Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

128 A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. évi július hó 26-án, csütörtökön. ur beszédjével. Minden vonatkozásában kritizálhatnám, ... Homonnay Tivadar : Egyszer szólnak az előadóhoz, akkor sincs itt, Strausz István: ... hiszen a történelem folyamán az még valamikor jogforrást képezhet — de a legkirívóbb, legszembeszökőbb kijelentéseit nem hagyhatom cáfolat nélkül. Ilyen az a kérdés, hogy ebben az indemnitási javaslatban olyan rendelkezés, amely külön törvényalkotást igényelne, tulajdonképen csak egyetlen egy van, mert a többi, ami benfoglaltatik, mind pénzügyi vonatkozású rendelkezés. Már maga az a megállapítás, hogy pénzügyi vonatkozású rendelkezések ebbe az indemnitási javaslatba befoglalhatok a költségvetési jog sérelme nélkül, ez a megállapítás teljesen téves. Nem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, csak utalok arra, hogy olvassa el a t. előadó ur az 1897 : XX. tc.-et, amely kiépítette alkotmányunkban a budgetjognak tételes rendelkezéseit, és majd meg fog győződni arról, hogy pénzügyi rendelkezések felölelésére nem hivatott a költségvetési előirányzat. Sőt tiltó rendelkezések vannak a törvény 14. §-ában, amiket nem lehet hatályon kivül helyezni azáltal, hogy készítek egy indemnitási javaslatot, amelyben minden más rendelkezés benne van, csak az nem, aminek benne foglaltatni kellene. Kérdem az előadó úrtól, mint iskolázott jogásztól, vájjon a büntetőtörvény alapján kiszabandó büntetéspénzek és azok a pénzbüntetések, amelyeket pénzügyi természetű törvényes intézkedések alapján szabnak ki, pénzügyi természetű bevételek-e? Kérdem továbbá a t. előadó úrtól, hogy azok a büntetések, vétségek és kihágások miatt kirótt összegek, amelyeket a pénzügyi törvények és szabályok alapján a bíróság vagy a közigazgatási hatóság állapit meg, szintén pénzügyi természetű bevételek-e? Minden elemi képzettségű jogász tisztában van azzal, hogy ezt a kincstár, az állam elutasítja magától, erre, mint bevételi forrásra nem számit és nem is veszi be budgetjébe, hanem külön alapot létesít belőle. De ettől eltekintve lehet-e rendeletileg büntetőjogot statuálni ? Csak a közeli napokban jelentette ki a részvények ügyének firtatása alkalmául az igen t. igazságügyminister ur, hogy büntetőjogot rendeletileg statuálni nem lehet. És az igen t. előadó ur mégis lefoglalja a költségvetés részére ugy a büntetőjog, mint a pénzügyi törvények alapján kiszabott pénzbüntetési pénzeket. Homonnay Tivadar: Legközelebb a BTK reformjának lesz az előadója! Strausz István : Kénytelen vagyok még védelembe venni a tisztviselők egyik kategóriáját, amelyet az igen t. előadó ur beszédében egyenesen megbélyegzett. Mert ha egy tisztviselői kategóriáról azt mondják a nemzetgyűlésen, az ország házában, hogy nem intézte el az ügyeket kellő időben, hogy azt mulasztás terheli, ez súlyos bélyeg arra a tisztviselői kategóriára. Már pedig az igen t. előadó ur a számvevőségekről azt mondta, hogy a segélyek késedelmes kiutalása a számvevőségek mulasztása folytán történik, főleg a kultusztárca körében, a tanítóknál. Tudni kell azt, hogy az utalványozás nem tartozik a számvevőség hatáskörébe, amiről majd később leszek bátor beszélni. Tényleg ő csinálja, de nem az ő feladata. Egyébként is ez a tisztviselői kategória roskad a forradalmak ideje óta a munka terhe alatt és igazán nem érdemli meg azt

3 hogy az országházában ilyen bélyeg üttessék reá. Ezek szorgalmas, nagy szorgalmú tisztviselői az államnak, akik csak dicséretet érdemelnek, amiért a mostani lehetetlen munkabeosztás, a mostani lehetetlen szervezet mellett is megállják helyüket a lehetőségig. Hiszen, amint később leszek bátor kifejteni, lehetetlen munkateher hárul reájuk, mert oly munkát végeznek, ami az ő feladatkörükkel tulajdonképen összeférhetetlen és amit más tisztviselői kategóriának kellene végeznie. Ha ezeket a munkákat nem ők végeznék, nem lennének késedelmes utalványozások. Hozzáteszem még, hogy a rendszert is az egész vonalon gyökerében meg kellene változtatni, ha az utalványozások körül a gyors intézkedéseket biztosítani akarjuk. Az előadó ur legnagyobb hibája az, hogy beszédében egyszerűen keresztül siklott azon, hogy a pénzügyministerium milyen alapon építette fel ezt az indemnitási javaslatot. Mintha ez egészen mellékes volna ! Nem állapította meg azt, hogy ez nem helyeztetett előző költségvetési törvény alapjára, amint azt az aikotmányosjog kívánja, hanem csak egy előirányzatra, amelyet a nemzetgyűlés nem is tárgyalt. Yalaki azt mondhatná, hogy ez tulajdonképen mindegy, így nem lehet a budgetjog alkalmazásáról nyilatkozni. Tudjuk nagyon jól, hogy azok a népek, amelyek állami közösségben éltek, ezáltal nem váltak sakkbábukká, nem sakkfigurák, hanem maguk intézik sorsukat ós elsősorban abban a tekintetben határoznak, hogy milyen terhet vállaljanak a közös célok, a közös feladatok, az általam imént már hangsúlyozott programm tekintetében. Elsősorban tehát azt kívánjuk, hogy minden közbevétel, mielőtt az effektuálható s a polgárokra kivethető volna, nevezetesen az adó, adónemenként, külön-külön megszavaztassák. Ismétlem : külön-külön. Hiába vannak adótörvények, hiába vannak közbevételekről szóló törvények, azok érvényes törvények ugyan, de nem hatályosak. Azoknak hatályt csak maga a költségvetési előirányzat ad akkor, ha a nemzetgyűlés az adónemeknek külön-külön megszavazása által azokat törvényerőre emeli. Ez nem közömbös dolog a polgárokra. En, aki sűrűn érintkezem a kisgazdatársadalommal, tőlük hallottam azt a magyarázatot, hogy ha a községben — de különben ezt tudni kell mindenki-