Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
82 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. Nagy Ernő: Majd Yass János elmondja! (Zaj.) 0 volt a legelső, aki beszélni akart ! Mit beszél ? Meskó Zoltán: Ö volt az első, aki jelentkezett ! Elnök : Kérem, Meskó képviselő urat, csak most fejezte be beszédét. Szíveskedjék csendben maradni. (Derültség.) Nagy János (egri): T. Nemzetgyűlés! Én nem vagyok az az ember, aki arra vállalkozzam, hogy tönkrement hazámat beszédekkel még jobban tökretegyem, mégis kötelességem felszólalni, . . . Nagy Ernő : Kötelessége volna, hogy hallgasson. Elnök: Nagy Ernő képviselő urat rendreutasítom ! Szabóky Jenő: Majd megmondjuk G-uláesynak! (Derültség.) Micsoda beszéd ez! Nagy János (egri): Helytelenítem az oly eljárást, amely a helyzettel visszaélve, ezt az országot újra a szenvedéseknek akarja kitenni. Az ellenzék szónokai azt hangoztatták és azt állították beszédeikben, hogy a kormány, a kormánypárt az egyetlen és kizárólagos oka, hogy ez az ország ilyen gazdasági nyomorban, ilyen gazdasági züllésben van, hogy a nép éhezik, szenved és nyomorog. (Zajos ellenmondás a bal- és a szélsöbalóldalon.) Szabó József: Ki mondta ezt? (Felkiáltások jobb felöl : Mindnyájan mondták !) Senki sem mondta! (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Létay Ernő: ,A képviselő ur hallucinál! Nagy Ernő: Álmodik a kanonokságról! Nagy János (egri) : Minket vádolnak, hogy a külfölddel és a szomszédainkkal nem jöhetünk kedvező viszonyba. (Felkiáltások a baloldalon : A kormány felelős!) Rupert képviselő ur emiitette, hogy amint ez a kormány elhagyja a helyét, ebben az országban azonnal paradicsomi állapot fog fejlődni. Nagy Ernő : Ilyet nem mondhat okos ember, csak Nagy János ! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Szabóky Jenő : G-ulácsy nem mondja ! Elnök : Kérem Nagy Ernő képviselő urat, ne méltóztassék megengedni, hogy a másik oldalra is beszélhessenek. Nagy János (egri): Ha nem tudnám azt, hogy tényleg a mai gazdasági nehézségektől, krízistől és a sok nyomortól és éhségtől hisztérikussá tett nép a reménynek, az illúziónak, a délibábos álmoknak és a boszunak minden tanítását kész örömmel veszi be, ami csak a szelek szárnyán feléje száll . . . Farkas István : Ezt nem mondhatnám ! Nem mindegyik ! Nagy János (egri) : . . . ugy feleslegesnek tartanám, hogy tovább foglalkozzam ezekkel a vádakkal, de hiszen a kötelességnek nehéz érzését érzem, amikor egypár előzményre kénytelen évi július hó 12-én, csütörtöhön. vagyok mélyen t. képviselőtársaim figyelmét felhívni. (Halljuk ! jobbfelől és a szélsöbalóldalon.) Saly Endre képviselőtársam azt mondotta tegnap, hogy a minísterelnök ur Nyíregyházán tartott beszédében micsoda beugrásra hivatkozott, hogy óva intette a nemzetet, hogy másodszor be ne ugorjon. T. Nemzetgyűlés! A háború alatt a külföldi lapokban és a magyar lapokban is minnenütt olvastuk azt a különös jelenséget, amely a szociáldemokratáknak stokholmi békekonferenciáját követte. Nemes szándékkal tartották azt a békekonferenciát. Az emberiség érdeke függött azoknak a szivén, akik ezen a konferencián jóhiszeműen megjelentek. De a konferencia semleges államban volt: az antant államainak és Northcliff ágenseinek módjukban volt a konferencián résztvevők között elhinteni azt, ami azután valóság is lett, hogy a szociáldemokratáknak nincs mit veszteniök, ha a háborút gyorsan be tudják fejezni ; csak a háborút vezető kormányokat kell az útból eltávolítani és a békét nem a mostani háborút vezető kormányok fogják diktálni, hanem szociáldemokrata, demokrata és radikális kormányok fogják a szociális, gazdasági békét az emberiség számára meghozni, amelyből az emberiségnek csakis jobb jövője és jobb sorsa fakadhat. Ez volt a hit az ott jelenlévő szociáldemokraták között. Ezt a hitet terjesztették és hirdették, amikor hazajöttek. Ettől az időtől kezdve indult meg és mozdult meg az utca, indult meg a. defetizmus nagyobb mértékben. Ezt Brandsch dr. német publicista, aki erről munkát is irt, nyíltan kimondja, hogy ennek hatása alatt Középeurópában a háborút vezető kormányok vették át a hatalmat abban a reményben, hogy majd az entente államokban is ugy lesz ós az emberiség számára a várva várt gazdasági, szociális békét meg fogják teremteni. Nem vették észre a kongresszuson résztvevő jóhiszemüekj hogy ugyanakkor, amikor az ő lelkükbe ezeket a gondolatokat csepegtették, az egyik entente állam volt szocialista közmunka ministere Oroszországban a Kerenszki hadseregében izgatott, illetőleg lelkesített a központi hatalmak ellen való további kitartó harcra. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja él.) Es az eredmény mi lett ? Az, hogy itt valóra vált az, amit hirdettek, de az entente országokban megmaradtak az uralmon a háborút vezető kormányok és ezek ahelyett, hogy az emberiség boldogitását csirájában magában hordozó békét teremtették volna meg, a legiszonyatosabb gazdasági elnyomást magában hordozó békét diktálták rá a központi hatalmakra. (TJgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, ez elég ügyes és finom becsapás volt. De volt más alkalom is. A háború végén az utolsó hónapokban újságokban és itt a
