Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-162
114 A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. például az összeírásokat és mindenféle egyéb gyűjtéseket. A szegény tanitó ezek miatt fut, bekopogtat a házakba, házal valósággal. Hol van a tanitói tekintély? Ezekkel a tanitókkal akarják neveltetni a gyermekeket, akik ilyenformán szolgái a községi jegyzőnek is? Pedig a tanitó egy nagy érték a magyar nemzeti nevelés és a nemzeti jövő szempontjából. Tessék a tanítót felemelni odáig, ahová való ! Mert a mi tanítómestereink azok, akiknek az első tanításait visszük ki az életbe, a mi tanítóink azok, akik mikor kikerülünk először a szülői nevelés alól, megmutatják nekünk az utat. Értse meg a kultuszkormány Magyarországon, hogy mit jelent a magyar tanitó, és értsék meg ezt mindazok, akik itt ülnek, s akiknek megvoltak a maguk tanitói és bizonyára kegyelettel emlékeznek vissza egy-egy tanítóra. Erre gondoljanak és szálljanak magukba akkor, ha a tanítói kérdéssel foglalkozunk. Sajnálom, hogy véletlenül nincs itt a földmivelésügyi minister ur, mert megkérdeztem volna, hogy ismeri-e Szalóky Dánielt, az öreg tanítót? Ez Nagyatád tanítója, aki a földmivelésügyi minister urnák is tanítómestere volt. S erről a Szalóky Dánielről tudom, hogy a tanítók Eötvös-alapja megválasztotta dísztagnak. Ez a Szalóky Dániel nyugdíjazva van. S elvitték ezt a dísztagsági oklevelet Kaposvárra a megyei tanitógryülésre, de az öreg Szalóky oda nem jött el, hanem levelet irt, amelyben irta a következőket : nem mehetek el, mert nincs feketeruhám és mert nincs meg a vasúti költségem. Ez a magyar tanító sorsa. Az életnek minden jutalma lett volna reánézve saját tanítótestvéreinek ez a díszes megemlékezése, s az öreg nem tudott résztvenni ebben az ünnepben, az az öreg ember, aki egész életét töltötte el gyermekek nevelésében, ezt a kis jutalmat nem tudta közvetlenül élvezni, mert az volt a szomorú sorsa, hogy nem volt ünneplő feketéje, és nem volt annyi pénze, hogy vasúton odáig mehessen. Ebben az egy esetben szimbolizálódik a magyar tanitó sorsa A magyar tanítóságot kell gazdaságilag és erkölcsileg magasabb székre emelni. Ebben a tekintetben sok kívánalom hangzott el legutóbb is az Országos Tanitókongresszuson, amelyen ott volt maga a kultuszminister ur is, ott volt egy előző ministerelnök, a Háznak, igen t. alelnöke Huszár Károly. Nagyon szép beszédet mondottak a tanítósághoz. Többek között a kultuszminister ur azt mondotta, hogy a tanitók ne politizáljanak. A tanítók nem politizálnak, s ha politizáltak is, belátták, hogy ezt rosszul tették. Ma minden politikájuk az, hogy segítsenek valahogy a helyzetükön. De ez a helyzetjavitás egyre késik. Nem történik meg ez azért, mert nincsenek olyan magas protektoraik a társadalmi életben, mint más egyéb tisztviselőknek. T. Nemzetgyűlés! Én végighallgattam az indemnitási vitát, nem is akartam felszólalni. évi július hó 26-án, csütörtökön. Hogy mégis felszólaltam, ezt tisztán az a tény okozta, hogy a felszólalásokban csak elvétve hallottam erről a kérdésről s akkor is nagyon mostohán foglalkoztak vele. Szilágyi Lajos : Majd a részletes vitában foglalkozunk vele. PakotS József : Egyáltalában a tanitók státusrendezését kellene végre komolyan venni. Az egyenlő elbánás elvét kellene tiszteletben tartani a tanítóságnál is. Yelük is körülbelül ugyanaz a furcsaság történik meg, mint amely a vármegyei és városi alkalmazottak létszámviszonyainak rendezéséről szóló tövényjavaslat tárgyalása alkalmával történt. Ebben a javaslatban a t. belügyminister ur nagyon mostohán bánt el az árvaszéki tisztviselőkkel. Akkor én is voltam bátor felszólalni ez ellen, de sem az én, sem többi képviselőtársaim felszólalása nem talált kellő méltánylásra és maradt minden a régiben, vagyis az árvaszéki tisztviselők sem tudtak magasabb fizetési osztályba jutni, egy ponton túl lezáródik a sorompó. Ëpigy van a tanítósággal is. Egy ponton túl lezárul előttük a sorompó és nem tudnak magasabb fizetési osztályba jutni, még kisebb képesítésű tisztviselőkkel szemben sem. Ezt a kérdést valahogyan rendezni kell, s ajánlom ezeket a kategóriákat a t. pénzügyminister ur jóindulatába. Nem tudom, hegy a kultuszminister ur mennyire képviseli előtte a tanitói státusrendezés ügyét, ezen a téren azonban olyan igazságtalanság van, amit minden körülmények között meg kell szüntetni, mert teljes lehetetlenség az, hogy egy 27 éve szolgálatot teljesítő tanitó csak a VIII. fizetési osztályba juthat és tovább nem, egy 18 évet szolgáló óvónő pedig csak a X. fizetési osztályba. Arra nézve, vájjon nem jelentene-e a pénzügyi tárcára nézve túlságosan súlyos megterheltet ést a felmerült kivánalmfk kielégítése, egy kimutatást leszek bátor a Ház elé terjeszteni, amelyet a tanítóság illetékes helyen már benyújtott, amely már a kultuszminister ur előtt fekszik. E kimutatáshoz nagy nehezen sikerült hozzájutnom, de megszereztem ezt, hogy meggyőzzem magamat, vájjon nem kivánck-e a mai szomeru pémügyi helyzetben túlságos nagy megterheltetést, de mint látni méltóztatnak majd, aránylag csekély összegről van csak szó. A szóban forgó összehasonlító kimutatás a következőkről tesz tanúbizonyságot. f Az állami tanitók jelenlegi létszámából a VIII. fizetési osztályba van sorozva 20%, összesen 1141 tanitó, a IX. fizetési osztályba 30%, összesen 1588 tanitó, a X. fizetési osztályba ismét 30%, összesen 1318 tanitó, végül a XL fizetési osztályba 20%, ami megfelel 1153 tanítónak. A tanítóság összlétszáma 5200, kiknek törzsilletménye ma 12,496.600 korona, háborús segélye 9,883.300 korona, drágasági segélye 49,920.000 korona, rendkívüli segélye 2,678.897.600 korona, vagyis a tanítóság összilletménye 2.752,187.500 korona. A kérelmezett rendezés folytán a helyzet a
