Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 95* minthogy előreláthatólag e gyászünnepsegen a képviselő urak közül többen óhajtanak résztvenni, és magam is felkérem újból a képviselő urakat, hogy e gyászünnepélyen minél számosabban megjelenni szíveskedjenek, javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 26-án, csütörtökön déli 12 órakor tartsuk olyan időbeosztással, hogy az ülés déli 12 órától délután 3 óráig, azután egy órai megszakítással délután négy órától esti kilenc óráig tartassék és annak napirendjére tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációk meghallgatására. Szólásra következik? Csik József jegyző : Szabó József ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! A vallás- és közoktatásügyi minister ur (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Hol van?) június hóban rendeletet bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy a középiskolákban a tavalyi 120 korona beiratási díjat 10.000 koronára, a tavalyi 4000 korona évi tandíjat pedig 30.000 koronára emeli fel. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) A rendelet kivételt tesz a köztisztviselőkkel, akiknek megengedi, hogy az előbb Emiltett összegek 10%-át fizessék. Teljesen megfeledkezik azonban az állami munkásokról, az egyéb alkalmazottakról és teljesen megfeledkezik a szegény sorsú, nem állami, de fixfizetésü alkalmazottakról és munkásokról. Junius hó végén történtek a középiskolai beiratások. Számtalan szegény munkásemberrel, szegény fixfizetéses magántisztviselővel beszéltem akiknek a hó végén, június 28—29-én nem állott rendelkezésükre 10.000 korona, vagy ahol több gyermek van, ebben az arányban 20—30.000 korona, arra a célra, hogy gyermekeit a középiskolába beírassa. Megtörtént nagyon sok szegény sorsú fixfizetésü alkalmazottal, hogy épen, mert nem állott rendelkezésére ilyen összeg, nem tudta gyermekeit középiskolába beíratni, bár fia vagy lánya jól tanult. A köztisztviselők és egyéb állami alkalmazottak, állami munkások között pedig egy kellemetlen visszhang volt a rendelet következménye, amennyiben bizonyos osztálygyülöletet kelt az az intézkedés, hogy a kultuszminister ur különbséget tett az államnál alkalmazott tisztviselők és az állam más alkalmazottai között ; hogy a tisztviselőknek kedvezményt biztosit, a nem tisztviselőknek pedig nem biztosítja ezt a szerény kedvezményt. A keresztény kormányzat részéről és az ebben a nemzetgyűlésben lefolyt indemnitási vita során számtalanszor hallottunk itt fajpolitikai ténykedésekről. Azt kérdem, hogy ha a kormány faj politikát akar csinálni, vájjon szabad-e épen a magyar fajhoz tartozó intelligenciát és a magyar fajhoz tartozó szegény néposztályt megakadályoznia abban, hogy gyermekét képezze, taníttassa, iskoláz- ! tassa? Vájjon fajpolitika-e ez? Ki kell jelentenem hogy ebben az intézkedésben nagyobbrészt., sőt általában csak keresztény munkásokról és keresztény fixfizetésas alkalmazottakról van szó, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) mert a nem keresztények össze tudták szedni azt a szükséges 10—20.000 koronát, hogy gyermekeiket beírathassák, a keresztényeknek azonban nem állott rendelkezésére ez az összeg gyermekeik számára. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a törvényhozás hozott egy törvényt, a numerus clausus törvényét, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amely a főiskoláknál szabályozza a hallgatók számát, vallás, illetve, ahogy mondják, faj szerint. Annakidején én is megszavaztam itt a törvényt, mert ugy éreztem, hogy egy bizonyos átmeneti időre szükség van egy ilyen erélyesebb intézkedésre, hogy valahogy helyrehozzuk azt a mulasztást, amelyet a keresztény nép évtizedeken keresztül elkövetett. Ezt az intézkedést szükségesnek tartom a mai rendkívüli időkben, de teljesen felesleges, tárgytalan lesz ez a törvény is akkor, ha a keresztények számára azt is lehetetlenné teszik, hogy gyermekeiket a középiskolába jártassák. Homonnay Tivadar: Már többször kértük a kormányt. ! Szabó József: Mire való ez a törvény akkor, ha a pénz teszi lehetetlenné, hogy gyermekeiket a középiskolába beküldjék. Ezért jegyeztem be interpellációt és arra kérem itt a törvényhozást s az igen t. minister urat, reparálják ezt az elkövetett hibát, Adjon ki a minister ur ujabb rendeletet és abban tegye lehetővé, hogy azok, akik június hónap végén nem tudták gyermekeiket anyagiak, tehát a 10.000 korona hiánya miatt a középiskolába beiratni, még az iskolai év megkezdése előtt beírathassák gyermekeiket. H omonnay Tivadar : Már két minist ert kértünk erre ! A pénzügyminist er urat is kértük ! Szabó József: Adjon ki az igen t. kultuszminister ur egy rendeletet, amely szerint azoknak a szegényebb sorsú fixfizetéses alkalmazottaknak, munkásoknak s magántisztviselőknek, akiknek gazdasági viszonyai nem engedik meg azt, hogy gyermekeikért ilyen magas beiratási díjat és ilyen magas tandíjat fizessenek, mód nyujtatik arra, hogy vagy kedvezményes körülmények között fizethessék ezeket az összegeket, vagy alacsonyabb tandíj és beiratási díj mellett vétessenek fel gyermekeik a középiskolába. Ezt a célt szolgálja interpellációm, amely igy szól (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Interpelláció a kultuszminister úrhoz; Van-e tudomása az igen t. minister urnák arról, hogy a minister ur rendelete folytán a középiskoláknál nagy arányban felemelt beirási és tandíjak következményeként nagyon sok szegénysorsú családnak lehetetlenné tette gyermekeiknek középiskolákba való beiratását ? Hajlandó-e a minister ur egy uj rendelettel a beirási és tandíjakat ugy leszállítani, hogy azokat minden szegény ember megfizethesse ?
