Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. $ követeljük, hogy a vád az arra illetékes hatóság előtt tisztáztassék, adassék mód a vádlónak, bogy vádoljon, adassék mód a megvadultaknak, bogy a törvény keretein belül és a törvényes jog alapján állva védekezzenek. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Pikler Emil : Somogyi meggyilkolásánál is ezt ígérték és nem tartották be. (Zaj.) Elnök : PiMer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rassay Károly : Minthogy én Somogyi meggyilkolásának ügyében sem foglaltam el más álláspontot, mint amelyet most kifejtettem, engedje megt. képviselőtársam, hogy én a két üggyel szemben elfoglalt álláspontomban ellentétet feltalálni nem tudok. Két megoldás áll itt a t. Nemzetgyűlés rendelkezésére. Az egyik az, amelyet az igen t. igazságügyminister ur választott, a másik pedig az, hogy ha valaki tud neveket és vállalja azt a nagy erkölcsi és ha kell jogi felelősséget is, amely ilyen neveknek a közvéleménybe való bedobása nyomában jár, álljon fel a Ház előtt, próbáljon meg az illetők ellen akárcsak erkölcsi összeférhetlenségi bejelentést is tenni, hogy az letárgyaltassék. Én nem állhatok azonban oda más képviselőtársaim elé, hogy neveket nevezzenek meg, amikor ilyeneket esetleg nem tudnak vagy nincsenek bizonyítékokkal ugy alátámasztva, hogy felelősségük tudatában azokat a neveket idehozhatnák. (Ugy van ! Ugy van! balfelől és a középen.) Két ága van a dolognak, az egyik az, az Ulain t, képviselőtársam beszédében felhozott vád, hogy egyes képviselők bizonyos meg nem engedett ajándékokat kaptak volna. Ennek a vádnak tisztázása megpróbáltatik — remélem sikerrel, mert vagy bizonyítani, vagy bűnhődni kell azon az utón, amelyen az igazságügyminister ur elindult, A másik, amire ugy látszik t. képviselőtársam utal, az a vád, hogy egyes bankok visszaélve egyes közfunkcionáriusokat, — lehet, hogy képviselőket, lehet, hogy közfunkcionáriusokat, állami hivatalnokokat — meg nem engedett jutalomban részesítették vagy kívánták részesíteni. Bár nekem a jogi minősítés ellen aggályom van, ez nem változtat a kérdésen, mert ennek elbírálása, amikor meg fog indulni az eljárás, az arra illetékes bíróságra fog tartozni. Egy azonban bizonyos, hogy ezen eljárás alapján mód lesz arra, hogy kiderüljön, mely bankok azok, amelyek visszaéltek a helyzettel.-De mi törvényhozó testület és nem ítélkező testület vagyunk. (Ügy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ha egyszer a minister ur kijelenti, hogy elindul ezen az utón, hogy átadja az adatokat, amelyeket privát diligenciából szerzett — mert azt kell mondanom, hogy privát diligenciával szerezte — az arra illetékes vizsgálóbírónak, a törvénytisztelet azt követeli, hogy nyugodtan álljunk és nézzük meg az eljárás eredményét. (Elénk helyeslés jobb- és half elől.) Ehhez járulhat még egy, amely engem nem mint képviselőt, de minden egyes polgár jogán megillet ; hogyha NAPLÓ XV. bizonyítékaim vannak, elmenjek oda és elősegítsem az igazság kiderítését és a bűnösök megbüntetését. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Épen azért, mert azt látom, hogy ezen az utón — és ez az egyedüli törvényes ut — az igazság kiderítésére megkezdetett, és mert látván azt az elhatározást, amellyel a kormány ebben az ügyben az igazságot ki akarja deríteni semmi bizalmatlanságra okom — eltekintve politikai magatartásomtól és álláspontomtól — ebben az ügyben a kormánnyal szemben nincs, én ugy az igazságügyi bizottságnak, az Ulain-féle ügyre vonatkozó javaslatát, mint az igazságügyminister ur bejelentését tudomásul veszem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : Hangsúlyozni kívánom azt, hogy eleinte az volt a felfogásom, hegy ebben az ügyben egyáltalában nem foglalunk állást, azért, mert olyannak tekintjük, mint amelyhez nekünk semmi közünk nincsen. Az a felszólalás azonban, amely itt elhangzott, arra késztet bennünket, hogy ehhez az egész ügyhöz hozzászóljunk azért, mert az a véleményünk, hogy ez az egész kérdés nem terelhető kizárólag büntető útra, hanem van ennek egy politikai része is, amellyel itt foglalkozni kell. Ez nem a népszerűség vagy a nem népszerűség kér dés e, . . . Bogya János: Majd a hordó tetején! (Zaj.) Peyer Károly :. . . hanem a közéleti tisztaság kérdése. Bocsánatot kérek, a bankok részéről nem kifogásolható az, ha ők üzletfeleiknek úgynevezett ingyen részvényeket adnak. Szokás volt ez eddig is és szokás lesz a jövőben is. Nem tudom, hogy ez büntető utón üldözhető-e egyáltalában, hogy ez a megvesztegetés tényálladékát kimeriti-e. Épen azért nem terelhető ez a kérdés büntető útra és véleményünk az, hogy amennyiben ez a kérdés büntető útra tereltetnék, akkor hosszú, végnélküli per keletkeznék ebből és a közvélemény sohasem fogja megtudni azt, hogy kik voltak azok, akik ingyen részvényeket kaptak, Idk voltak azok, akik ingyen részvényeket kiosztottak és végül is formailag be kell az egész eljárást szüntetni. Kováts-Nagy Sándor: Majd megtudja a bíróság ! Peyer Károly : Nekem nincs okom a bíróság korrektségében kételkedni ; a bíróság valószínűleg mindent el fog követni arra, hogy felderítse azt, hogy kik kapták ezeket az ingyen részvényeket. De nem kell valakinek bankszakértőnek lennie, mindenki tudja, hogy a bankoknál nem szekták névszerint elkönyvelni azt, hogy kinek mennyit adnak, hanem alapítási vagy szervezési költségszámlán, egy gyűjtőszámlán könyvelik el ezt, úgyhogy ezeket a tételeket semmiféle vizsgálóbíró kideríteni nem fogja és nem tudja megtalálni. Nem tudjuk mit akartak eszel elérni azok, akik ezt a kérdést idehozták. Nem tudjuk, mi volt a szándékuk, nem is keressük azt a célt, amelyet ezzel szolgálni akartak, de ha idehozták, mondják 2