunkás, vagyis 37%. Csonka Magyarországon tehát helyzet, hogy 12%-kai több a mezőgazdasági munkások száma, mint amennyi egész Magyarországon volt. Valójában azonban nem ennyivel több csonka Magyarországon a mezőgazdasági munkások száma, hanem közel 24%-kal. Tudnunk kell ugyanis, hogy egész Magyarországon a béke éveiben a földmunkásságnak 10—12%-a nem a mezőgazdasági termelés terén kereste meg kenyerét, hanem hidépitésnél, erdőirtásnál, vasútépítésnél stb. Következőleg ez a 12% nem volt ráutalva a mezőgazdasági termelésre. Ma azonban az Emiltett munkák hiánya folytán ez a 12°/o-a a mezőgazdasági munkásságnak is a mezőgazdasági termelésre van utalva és igy megállapíthatjuk, hogy csonka Magyarországon valójában 24%-kal több azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a száma, akik a mezőgazdasági termelésre vannak utalva. Mi következik ebből ? Kettő. Az egyik az, hogy a mezőgazdasági munkásságnak nagy hányada, körülbelül 20°/ 0-a évről-évre munka nélkül tengődik az aratás alatt. Hogy lehetne ezen segíteni ? Halász Móric: Mondja meg, hogy! Csik József: A legkönnyebben ugy, ha a földbirtokosok, akik azelőtt 100 munkással dolgoztak, most dolgoznának 124 munkással. (FelTciáltásoh a jobboldalon : Már igy van !) De meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársam sem dolgoztat több munkással, mint amennyivel béke idején dolgoztatott. (Félkiáltásolc a jobboldalon : Nagyon rosszul tudja !) Ha mélyen t. képvisőtársam ezt megteszi, a legnagyobb tisztelettel hajlok meg előtte! Halász Móric: Mégsem elég! Csik József: Altalános tételként azonban ki merem mondani, hogy nagyon sokan vannak, akik nem teszik meg, akik nem helyezkednek arra az álláspontra, hogy a mai gazdasági viszonyok következtében több embernek adjanak kenyeret birtokukon saját jövedelmük elvonása utján, mint amennyinek békeidőben adtak. Sőt vannak olyan földbirtokosok, akik gépekkel ipar3*
