Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

 nemzetgyűlés 153. ütése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 63 málták és informálják ma is a minister urat arról a lehetetlen helyzetről, amelyben a közszolgálati alkalmazottak sínylődnek. Olvastam a Kansz lapjában és a napilapokban a közszolgálati alkalmazottak panaszait. Ebből azt látom, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak érdekképviselete minden bizonnyal ugyanilyen panasszal fornul a pénzügyminister úrhoz és a kormányhoz is azért, hogy helyzetükön segitsen. Most már nem tudom, vájjon a pénzügyminister ur korábbi nyilatkozata alapján nincs-e valami harmadik fórum, vagy nincsenek-e olyanok, akik a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségével szemben ugy állitják be a kormány előtt a közszolgálati alkalmazottak nyomorát, mint amely nyomor tulaj donképen nincs is és ugy állitják be a dolgot, hogy ez a kategória meg van elégedve azokkal a morzsákkal, amiket a kormány időnként rendelkezésükre bocsát. Szilágyi LajOS : Hónapok telnek bele, mig megkapják ! Homonnay Tivadar : A közszolgálati alkalmazottak mostani vezetősége — meg kell ezt itt a Házban is állapítani — tényleg sziszifuszi munkát végez, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak nagy táborát a helyes utón meg tudja tartani. En fokozottan felhivom a kormány figyelmét arra, hogy méltóztassék ennek a vezetőségnek és a többi érdekképviseletek vezetőségének panaszait konszideráció tárgyává tenni és szintúgy méltóztassék a másik oldalról jövő felvilágosításokat is alapos kritika tárgyává tenni, mert én azt hiszem, hogy a kormány csak akkor van helyesen informálva, ha ennek és a többi érdekképviseletnek panaszát hallgatja meg, nem pedig akkor, ha egyes kebelbélieket hallgat meg és ezeknek nyilatkozatára épiti fel a közszolgálati alkalmazottak egész táborának sorsát. Azt is el tudom képzelni, hogy a pénzügyiminist er ur rendkivül nagy elfoglaltsága miatt, nem igen tud a napi sajtóval foglalkozni, nincs elég ideje arra, hogy a napi sajtóban megjelent cikkeket olvassa — momentán ugyan látom, hogy van egypár percnyi ideje erre is — a napi sajtóban megjelent nyilatkozatok, amelyek egyes érdekképviseletektől erednek, azoknak a panaszai nem jutnak el talán a pénzügyminister úrhoz. Ha ez igy van, igen t. pénzügyminister ur, akkor kérdezem, kik azok a tanácsadók és kik azok a referensek és milyen jogcímen nem továbbitják a minister úrhoz ezeket a panaszokat. Vagy ha a minister úrhoz eljutnak a panaszok, akkor azt kérdem a pénzügyminister úrtól, hogy miért nem segit a helyzeten. Az első esetben, ha referensek, a tanácsadók nem viszik a minister ur elé a közszolgálati alkalmazottak, panaszait akkor megérdemlik, hogy a B-listára helyeztessenek és nyugdíjaztassanak. A másik esetben pedig nyíltan ki kell jelentenem, hogyha a pénzügyminister ur tudja, hogy a közszolgálati alkalmazottak milyen sanyarú, nyomorúságos és nehéz helyzetben vannak és mégsem segit rajtuk, mert nem tud segíteni, akkor a pénzügyminister ur hagyja el a helyét. (Zaj és ellenmondások jobbfelől : De ha az országnak ilyen a helyzete l) Szilágyi LajOS : ügy van ! Vagy, vagy l Ez természetes ! Nem lehet ezt halasztani ! Rupert Rezső : Egyike a legderekabb embereknek ! Beck LajOS : Lesz legalább minist er is a B-listán ! Homonnay Tivadar : Amikor a kormány, a pénzügyminister ur ténykedéseit kritizálom, jogommal élek. Azért vagyok itt, hogy kötelességemet teljesítsem. Szilágyi Lajos : Mindennek van határa ! A mi loyalitásunknak is S KóSZÓ István : A kifejezéseknek is van határa ! Homonnay Tivadar : Elismerem, hogy a pénzügyminister ur sokat dolgozik, de nem látok eredményt, ami a kormánynak mostani gazdasági politikájához fűződnék. Nem látok az egész vonalon egyetlenegy olyan eredményt sem, amely számottevő volna. A koronának stabilizálása a múltban nem ért fel azzal az óriási áldozattal, amelyet a kormány ezen a téren hozott. Újra és újra felhivom az igen t. kormány figyelmét erre az izzó és elkeseredett hangulatra, és arra kérem, méltóztassék szétnézni és figyelni arra, hogyha már a közszolgálati alkalmazottaknak igen tekintélyes vezető férfiai nyilatkoznak gyűléseken és sajtóban, és elkeseredésüknek hangja napról-napra megnyilatkozik. Ez, igen t. minister ur, nagyon súlyos eset. Nagyon nagy okának kell lenni annak, ha ilyen magasállásu tisztviselők értekezleteken, gyűléseken, sajtóban már panaszkodnak és elsirják a maguk nyomorát. Nem tudom, van-e ezekről a nyilatkozatokról a kormánynak tudomása. A közelmiilt napokban, alig egy-két héttel ezelőtt a kormány rendeletet adott ki, amelyben a közszolgálati alkalmazottak rendkivüli segélyét felemelte — 90%-kai, mondta a kormány, én azt állítottam, hogya júniusnak 26"6%-ával. Erre, igen t. kormány, nem kaptunk cáfolatot. A megélhetés ez idő alatt, a múlt hónapban 50"2%-kal drágult, a kormány pedig ezzel szemben csak 26* 6°/

0-kal emelte fel a közszolgálati alkalmazottak május havi rendkivüli segélyét. A drágaság 1914 óta 1143-szorosára emelkedett, ezzel szemDen a közszolgálati alkalmazottak javadalmazása a természetbeni ellátással együtt csak ennek egy részére emeltetett fel. A napibéres hivatalszolga békebeli javadalmazásának csak 437-szeresét kapja, a kezelő altiszt 440-szeresét, a IX. fizetési osztályba sorozott tisztviselő 356-szorosát, a VI. fizetési osztályba sorozott tisztviselő 191-szeresét, az V, fizetési osztályba sorozott tisztviselő 135-szörösét kapja. Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogyan tudjon megélni egy napibéres szolga havi 35.000 koronából, hogyan tudjon megélni egy altiszt 44.000 koronából, vagy egy VII. fizetési osztályba sorozott tisztviselő 77.000 koronából. Itt tényleg a számok beszélnek, és én egy alkalommal már emiitettem, méltóztassék a kormánynak a tisztviselők illetményeihez használati utasítást is adni, hogy mi-