Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

116 A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. foglaltam és méltóztassanak megengedni, hogy azokat előterjesszem (olvassa) : »Hatalmazza fel a nemzetgyűlés a kormányt, illetőleg utasítsa a népjóléti és a munkaügyi m. kir. ministert, hogy az állami alkalmazottak betegellátási ügyének rendezése tárgyában hozott 1921. évi XLVI. te. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 28.000/922. V. M. M., illetve 40.000/923. V. M. M. számú rendelete joghatályát az állami fizetéskiegészitésben részesülő nem állami iskolai tanítók, tanítónők és óvónőkre, illetve általában az állami fizetéskiegészítésben részesülő nem állami tanszemélyzetre is kiterjeszthesse.« Meg kell itt említenem, hogy a tanítói személyzet fizetésének folyósitása olyan lassú és késedelmes, hogy emiatt rendszerint mind rosszabb és rosszabb kurzusú koronát kapnak ; az adminisztráció annyira meglassítja a fizetések folyósítását, az utalványozási rendszer olyan rossz és annyira késlelteti a fizetések kézhezvételét . . . Fábián Béla : A belügyministeriumban ugyanez a helyzet ! PakotS József :. . . hogy mire a fizetés az illető kezébe jut, a pénz már legalább 50%-ot veszít értékéből. Nemcsak hetekről van itt szó, hanem néha hónapokról, amelyeknek eltelte után kaphatja csak meg az illető illetményeit. Ennek a szomorú és beteg helyzetnek az eliminálására vagyok bátor a következő indítványt előterjeszteni (olvassa): »Hatalmazza fel a nemzetgyűlés a kormányt, illetve utasítsa a m. kir. pénzügyministert olyértelmü sürgős rendelet kiadására, hogy addig is, amig az érvényben levő állami számviteli törvény és az állampénztári szabályzat a kor igényeinek és a megváltozott gazdasági élet követelményeinek megfelelő módon törvényhozási utón gyökeres szabályozást nyerhet, az állampénztárak a tisztviselők illetményeit és egyéb járandóságait az illetékes hatóságok megkeresésére, illetve utasítására az utalványozással kapcsolatos adminisztráció utólagos lebonyolítása mellett mindenkor haladéktalanul, de legkésőbb 8 nap leforgása alatt kifizethessék.« Vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Hatalmazza fel a nemzetgyűlés a kormányt, illetve utasítsa a m. kir. pénzügyministert, hogy a világáheruban résztvett állami, államvasuti és vármegyei tisztviselők hadi átmeneti pótléka tárgyában hozott 1922. évi VI. te. 6. §-ának joghatályát ugyanazon feltételek és módozatok mellett az összes igényjogosult nem állami tanszemélyzetre is hit erjeszthesse olyképen, hogy az állami fizetéskiegészitésben részesülő nem állami tanszemélyzet átmeneti pótlékát az államkincstár biztosítsa, a fizetéskiegészitést nem élvező nem állami tanszemélyzet átmeneti pótlékának kiszolgáltatására pedig az iskolafentartókat kötelezhesse.« Végül (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, illetve a kereskedelemügyi m. kir. ministert, hogy az 1922. évi november hó 10-én hozott ministertanácsi határozat alapjárj az állami fizetéskiegészitésben részesülő nem állami tanszemélyzet évi július hó 26-án, csütörtökön. és azok családtagjai, ugyanezen kategóriához tartozó nyugdíjasok és özvegyek, valamint ezek családtagjai által eddig élvezett vasúti kedvezmények megszorítása, illetve teljes megvonása tárgyában kiadott 99.662/922. számú kereskedelemügyi ministeri rendelet vonatkozó rendelkezéseit helyezze azonnal hatályon kívül.« Ezek volnának azok a pénzügyi és egyéb rokonvonatkozásu intézkedések, amelyekkel segíteni lehetne a tanítóság helyzetén. Meg kell még említenem azt is, hogy az a különös dolog történik, hogy pl. az iskoláknál lévő kántortanítók javadalmát beszámítják a fizetésükbe. Ez teljesen igazságtalan dolog, melynek orvoslása végett a felekezeti tanítók már régen a kormányhoz fordultak, de soha meghallgatásra nem találtak. Az igazságtalanság oly kirívó és ez az elbánás annyira igazságtalan, hogy azt tovább fentartani nem szabad. Ezért ezen szegény emberek felkérésére is, de a magam meggyőződéséből is van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »A kántortanítói díjlevelek teljesen külön papírra szét választandók ugy, hegy a 12 katasztrális hold, vagy ennél több földbirtok tisztán kántori fizetés legyen. Ahol kevesebb földbirtok van, más természetbeniből kiegészítendő ily értékű. A megmaradó rész (készpénz és egyéb természetbeni) legyen a tisztán tanítói fizetés, mely felbecsült et vén, fizetéskiegészités alapjául szolgáljon. Általánosságban szólva legalább egyharmad kántorinak, a többi tanítóinak vétessék.« Talán különösnek tetszik, hogy ezekkel az aprólékos javaslatokkal hozakodom elő és veszem igénybe a t. Ház türelmét és figyelmét. Elhiszem, hogy szokatlan dolog ez és hogy sokkal érdekesebb volna olyan dolgokkal foglalkoznom, amelyek izgalmakat váltanak ki. Nem lehetetlen, hogy beszédem további során erre is sor kerül még, de ez produktív és komoly tevékenység akar lenni szerény képességeimhez képest, bármily szerény keretek között történjék is. Nagyon óhajtanám, ha az az érdektelenség, amely az ilyen kérdésekkel szemben megnyilvánul, végre-valahára elmúlnék, sőt ha csakis ilyen kérdések érdekelnék a nemzetgyűlést. Ezt a luxust, amellyel elherdáljuk az ország drága idejét különböző politikai dolgok felsorolásával és különböző bajok felhánytorgatásával, el kell hogy vessük magunktól, és ezzel szemben foglalkoznunk kell a reális élet komoly problémáival, az elesett szegény exisztenciáknak fontos sorskérdéseivel. Ezen dolgok feltárása az igazi nemzetépítő munka és ezekből a tényezőkből ered a nemzet jóléte. Már Széchenyi megmondta, hogy az egyéni jólét a nemzet boldogulásának alapja, az egyes egyének jóléte és boldogulása jelenti magának a nemzetnek is boldog jövőjét. Ezért kell nekünk is parciálisan foglalkoznunk minden társadalmi réteg ügyével, bajával, azokkal az igazságtalanságokkal és meg nem értésekkel, amelyek velük szemben megnyilatkoztak az idők során, az uj idők mementojának hatása alatt jóvá kell tennünk a múlt bűneit és fel kel edzenünk őket a jövő nagy küzdelmeire.