Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 105 ahol az igazgató és a tanárok szobája tele van »Ottó király« felírású fényképekkel, ahol a gyermekekkel hordoztatják az »0«-betűs jelvényt, férfiasságot, hazafiasságot és a nemzet igazi érdekei ért való harcbaszállást nem tanitanak. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Reisinger Ferenc : Birósági tárgyaláson igazolódott be, hogy az igazgató a kommün alatt bolsevista előadásokat tartott a gyermekeknek. Pikler Emil : Kurzusember ! Szamuellynek ép ugy hive volt, mint amilyen hive Habsburgoknak ! Rupert Rezső : Akár csak Lendvai ! Az is szerelmes leveleket irt a kommünhöz, most meg a legfőbb kurzusta ! Horváth Zoltán : Szent hitem és meggyőződésem, hogy Magyarország azért vergődik ezekben a gazdasági bajokban és azért zuhan a gazdasági megsemmisülés felé, mert nem akarnak őszintén, nyíltan intézkedni ebben a kérdésben. Meghozták azt a törvényt, de mindig utána teszik, hogy külföldi parancsra. Lehet, hogy azok az urak, akik ma ministeri székben ülnek, külföldi parancsra cselekedtek, de legyenek meggyőződve, hogy a nemzetnek nagytöbbsége örömmel, teljes odaadással üdvözölte ezt a törvényt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Cserti József : Meg kell kérdezni a nemzetet, majd megmondja ! Horváth Zoltán : Szent a hitem és meggyőződésem, hogy Ausztria azért tud boldogulni és talpraállam, mert végleg leszámolt a Habsburgokkal. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ausztria azért élven a nagyentente és a kis entente szimpátiáját, mert a Habsburg-veszedelmet végleg kikapcsolta az állam életéből. Szomjas Gusztáv : Nem pályázunk a kisentente szimpátiájára ! Pikler Emil : Ausztria nem király nélküli királyság, hanem köztársaság ! Horváth Zoltán : Végtelenül csodálkozom, hogy a gouvernementális oldalról hallok ilyen kijelentést, hogy nem pályázunk a kisentente szimpátiájára. Ha a képviselő ur nem pályázik, akkor a nemzet végveszedelembe kerül. Hiába, itt adva van a helyzet, ezzel számolni kell. Csak struccpolitika mondhatj a azt, hogy nem veszi figyelembe a körülötte történő dolgokat. (Zaj.) Rupert Rezső : Szájhősködés Î Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bozsik Pál : Ez a szolgalelkűség ! Rupert ReZSŐ : Miért szavazta meg a detronizációs törvényt? (Zaj.) Bozsik Pál : Nem szavaztam meg ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pikler Emil : Miért támogat akkor olyan kormányt, amely detronizált ! Rupert ReZSŐ : Ha erőnk van hozzá, gyerünk ! (Zaj.) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék megengedni, hogy a szónok is szóhoz juthasson. NAPLÓ XV. Cserti József (közbeszól). Elnök : Cserti képviselő ur, ne méltóztassék a szónokot állandóan zavarni ! Horváth Zoltán : Még egy kérdés van, amelyre igazán nem tudok feleletet találni : hogy miért épen Magyarország ragaszkodik a Habsburgdinasztiához . . . Nagy Ernő : Ez a csodálatos ! Rothenstein Mór : Csak a papság és a nemesség ! Horváth Zoltán : ... az a Magyarország, amelynek csak szenvedés, megaláztatás jutott a Habsburgok részéről, és nem Ausztria, amely mindig a kedves Bécs volt, amely élvezte az uralkodással és az uralkodóházzal járó pompát és fényt, a gazdasági előnyöket és minden egyebet. Miért nem ragaszkodik Ausztria az ő uralkodójához? Mert ott van belátás, van érettség, van realitás és van hazaszeretet, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy első az ország, első az állam, nem pedig a kicsinyes egyéni érdek. Ezek után előterjesztem interpellációmat az összkormányhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az 1921. évi LXVII. te. dacára állandó Habsburgpropaganda folyik az országban? Napilapok és képes folyóiratok Ottó herceget mint II. Ottó királyt propagálják és lopják bele a köztudatba? 2. Van-e tudomása arról, hogy egyes középiskolákban és igy különösen a miskolci kir. kath. Fráter György-főgimnáziumban az 1921. évi LXVII. te. ellenére Ottó herceget mint II. Ottó királyt . . .« Szomjas Gusztáv : Először is főherceg ! Rassay Károly : Magyar főherceg nincs ! Horváth Zoltán Méltóztassék közjogot tanulni, akkor bizonyára nem fogja azt mondani, hogy főherceg ! (Zaj.) Pikler Emil : Még alherceg sem, nemhogy főherceg volna ! Horváth Zoltán (továbbolvassa) : . . . különös kultuszban részesitik és ezáltal az ifjúságot a törvény megszegésére nevelik? 3. Hajlandó-e a kormány az állami fenmaradásunkra oly veszedelmes Habsburg-propagandának megszüntetésére minden lehetőt elkövetni? Ha nem, ugy hajlandó-e megengedni azt, hogy az ország demokratizálódása érdekében szükséges köztársasági államformának alkotmányos utón leendő megteremtése érdekében szintén felvilágosító propaganda folytattassék?« (Helyeslés a szélsőbaloldalmi.) Németh Vince : Isten ments ! Horváth Zoltán (továbbolvassa): »4. Mit szán/ dékozik tenni a miskolci kir. kath. Fráter Györg főgimnázium igazgatójával és a Habsburg-propay gandáért felelős tanárával?« Nagy Ernő : Ugy is köztársaság leszünk, ha a feje tetejére áll is az egész társaság ! (Zaj.) Halász Móric ; Ez akart kibújni ! A köztársaság ! 14