Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó ll~én, szerdán. 65 Homonnay Tivadar : A minister urnák e nyilatkozata igen kielégített bennünket is, kielégítette a közalkalmazottakat is. Mi abban a hitben tunk, hogy maga a minister ur is elismeri azt, hogy a közalkalmazottaknak igen keveset adott, — most azonban nem tudom, nem tévedek-e, amikor a minister urnák ezt a nyilatkozatát úgy értelmezem ma, hogy : ne nyugtalanítsák a tisztviselőket, ne keltsenek bennük hiu reményeket, mert még ennyit sem fognak kapni. (Mozgás.) A minister ur nyilatkozata és a Magyar Távirati Iroda cáfolata után pedig le kell szegeznem itt a nemzetgyűlés előtt, hogy a Nemzeti Újságnak ugyan majdnem száz százalékban igaza volt, de tévedett bizonyos tekintetben, mert annyit sem kaptak a közalkalmazottak, amennyit a Nemzeti Újság közölt. Most pedig felhívom a t. kormány, különösen a pénzügyminister ur figyelmét a Nemzeti Újság f. évi július 8-iki 152. számában megjelent közleményre, amely ebben a kérdésben egy egész stúdium. Méltóztassék a számszerű adatokat elővenni és meg méltóztatik látni, hogy a VI. fizetési osztálytól lefelé a közalkalmazottak fokozatosan kevesebb fizetést kaptak ebben a hónapban, mint amilyen fizetést a múlt hónapban kaptak, mert a kormány csak 10.500 korona váltságdijat állapított meg ; a nyugdíjasok pedig egészen az V. rangosztályig kevesebb illetményt kapnak ebben a hónapban, mint amennyit a múlt hónapban kaptak. Egy négy családtagu közalkalmazott júniusi illetménye a XI. fizetési osztályban 66.000 korona, ebből levonatott készpénz váltság és tényleges ár közötti különbség : 10.500 korona, úgyhogy csak 56.000 koronát kap a XI. fizetési osztálybeli tisztviselő. Tehát, kevesebbet kapott. Szilágyi Lajos : Ezt csak nem akarhatta maga a kormány sem ! Lehetetlen, hogy ezt akarta volna ! Strausz István : Majd meghalljuk ! Homonnay Tivadar : Nagy tévedés volt, hogy a kormány ilyen szerencsétlen rendeletet adott ki és ezt nem tudom másra magyarázni, minthogy a minister urnák igen rosszak a tanácsadói. StrauSZ István : Nem lehet ott tanácsokat adni, ő maga csinálja ! Homonnay Tivadar : Nem akarom az adatokat mind felsorolni, nem akarom a nemzetgyűlés figyelmét tovább is* igénybevenni, mégis fel akarom vetni azt, hogy igazán kár volt a közalkalmazottakat ilyen módon megszavaztatni, mert a közalkalmazottaknak egy igen nagy része félrevezettetett, a közalkalmazottak másik része pedig, amely hitt a kormánynak abban az Ígéretében, hogy mindenkor a piaci áron fogja megállapítani az élelmicikkek árát, ezek póruljártak. Az a rész pedig, amely megkapja, szintén nincs kielégítve, mert igen gyakran rosszminőségü kevés és romlott anyagot adnak azok a szövetkezetek, amelyek a szétosztással meg vannak bízva, NAPLÓ XIV. Nem akarom kritika tárgyává tenni a minister ur tanácsadóinak viselkedését, mert nagyon helyesen mondotta egyszer a minister ur, hogy ő felel itt a Házban s azért én csak a minister urnák ezirányu politikáját támadom. Nagyon helyesen teszi a minister ur, ha azokat az igazán szorgalmas referenseit, — mert meg kell állapitanom azokról, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy szorgalmasak, persze az megint más kérdés, hogy eredményesen foglalkoznak-e a kérdéssel, úgyhogy az kielégíti a közalkalmazottakat, vagy pedig nem — akik ezt mindenesetre megérdemlik, a minister ur szorgalmi pótlékokkal jutalmazza. A közalkalmazottak nem irigylik ezt, sőt belátják, hogy hiszen az ő fizetésükből ugy sem tudnak megélni, legalább van egy kategória, amely ha nem is jól, de jobban tud a fizetéséből megélni. De azt már mégis kissé furcsának találom és a közszolgálati alkalmazottak hangulatát igazán nem csillapítja a kormánynak olyan intézkedése, hogy el nem nevezett segélyekkel segit egyes tisztviselőket és nem mondja meg, hogy milyen címen segiti őket, s maguknak a közszolgálati alkalmazottaknak nagy tábora nem tudja, hogy milyen segély az, amelyet egyes kategóriák kapnak, mások pedig nem kapnak. Ezért azok a közszolgáltai alkalmazottak, akik azt nem kapják, elnevezték fullánksegélynek. T. i. fullánk azok lelkében, akik azt a segélyt nem kapják. Ne méltóztassék a t. kormánynak segélyekkel dolgozni, hanem méltóztassék kellő fizetést adni a közszolgálati alkalmazottaknak, amelyből meg tudnak élni. Fel kell tehát emelni visszamenőleg július hónapra a közszolgálati alkalmazottak rendkívüli segélyét. A kormánynak szerintem akkor, ha a közszolgálati alkalmazottak érdekeit és érdemeit honorálni kívánja, még ebben a hónapban ujabb rendkívüli segély kiutalása iránt haladéktalanul intézkednie kell. A fizetést egységes alapon nyugvó illetmény alapján kell kiutalni, mert csak ugy lehet a költségvetést helyesen beállítani és a zárszámadást áttekinthetően elkészíteni. A közszolgálati alkalmazottak részére az él elmiszer-váltsa gdíjat még erre a hónapra ki kell egészíteni a mindenkori piaci áraknak megfelelően. Itt kell felhívnom a kormány figyelmét még arra is, hogy az egységes fizetést szabályozó rendeletet haladéktalanul adja ki. Ma már technikailag lehetetlen, hogyha a kormány ma adja ki ezt a rendeletet, hogy a közszolgálati alkalmazottak a fizetésüket elsején tényleg ez alapon meg is tudják kapni. De akkor, amikor a kormány az uj egységes fizetést ki fogja adni, fel kell hívnom a figyelmét hogy ezt az egységes fizetést lényegesen emelje fel, nehogy az történjék, hogy a hét-nyolc címen kiutalt fizetés ugyanannyi lesz, vagy talán valamivel lesz csak kevesebb, mint az uj, egy címen kiutalt fizetés. Mert nem az a fontos, hogy a közszolgálati alkalmazottak hét avagy nyolc címen kapják meg a fizetésüket, vagy pedig egy címeii, hanem az a fontos, hogy abból a fizetésből fenn is tudják magukat tartani, 8
