Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
10 A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. meg a neveket, tessék itt a nyilvánosság előtt megmondani azckat a neveket, amelyek birtokukban vannak, mert ha az egész várcs beszél különböző nevekről, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor naivitás feltételezni azt, hegy az itt lévő és az ügyben szereplő képviselők nem tudják a neveket. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Mondja meg !) Nem én hoztam ide az egészet és nem vagyok illetékes megmondani a neveket . . , Urbanics Kálmán : Ki az illetékes ? Peyer Károly : . . . hanem mondja meg az, aki az ügyet idehozta. Ne félmunkát végezzen, ne végezze csak a gyanúsítás munkáját, (Zaj a Ház minden oldalán.) hanem végezzen teljes munkát. Azt hiszem, ezzel az ügynek tesz szolgálatot, a birói eljárását könyiti meg, a vizsgálóbíró munkáját könnyiti meg. Urbanics Kálmán : Ki az, aki megtudja könynyiteni ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) KovátS-Nagy Sándor : Maguk is gyanúsítanak ! Rassay Károly : Az nem gyanúsítás, ha azt mondj a, hogy Ulain mondj a meg a neveket ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peyer Károly : Nem tudom, hogy ebben a kérdésben kik vannak érdekelve, de nekem az a meggyőződésem, hogy az az ut, amelyre a kormány ezt az ügyet terelni kívánja, nem fog célra vezetni, mert a bíróságnak nem állanak rendelkezésére azok az eszközök, amelyek az ügy felderítésére alkalmasak. (Zaj.) Elnök : Senki szólásra feljegyezve nincs, tehát kérdem: kíván-e még valaki szólni? (Senki !) Minthogy senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Kivan az előadó ur szólni? Nemes Bertalan előadó : Nem kívánok szólni. Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e az igazságügyi bizottság jelentése alapján bűnvádi eljárás megindítására a felhatalmazást az igazságügyminister urnák megadni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, akkor határozatképen kimondom, hogy a Ház a bűnvádi eljárás megindítására a felhatalmazást az igazságügyminister urnák megadja. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Zaj és felkiáltások : Szünetet kérünk 1) Az indemnitasi törvényjavaslatnak tárgyalására természetesen a sürgősségi szakaszok ismét alkalmazást nyernek. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. S óiásra következik? Forgács Miklós jegyző : Friedrich István ! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az indemnitasi vitához én is hozzá akarok szólani, de a belpolitikai kritikát ezúttal felfüggesztem, mert ma kizárólag külpolitikai kérdésekkel óhajtok foglalkozni. (Halljuk 1 Halljuk !) Amikor elmélyedünk itt gondjainkban, amiker nap-nap után apró perpatvarainkat intézíük el, tagadhatatlan, hogy kint, a világban nagy események késsülnek, amelyeket látnunk kell, amelyeket észre kell vennünk, mert ha ott is elkésünk és nem vesszük azokat észre, ezért megint csak ez a szerencsétlen nemzet fog lakolni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ott van egy testvér nemz et, a török nemzet, (Éljenzés a baloldalon.) amely három év óta titáni küzdelemben, vérrel, vassal, tűzzel védi szabadságát, önállóságát. Lehetetlen, hogy az entente iránt annyira lojálisak legyünk, hogy ebben a Házban ne akadjanak képviselők, ne akadjon a képviselőknek egy csoportja, mely teljes szivvel és meleg érzéssel sok szerencsét kívánna a nagy török nemzetnek ehhez a nagyszerű felszabadulásához, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen az, amit Törökország a legutóbbi években produkált, mintául és például szolgálhat az európai nemzetek részére. Törökország mindenkitől teljesen el volt hagyatva, teljesen meg volt szállva, az egész török birodalom idegen államhatalmak kezében volt, és mégis a török testvérnép talált férfiakat, akik az erős akaratból, az erős célkitűzésből kiindulva, tudtak a lehetetlen ellen küzdeni. Először bandák alakjában küzdöttek, szegény rongyos katonák alakjában, a végén egy nagyszerűen felszerelt győzelmi hadsereggel. Elnéztem a török adminisztrációt és csodálkoztam annak egyszerűségén, primitívségén. Ezzel szemben láttam a mi hatalmas bürokratikus berendezéseinket. Hogy példát mondjak, eszembe jutott a magyar külügyministerium, amelyre most még egy emeletet is építettek, hogy a tisztviselők elférjenek benne. Kíváncsi voltam, hog}^an nézhet ki a török külügyministerium, mely most a lausanne-i békekonferencián olyan nagyszerűen vívja meg diplomáciai csatáit az egész világgal. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az egész török külügyministeriumnak mindössze 26 tisztviselője van, rendkívüli meghatalmazott minister egyetlenegy sincs, csak Izmed tábornok folytatja kint a tárgyalásokat, és ezzel a kis apparátussal, de megtoldva éber lelkesedéssel, mégis hallatlan eredményeket tudott elérni. Sokan vannak nálunk, akik Kemál előretörését humorosan ítélik meg. Sokszor hallom itt a Házban is ezt gúnyos közbeszólások alakjában. Addig, amíg Kemál harcolt, addig, amig mindenkitől elfogadott segítséget, csak azért, hogy talpraállitsa nemzetét, gúnnyal beszéltek róla, ma pedig, amikor elérte végcélját, az egész világ tülekedik Angora felé és keresi kegyét, barátságát. Pedig ezek között a nemzetek között sokkal nagyobb nemzeteket találunk, mint a magyar. Ha az angol, a francia, az olasz, az amerikai el tud menni Angorába, és mindenáron gazdasági pozíciókat akar magának ott szerezni, nem tudom, micsoda magasabbrendü bölcsesség tilthatja meg nekünk ugyanezt.
