Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-162
"A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. következőképen alakulna : a VI. fizetési osztályba jutna 3%, összesen 156 tanitó ; a VII. fizetési osztályba 12%, vagyis 624 tanitó ; a VIII. fizetési osztályba 28%, ami megfelel 1300 tanítónak, a IX. fizetési osztályba 20%, vagyis 1040 tanitó s a X. és XI. fizetési osztályba ismét 20—20%, azaz megint csak 1040—1040 tanitó, vagyis összesen 5200 tanitó. Ezeknek törzsilletménye volna 14,914.400 korona, háborús segélyük 10,800.400 korona, drágaság! segélyük 50,388.000 korona, rendkívüli segélyük 2.875,392.000 korona, vagyis összesen 2.950,494.800 korona. A jelenlegi illetményekkel összehasonlítva az összes többkiadás ezek szerint 199,307.000 korona, tehát nem is egészen 200 millió korona az az összeg, amivel ezt a régi igazságtalanságot megszüntetni, s ez egyenlő elbánás elvét érvényesíteni lehetne a tanítósággal szemben. Nem untatom tovább a t. Nemzetgyűlést hasonló statisztikai kimutatások felolvasásával, bár az óvónőkre vonatkozólag is előterjeszthetnék egy ilyen kimutatást, ellenben azt kérdezem, vájjon nem éri-e meg ez a 200 milliós áldozat azt az óriási nagy erkölcsi eredményt, hogy a megnyugodott lelkű tanitó, aki érzi, hogy nincs többé lenézett állapotban, hogy megbecsüli maga az állam a népnevelés szempontjából olyan fontos funkcióját, egész lélekkel tölti be a maga hivatását, sziwel és lélekkel, szeretettel foglalkozik a gondjaira bizott gyermekekkel, tudva azt, hogy mindenki részéről kellő megbecsülésben és méltánylásban részesül. T. Nemzetgyűlés ! Ezer és ezer olyan súlyos kérelme van a tanítóságnak, amit feltétlenül orvosolni kell. Itt van ezek között a nyugdíj rendezése. Az 1875. évi nyugdíjtörvény elavult. A kultuszkormány több esetben megígérte már, hogy ehelyett egy uj nyugdíjtörvényjavaslatot fog konstruálni és igyekszik azokat az igazságtalanságokat, amelyek a régi törvényben a tanítósággal szemben foglaltatnak, éliminaIni, ezt azonban mindezideig nem tette meg. Az állami tanítók még mindig nincsenek az 1912 : LXV. te. hatálya alá vonva, ugy, mint az állami tisztviselők. Méltóztassék ezért megengedni, hogy e tekintetben egy indítványt terjesszek elő, kérve a t. Házat, kegyeskedjék szeretettel mérlegelés tárgyává tenni az abban foglaltakat, és kérve a többségi oldalt is, hogy ezen indítvány részére igyekezzék a pénzügyminister ur jóindulatát megnyerni. (Felkiáltások jobhfelől : Az megvan !) így talán lehetséges lesz elérni azt, hogy ez a kérdés végre megoldásra találj on. Határozati javaslatom a következőképen hangzik (olvassa) : »Vétessék be a tárgyalás alatt álló indemnitási törvényjavaslatba pótlólag a következő szakasz : Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, hogy a hasonló képzettségű állami tisztviselők egyenlő elbánásának elve alapján az állami elemi iskolai tanítóknak (tanítónőknek) szolgálati idő és érdem szerinti 12%-át a VII., 3%-át a VI., az állami óvónőknek 30%-át a IX. és 10%-át a VIII. fizetési osztályokba sorozhassa, valamint hogy a fizetést évi július hó 26-án, csütörtökön. 115 kiegészítő államsegélyt' élvező nem állami elemi iskolai tanítók (tanítónők) és óvónők fizetéskiegészjtését ugyancsak az érdemesség és a szolgálati idő figyelembevételével ugyanolyan százalékarányban megjelölt fizetési osztály mérvéig felemelhesse, a nem államsegélyes tanítóknál (óvónőknél) pedig erre az iskolafentartót kötelezhesse.« A nyugdíjtörvényre, illetőleg a tanítói nyugdíjkérdések rendezésére vonatkozó javaslatom pedig a következő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministert, hogy a tanítók és óvók uj és olyértelmü nyugdíjtörvényjavaslatát, amely szerint az 1875. évi XXXII. és az ezt kiegészítő 1891 : XLIII. t-c. hatálytalanításával az állami tanítók és óvók az állami tisztviselők részére alkotott 1912 : LXV. nyugdíjtörvény, a nem állami tanítók és óvónők pedig az 1914. évi XXXVI. t.-c. rendelkezései alá vonatnak, sürgősen terjessze be a nemzetgyűlés elé azzal, hogy a tanítók, óvónők, továbbá özvegyei és árvái nyűg-, illetve végellátása már 1923 július hő 1-től az uj nyugdíjtörvény rendelkezései szerint történjék.« Tudomásom szerint, t. Nemzetgyűlés, ez a nyugdíjtörvényjavaslat a kultuszroinisteriumban már elkészült, és a tanítóságnak meg is ígérték, hogy azt mielőbb ide a Ház elé terjesztik, sőt az Ígéret ugy szólt, hogy már július elsejével érvényesíttetni is fognak az összes ebből származó jogkövetkezmények. T. Nemzetgyűlés ! A tanítókkal, főként az államsegélyes nem állami tanerőkkel szemben különösen mostoha álláspontra helyezkedik a pénzügyi kormányzat és általában a kormány. Elvonja pl. tőlük a vasúti kedvezményeket, úgyhogy ezek a szegények most már, amikor nyugdíjukért be akarnak menni a legközelebbi pénzügyi központba, vasúti kedvezményük hiányában valósággal ráfizetnek nyugdíjukra. Ma már oly óriási a vasúti tarifa, oly sokba kerül az utazás, hogy a szó szoros értelmében rá kell fizetniök nyugdíj címén élkezett járandóságaikra, ha azt maguk személyesen akarják felvenni. Nem tudom, micsoda bölcsesség rejlik ebben, és miért akarja a mélyen t. kormány az államvasutak deficitjét ezen szegény nyugdíjasok terhére apasztani ? Ha már az államvasutak igazgatósága nem tud máskép eredményeket elérni, hát épen ezeknek a legszegényebb páriáknak megterhelésével kell a. horribilis deficit apasztására törekedni ? Ezért én tisztelettel azt javasolom, hogy ebben az irányban is változás történjék olyképen, hogy a nem állami tanerők is épugy, mint az államiak, ismét megkapják vasúti kedvezményüket. Sérelmes azonkívül a nem állami tanerőkre nézve a betegápolási költségek elvonása is, amire vonatkozólag szintén leszek bátor egy javaslatot előterjeszteni. Rendkívül sérelmes továbbá az, hogy a hadviseltek részére biztosított átmeneti személyi pótlékot nem adják meg a nem állami tanerőknek, holott ez az 1922 : VI. te. 6. §-ában biztosítva van. Ezeket a kívánalmakat indítványokba