Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

À nemzetgyűlés 153. ülésé 19,23. évi július hó 11-én, szerdán. 61 jegyzéseket tenni. Mindenekelőtt a brüsszeli tárgyalások menetét nem méltóztattak egészen helyesen előadni. Mi a brüsszeli tárgyalásokra azért utaltattunk, hogy a román kormánnyal igyekezzünk megállapodást létesiteni. Erre a célra küldöttünk is ki kiküldötteket. Felhatalmazásuk arra szólott, hogy a román kormánnyal köthessenek szerződést az optánsok dolgában. E szerződés kötésére nézve részletes Írásbeli instrukciót kaptak. Ezek a tárgyalások a román kiküldöttel Brüsszelben semmiféle eredményre nem vezettek. Ezen tárgyalások befejezte után a népszövetségi előadó és több népszövetségi kiküldött tárgyalásokat kezdett a mi kiküldötteinkkel annak a jelentésnek tárgyában, amelyet ők a népszövetség elé terjesztettek és azon rezolució tárgyában, amelyet ott elő akartak terjeszteni. Errenézve kiküldötteinknek felhatalmazása egyáltalán nem volt s ennek folytán instrukciójuk sem volt. Első kiküldöttünk ezt hangsúlyozta is és először csak személyes felelősségére kezdett erről tárgyalni. Később azonban a népszövetség ottlevő kiküldötteinek befolyásolása folytán tényleg elfogadott egy rezoiuciót. öt az vezette erre, mert azt az impressziót nyerte azon ránknézve nagyon kedvezőtlen atmoszférában, amely Brüsszelben volt, hogyha ezt nem fogadná el, akkor még kedvezőtlenebb javaslattal jöhetnének a Népszövetség elé. Miután azonban a magyar kormány errenézve felhatalmazást nem adott, kénytelen volt ezen eljárást dezavuálni, (Helyeslés.) és a genfi tárgyalások alkalmával azt kivánta elérni, hogy ez a kérdés nemzetközi biróság elé kerüljön. Igen nagy sajnálattal értesültem a Népszövetségnek azon eljárásáról, amely szerint ez a kivánságunk nem teljesíttetett. Sajnálom, hogy a Népszövetség ez elől a döntés elől kitért, mindenekelőtt azért, miután meggyőződésem szerint a trianoni békeszerződés 63. §-a kétséget nem tűrő világossággal fejezi ki azt, hogy azok, akik a magyar állampolgárságra optáltak, ingatlanaikat megtarthatják. Amikor tehát a román kormány az úgynevezett földbirtokreform keretében a magyar optánsoktól nemcsak elveszi ingatlanaikat, melyeket joguk lenne in natura megtartani, hanem olyan nevetségesen csekély kárpótlás ellenében veszi el, hogy a kisajátítás teljes konfiskálás jellegével bír, ezzel a trianoni békeszerződés azon kevés rendelkezéseinek egyikét sérti meg, amelyek a mi javunkra szólnak és amelyek betartásához jelentős nemzeti érdekek fűződnek. Azzal, hogy a nemzetek szövetsége ezeknek a jogsérelmeknek orvoslása elől kitér, tényleg igen nagy anyagi és erkölcsi kárt okozott nekünk, nem csak egyeseknek, hanem az egész magyarságnak. De a Népszövetségnek ezt az eljárását más, még mélyebben fekvő okokból is sajnáljuk. Mindenki tudja és érzi, hogy Európa helyzete a világháború óta még nem alakult ki véglegesen, hogy a világháborúnak még számtalan romját kell eltakarítani és hogy az európai kultúra és gazdaság pusztulásának megakadályozása érdekében az uj rendet még ki kell Európában épiteni ; Európa eme ujjáalkotásában a békeszerződések nagy hivatást szántak a Népszövetségnek. A szerződések értelmében ugyanis kifejezetten hárul a Népszövetségre az a feladat, hogy a jog és igazság uralmát és a szerződések lelkiismeretes betartását a népek közötti érintkezésben biztosítsa. Baross János : Ezt senki se hiszi ! Daruváry Géza külügyminister : A Népszövetségnek ez a hivatása különös súlyt nyer azáltal, hogy a szerződések értelmében azok a nemzetek, amelyek a háborút elvesztették, tartoztak magukat lefegyverezni, még pedig abból a célból, hogy az összes nemzetek fegyverkezésének korlátozása keresztülvihető legyen. A szerződések eme alapgondolataiból folyik tehát, hogy a nemzetek j ogaik és igazaik védelmét a Népszövetségnél találják meg. Különösen áll ez a lefegyverzett nemzetekre, mert hiszen különben ezek teljesen védtelenek és teljesen egyenlőtlen helyzetben állnak a felfegyverzett nemzetekkel szemben. A Népszövetség tehát a legsajátosabb feladatát tagadja meg, amikor egy nemzetnek, egy szerződés be nem tartása miatti panasza miatt nem hoz határozatot. ( Ugy van ! Ugy van !) Sőt még azt sem teszi lehetővé, hogy az ügy nemzetközi biróság döntése vagy véleményezése alá bocsáttassék. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. FelkiáUások balfdol : Gyönyörű Népszövetség !) De még más szempontból sem felel meg a Népszövetség azoknak a várakozásoknak, amelyeket működéséhez fűzni kell. A kialakuló uj Európának, nevezetesen Közép-Európának centrális problémája a kisebbségi kérdés. Közép-Európa uj alakulása szerint majdnem minden középeurópai állam nemzetiségi állam, melyben a kisebbségek megkérdezésük nélkül kerültek idegen uralom alá, (Ugy van ! Ugy van !) A nyugateurópai hatalmak nyilván felismerték azt, hogy ilyen körülmények között KözépEurópa békés fejlődésére csak akkor lehet számitani, ha ezen kisebbségeknek tűrhető sorsa biztosíttatik, s épen ezért azokkal az államokkal, amelyekhez kisebbségek csatoltattak, kisebbségi védelmi szerződéseket kötöttek. Ezek a szerződések is a Népszövetség oltalma alá vannak helyezve, a Népszövetségnek tehát legmagasabb hivatása lett volna, hogy a kisebbségek jogait és érdekeit biztosítsa és gondoskodjék arról, hogy az európai életnek ezen uj terrénumán szilárd jogrend épüljön ki és ezzel hathatósan közreműködjék abban, hogy a szerződések által teremtett uj európai keretekben is békés kulturális és gazdasági élet fejlődhessék. Nézetem szerint tehát a Népszövetség ebből a szempontból is, azáltal, hogy az optánsok ügyében való határozathozatal alól kivonta magát, az uj európai rend kiépítéséért reáháruló feladatot eltolta magától, (ügy van ! Ugy van !) Ha ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy nem járulhatok hozzá Eckhardt Tibor képviselő ur azon eszméjéhez, — bár értem az elkeseredést, melyre ezen gondolata vezette — hogy a Népszövet-