Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
64 'A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. képen tudjanak ebből a nyomorúságos éhbérből megélni. Szabó István (öttevényi) : Ugy tudnak megélni, hogy elmennek koldulni ! Már nálam is koldultak ! Homonnay Tivadar : Téved az igen t. kormány, ha azt hiszi, hogy ezt igy tovább folytatni lehet. Téved az igen t. kormány, ha az indemnitási vita kapcsán általunk benyújtott határozati javaslatok nagy részét elfogadva, azt hiszi, hogy a tisztviselők, illetve köszolgálati alkalmazottak kérdését levenni engedjük a nemzetgyűlés napirendjéről addig, amig ez a kérdés gyökeresen megoldva nem lesz. Téved az igen t. kormány, ha azt hiszi, hogy ilyen könnyű és ilyen eredménytelen intézkedések a közszolgálati alkalmazottaknak, a tisztviselői karnak szinvonalat emelni fogják, az ambicióját ki fogják elégíteni és rövidlátó az igen t. kormány akkor, amikor a közszolgálati alkalmazottaknak általam ugyan elismert redukciójával — mert redukálásra szükség van —- megtakarított egy-két milliárdot nem állítja szembe azzal a mérhetetlen veszéllyel, amely nemcsak a közszolgálati alkalmazottakra, de az egész országra hárul. (Ugy van ! balfelöl.) És aggasztólag téved az igen t. pénzügyminister ur akkor, amikor abban a hitben él, mert hiszen tudom, hogy nehéz poziciót tölt be és nem szivesen ül abban a ministeri székben, amikor azt gondolja, hogy ez a nagy veszedelem nem következik be, pedig bekö vétkezhetik, ne adja az Isten. Szilágyi Lajos : Ebben a tekintetben nem nehéz a feladata, mert nincsen ellenzéke ! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Pénze nincs !) Homon nay Tivadar : Mert a nyomornak leginkább az az oka, hogy a kormány ilyen intézkedéseket ad ki. Ezért az igen t. pénzügyminister ur vállalhatja a felesősséget és felelős is érte, de a következmények nemcsak a minister urat, hanem az egész országot fogják sújtani. T. Nemzetgyűlés ! Ilyen segítségek nyújtása után tényleg fel kellett tennem a kérdést,hogy vájjon tudja-e a kormány, hogy a drágaság a békebeli árakhoz képest 1143-szorosra emelkedett s ezzel szemben, mint mondottam, az egyes tisztviselői kategóriákban alig 2—300-szorosukra emelkedtek az illetmények. Nagyon kívánatos volna, ha a minister ur és a kormány érdeklődnék tágabb körökben kisebbrangu tisztviselők között is aziránt, hogy miből is fedezi az a tisztviselő a szükségletét. T. minister ur, nem nagyon messze kellene ettől az ülésteremtől menni, amikor látni és tapasztalni méltóztatnék, hogy nem egy gazdasági egyesületük van a tisztviselőknek olyan, amely előleget adott a tisztviselőknek, a közalkalmazottaknak, hogy a közelmúltban kiutalt cukrukat ki tudják váltani és tudja meg az igen t. kormány, hogy igen sok tisztviselő zálogba adta a télikabátját és a szövetét, csakhogy cukrot tudjon szerezni. (ügy van ! balfeW.) Szilágyi Lajos : A Ház tisztviselői is nyomorognak ! Homonnay Tivadar: ígéretet quantum satis kaptunk a kormánytól, a kormány mindig ígér, de az ígéreteinek beváltásával adós marad. Hallottuk, hogy a ministertanács is fog foglalkozni ezeknek a kérdéseknek megoldásával, de nem látjuk az eredményt, igen t. kormány ! Rendkívül nyugtalanítja a közalkalmazottak táborát, hogy hír terjedt el köztük, hogy csak az indemnitási vita befejezése után fogják —• akkor, amikor már a végrehajtási utasítás adatik ki — a közalkalmazottak megkapni a felemelt illetményeiket, az egységesített fizetésüket. Én azt hiszem, hogy a t. kormány nem tudja, hogy igen sok helyen még a májusi rendkívüli segélyek sem utaltattak ki. (ügy van! balfelől.) Rupert Rezső : Ez a leglehetetlenebb dolog ! Homonnay Tivadar : A budapesti törvényszéki birák a júliusi felemelt fizetésüket sem kapták meg. Szilágyi LajOS : Erre nincs mentség ! Homonnay Tivadar : Az igazságügyi tisztviselők elsején csak pótlékot kaptak, a kezelők a budapesti törvényszéknél a fizetéskülönbözetet ma kapták, a bírákat pedig azzal vigasztalják, hogy most nincsen pénz, de majd a jövő hét végén meg fogják kapni az őket jogosan megillető illetményeket. Szilágyi Lajos : Csodálatos, hogy a resszortministerek nem lázadnak fel a pénzügyminister ellen. (Mozgás.) Homonnay Tivadar : Az 1923. évi 2666. sz. pénzügyministeri rendelet felhívta a közalkalmazottakat arra, hogy határozzanak afelett, vájjon természetben akarják-e a kedvezményes élelmi cikkeket átvenni, vagy pedig készpénzben óhajtanak megtérítést. Meg kell állapítani, hogy annakidején, amikor a pénzügyminister ur ezt a rendeletet kiadta, abból a 7800 koronából mégis ugyahogy, meg lehetett váltani a természetes ellátásban adott elsőrendű életszükségleti cikkeket, amelyeket a kormány kiutalt ; ma azonban a kormány 10.500 koronában állapítja meg a váltságdíját. Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, annak a közalkalmazottnak nincsen módjában 10.500 koronából megvenni azt, amire neki feltétlenül szüksége van. Itt felhívom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy a Nemzeti Újság 1923 június 27-én me^elent 143. számában egy kimutatást közölt, amely szerint a tisztviselők részére bizonyos fokozatokban a rendkívüli segélyt kiutalták s ez a rendkívüli segély igen nagy elkeseredést szült a tisztviselők között. A kormány sietett másnap a Nemzeti Újságnak ezt a cikkét a Távirati Iroda utján megcáfolni, a pénzügyminister ur pedig felállt itt a nemzetgyűlésen és valami olyanformát nyilatkozott, — szó szerint már nem tudom, — hogy nem szabad nyugtalanítani a közalkalmazottak kategóriáit. Szilágyi Lajos : Egyebet sem csinálunk, mint csillapítunk ! Égy darabig még birjuk, de talán , nem sokáig.
