Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-163

168 A nemzetgyűlés 163. ülése 1923. évi július hó 27-én, péntehen. millióktól vegye el a kenyeret, kiűzze őket a külföldre, kivándorlásra kényszerítse őket, De egy más politikai ok is volt, amely őket a Ruhr-vidék megszállására késztette. Ez a politikai ok Franciaország európai, kontinentális diplomáciai koncepciója. Franciaország európai diplomáciai koncepciója a nagyszláv gondolaton épül fel. Franciaország igen jól tudja, bogy Németországot megsemmisíteni nem fogja tudni, azt a maga hatalmával állandóan sakkbantartani nem lesz képes, ennélfogva megfelelő szövetségi politikát készit elő, mely szövetségi politikára támaszkodva, abban a pillanatban fojthatja meg európai kontinentális ellenségét, amikor azt érdekei megkívánják. Ez a politika a nagyszláv gondolaton épül fel és ezért igyekszik Franciaország a szláv népekre tenni rá a kezét, ezért igyekszik Csehországot és Jugoszláviát a maga érdekszférájába belevonni ; ezért szállották meg annak idején francia csapatok Budapestet, hogy Jugoszlávia és Csehország egyesülését lehetővé tegyék, mert jól tudják, hogy ezekben a népekben él a nagyszláv, a pánszláv eszme, mely pánszláv eszme, ha Oroszország ismét talpraáll, Oroszországhoz fogja csatolni őket. A francia politika igen élesen lát, mert jól tudja, hogy az egykori nagy, tehetetlen kolosszus, az orosz birodalom, két betegségben szenvedett : a politikai és katonai zseni hiányában. Ezt a két zsenit akarja nekik megadni egyrészt Csehországnak, másrészt Szerbiának az orosz testbe való belekapcsolása révén. Ha ez a politikai alakulat tényleg létrejön, kétségtelen, hogy az már magasabb politikai okoknál fogva is ellentétben kell, hogy álljon a német birodalommal, kétségtelen, hogy az már politikai okoknál fogva is megértést fog keresni Franciaországgal. Sándor Pál : Fordítva ! Bogya János : Majd ki fogom mutatni, képviselő ur. Franciaország épen ezért, tudva azt, hogy a történelem tanulságai szerint a modern korban a diplomáciai élet és a diplomáciai orientáció szempontjából milyen óriási jelentőséggel birnak a gazdasági tényezők, annak előtte szomorúan konstatálta, hogy nem rendelkezik azzal az iparral, amely szükséges ahhoz, hogy a majdan talpraálló, * devasztált Oroszország gazdasági rekonstrukciójában részt vegyen. Már pedig igen jól tudja mindenki azt, hogy ezen gazdasági rekonstrukcióban való részvétel utján szövődnek azok a szálak, amelyek diplomáciai láncot hoznak létre, amelyek kellő diplomáciai összeköttetést és szövetséget eredményeznek. Jól tudta Franciaország azt, hogy az ő ipara nem elegendő arra, hogy majdan versenyre keljen Oroszországban Anglia és Amerika iparával, de jól tudta azt is, hogy ha a Ruhr-vidék iparát kezébe veszi, akkor igenis olyan hatalmas ipari faktort kapcsol bele a maga hatalmi szervezetébe, amely ipari faktorral eredményesen veheti fel a harcot a majdan reorganizálandó Oroszország piacán Angliával és Amerikával szemben és ezekkel a gazdasági eszközökkel igenis létre fogja hozni azt a diplomácia összeköttetést, amelyre szüksége van, hogy Európa ban uralmát továbbra is biztosítsa. A németek ebben a tekintetben nagy illúzióban élnek, amikor azt hiszik, hogy befolyásukat a majdan talpraállandó Oroszországban olyképen fogják tudni biztosítani, ha oda mérnököket, vállalkozókat küldenek ki. Németország a történelem, folyamán számos helyre küldött ki ilyen kivándorlókat, ezek azonban sohasem hozták meg a német birodalomnak azt az eredményt, hogy az illető ország szimpátiáját tudták volna neki biztosítani. Épen ezért mondhatjuk azt, hogy a jövőben sem fog neki sikerülni Oroszországot politikailag magához láncolnia az oda kivándorolt német intelligencia utján. Ez a német intelligencia, — hogy a németek szavával éljek, — mint Kulturdünger fog ott tekintetbe jönni, de csakis az orosz kultúra, csakis az orosz gazdasági élet javára fogja ott intelligenciáját érvényesíteni, fog ott termelni, politikai eredményei azonban ennek nem lesznek. Politikai eredményei lesznek annak a gazdasági összeköttetésnek, amelyet a Ruhr-vidék ipara alapján fog létrehozni Oroszország és saját maga között a francia politika. Ha azonban Franciaországnak az az érdeke, hogy ez a nagyszláv gondolat megvalósuljon, nézzük, hogy Magyarország szempontjából milyen a helyzet. Hiszen Jugoszláviát és Cseh-Szlovákiát ki választja el egymástól ? Nemde Magyarország. Ez a körülmény magyarázza meg minden hipokrizis, a francia diplomácia minden kétszinüsége és minden írástudó farizeus beszéde dacára azt a tényt, hogy a francia politika velünk szemben a legkérlelhetetlenebb ellenségként nyilatkozott meg és a legkérlelhetetlenebb ellenségként működött mind a mai napig, mert mi állunk az útjában annak, hogy itt a nagyszláv gondolat érvényesüljön, mi állunk útjában annak, hogy a déli és északi szlávok egyesüljenek, mi állunk útjában annak, hogy Franciaország oly kép készítse elő Európa kijegecesedő diplomácia talaját, amint az az ő érdekeinek megfelel. Szerencsénkre azonban Franciaország mellett Európában vannak egyéb hatalmak is, amelyeknek szintén van, legalább is ezidőszerint, diplomáciai erejük. Vannak hatalmak, amelyek igen jól tudják azt, hogyha a szláv eszme politikailag ilyképen megvalósul, akkor ez rájuk nézve is veszedelmet jelent. Jól tudják azt, hogy egy ilyen hatalmi alakulat nemcsak az Adriában jelentene abszolút szláv uralmat, nemcsak Itáliát veszélyeztetné, de jól tudják azt is, hogy ez máról holnapra elnyúlna Konstantinápolyba, a világpolitikának ebbe a, hogy ugy mondjam, Achilles-sarkába, amelyről beigazolta a világtörténelem azt, hogyha ott egy egységes konszolidált hatalom veti meg a lábát, az messzemenő rádiusban érvényesiti politikai hatalmát, amely rádiusba beleesik az Indiába vezető ut, a Szuez-csatorna is. Innen ered Angliának és Olaszországnak Magyarország iránt való szimpátiája, innen van az a megértés, ami velünk szemben a ministerelnök és a pénzügyminister ur külföldi útja