Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én f kedden. I! Azt mondják, hja, Ázsia, ki megy Ázsiába, oda csak kalandorok mennek, az nem nekünk való, az nagyon messze van. Nincs azon a vidéken egy eleven konzulunk, nincs egy követünk sem, nincs ott a magyar államnak egyetlenegy megbízott ja. Ha magyar emberek ott utaznak, ki vannak szolgáltatva mindenféle önkénynek és sehol támogatást nem kapnak. Peyer Károly : Küldjék oda Bogyát ! Itt úgyis nélkülözhető ! Friedrich István : Méltóztassanak elhinni, hogy Anglia ott is a legbölcsebb politikát csinálja. Példa rá Egyiptom kérdése. Anglia látja, hogy az egész izlam világ ma a felszabaduló Törökországra figyel s ezért már megadta az egyiptomi népnek is önállóságát, teljes függetlenségét. Anglia ma feltétlenül Törökország mellett áll, pedig még röviddel ezelőtt, még hónapokkal ezelőtt keményen állott Törökországgal szemben és a görög hadsereget látta el municióval, fegyverrel és minden egyébbel. A külpolitika ma hamarább változik, ma a külpolitikai hullámok nem tiz-husz évenként váltakoznak, hanem hat-nyolc-tiz hónap alatt átalakul, megváltozik az egész külpolitikai helyzet. Sokszor hallottam. azt is, hogy hja, Törökországban most bolsevizmus van, hogy lehet odamenni a bolsevikiek közé. Azok, akik ezt mondják, nincsenek tisztában a bolsevikiek propagandájával keleten. Távolról sem bolseviki propaganda az, amit Moszkva a keleten kifejt. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy az egy sajátságos és függetlenséget célzó mozgalom és propaganda, mellyel Moszkva az ottani elnyomott népet támogatja, lázitja, biztatja, hogy szabadságukért, függetlenségükért harcoljanak. Törökországban bolsevizmusról beszélni sem lehet. Konstantinápolyban állandóan fogdossák össze a bolseviki propagandistákat, ott mindenkit üldöznek, aki bolseviki propagandára gondol. Mire való tehát a török nemzetnek ezt a nagyszerű feltámadását már előre mindenféle gyanúsításokkal bemocskolni? Azt mondják, hogy Törökországban keresztényüldözések voltak, hogy gyűlölték a keresztényeket. Nem igaz. A törökök csak ellenségeikkel harcoltak, az azonban, hogy saját alattvalóik is harcoltak az ellenség soraiban, nem a törökök hibája, csak az önmagukról megfeledkezett örményeké és görögöké. Várnai Dániel : Hát miért üldözték őket ezelőtt 20 évvel ? örmény-mészárlások voltak ! Friedrich István : Érzelmi alapokon, politikai beszédek alapján barátságot kötni, külpolitikai összeköttetéseket létesíteni nem lehet. Erre csak egy ut van, amely állandó és amely magába tudja egyesiteni az egyes nemzetek érdekeit és érdekcsoportjait és ez a gazdasági ut. Ma Törökországban az egész közvélemény türelmetlenül várja a magyar segitséget ; magyar iparosokat, magyar gazdákat, szakembereket* keresnek mindenhová. Meskó Zoltán: Kultuszministert nem % (Derültség.) Friedrich ÍStván : Törökországból kivándorolt a legutóbbi esztendőben egy és félmillió görög és örmény lakos, akiknek a kezében volt az egész ipar és kereskedelem. Az ezek által elhagyott területeket kell most betelepíteni. Ha tehát a magyar nemzet keres egy helyet, ahová expendálhat, ahová törekedhetik, az csak Törökország lehet, ahol szeretettel, melegséggel várnak mindenkit, aki magyar és aki ott komoly munkát akar végezni. Nagy hiba, sőt szerencsétlenség volna, ha kalandorokat bócsátanánk ki Törökországba, mert ez a meleg török-magyar barátságot csak kompromittálná. Itt elértem ahhoz a ponthoz, ahol már a kormánynak is be kell avatkoznia, ahol a kormánynak irányító munkát kell végeznie és ez a Törökország felé feltétlenül meginduló kivándorlás problémája. Engem, amióta ezekkel a dolgokkal foglalkozom, nap-nap után elárasztanak a különböző kérelmekkel és ajánlatokkal. Sok százezer magyar család akar ma Törökországba menni, mert itt nem tud megélni. Tudom, hogy ilyen nagy tömegeket ma nem lehet Törökországban elhelyezni és az nagy hiba is volna. Kicsiben, óvatosan kell elkezdeni. Azt hiszem, karácsonyig vagy újévig négy-ötszáz szakembert egész könnyen el lehet ott helyezni. Már van kint mintegy ötven szakember és megint jönnek a hirek, hogy küldjünk orvosokat, mérnököket, gazdákat. Ezek is már indulnak, és az év végéig három-négyszáz ilyen magyar ember már ott fog dolgozni. Ez lesz a legjobb diplomácia, amely többet ér, mintha drága követségeket vagy konzulátusokat tartanánk. (Helyeslés.) Március havában jártam Kisázsiában először és ott felkerestem a győzelmes török hadsereget Kisázsia szivében, Afio-Karahisszárban, a győzelmi ünnepségek alkalmával. Akkor én lelkes magyar emberek megbizásából nagyon szép díszkardot vittem a török államfőnek, gratulációképen. (Éljenzés.) Azokról a jelenségekről, arról a nagy barátságról, és azokról a nagy megnyilatkozásokról, amelyek ott felénk történtek, nem akarok most szólni, annak idején ezt a sajtó utján közzétettem. Akkor azonban a török államfő rám bízott egy üzenetet és arra kért, hogyha hazakerülök Magyarországba, adjam azt át a magyar nemzetgyűlésnek. (Halljuk ! Halljuk I) Én mindezideig alkalmatlannak találtam a helyzetet arra, hogy ezt az üzenetet itt felolvassam. Most, amikor másodszor kinnt voltam, kérdezték tőlem, miként intéződött el ez a dolog. Minthogy a levél, már régóta nálam van, helyesnek, jónak és lelkiismeret béli kötelességemnek tartom, hogy a magyar nemzetgyűlésnek, ezt az angórai üzenetet, Ke mai üzenetét átadjam. Az üzenet a következő (Halljuk! Halljuk ! olvassa) : »Ami g a magyar testvérnemzet a népek vándorlása idején eljutott a Dunáig, addig mi, törökök ide a kisázsiai félszigetre sodródtunk, így szakadt el egymástól a két testvér. Sokszor ^reztük itt kétségbeesett nehéz harcaink folyamán 3 2*
