Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
52 A nemzetgyűlés 153. ülése 19Á Szabó József — a kultuszminísterhez — a középiskoláknál felemelt beirási és tandíjakkal kapcsolatos visszásságok tárgyában ; Karafiáth Jenő — az összkormányhoz, illetve a pénzügymmisterhez — a modern lélekvásárlás megakadályozása tárgyában ; Tankovícs János — a közélelmezési ministerhez — a vámőrlőmalmok sérelmes kontingentálása tárgyában ; Eőri-Szabó Dezső — a földmivelésügyi ministerhez — a vámőrlőmalmok üzembeszüntetése tárgyában. Elnök : Javaslom, bogy az interpellációk meghallgatására napirendünk megállapítása után térjünk át. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó évi július hó 12-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondám ki a határozatot. Áttérünk az interpellációkra. Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Csik József (Félkiáltások : Nincs itt !) Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A múlt héten a sajtó sokat irt a nemzetek szövetségének genfi üléséről, amely az optáltak erdélyi birtokainak kisajátitása kérdésével foglalkozott. Olvastuk, hogy nagy hazánkfia, Apponyi Albert gróf milyen fenkölt nemes beszédben szállott sikra igazainkért és meg tett mindent, ami megtehető volt, s a nemzetek szövetsége mégis szinte játszi könnyedséggel tette túl magát a kérdésen. Ugy az előadó ur, akinek objektivitásáról meg voltunk győződve, — Adacsi, a brüsszeli japán követ, — mint ellenfelünk, Titulescu, Romániának képviselője, a brüsszeli egyezményt állították az igazsággal felvértezett kiküldöttünk elé. A közvélemény teljes érdeklődéssel fordult, t. Nemzetgyűlés, ezen brüsszeli egyezmény felé, de teljesen tájékozatlan. A gyenge látású szemek előtt csak alig hogy fellebbentik a leplet. A sajtóban megjelenik a brüsszeli egyezmény szövege, de azt, hogy ennek az egyezménynek tulaj donképen minő szerepe volt a mostani genfi tárgyalásokon, egyáltalában meg sem világítja. Érezzük, hogy ez az egyezmény mélyen sértő a nemzetre és semmitmondó szavakból van összetákolva, de nem tudjuk, nem ismerjük a lényegét, létrejöttének okát és történetét. Sejtjük, hogy ez az egyezmény is egyik momentuma annak a diplomácia küzdelemnek, amelyet a l évi július hó 11-én, szerdán. mi diplomáciánk a kisentente államaival szemben folytat, ahol neki körülbelül az a helyzete, mint nekünk, ellenzéknek, a t. többségi párttal szemben, de bizonyosat nem tudunk. Mert a mi diplomáciánk. ugy működik, mint régen. Befelé a saját közvéleményével szemben taktikázik, titkolózik, itt ügyes és erős, itt nincs neki szüksége a ma élő legnagyobb magyarra, aki a brüsszeli egyezmény ellenére is elment Genfbe és sikraszállott a mi igazunkért, jóllehet, diplomáciánknak ez a balfogása előre megnehezítette az ő ottani küzdelmét. Hát én bátor leszek leszedni a leplet erről a brüsszeli egyezményről, erről az u. n. diplomáciai csodabogárról, mely egy nemzetnek amúgy is nehezen érvényesíthető igazát akadályozta s a mi mélyen t. külügyi képviselőnk háta mögül elővezetem ezt a reszkető, az ő nagy egyéniségével takarózó kis szendét ide a parlamentbe, a nemzetgyűlés szine elé, és felelőssé teszem érte a külügyminist er urat. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Jogom is van hozzá. Parlamentáris állam vagyunk, s aki a kormányzásban balfogást követ el, felelj en is érte, különösen akkor, ha külpolitikáról van szó, ahol állandóan felvértezve kell lennünk, ahol minden lépés súlyos következményekkel járhat és ahol nagyon is fontos, hogy a külföldi államok diplomáciája a mi jólfelkészültségünkről teljesen meg legyen győződve. Interpellációmat már két héttel ezelőtt el akartam mondani, azonban a külügyminist er ur, mint most, akkor sem volt jelen. (Felkiáltások a középen : Mindjárt itt lesz !) Nem akartam a válasz nélkül hagyott interpellációk számát szaporítani. A múlt héten pedig a genfi tárgyalásra való tekintettel nem hoztam ezt a témát ide, a t. Nemzetgyűlés elé. Most már túl vagyunk ezen a genfi tárgyaláson és sajnos, tudjuk, hogy a nemzetek szövetségénél nem találunk olyan meleg jóindulatra, támogatásra, mint azt a mi igazságunknál fogva feltétlenül elvárhatnék. T. Nemzetgyűlés ! Én ezt a brüsszeli egyezményt egy szendének neveztem, aki magábanhordja mindazt, ami ebben az elnevezésben foglaltatik : egy diplomáciai naivság, egy diplomáciai balfogás, amely nem nézett a dolgok mélyére, nem számolt a súlyos következményekkel, nem érezte át mélyen azt a sok keserűséget, amely létezése folytán előállott. Voltaképen reálépett arra az edényre, amelyet a mi első genfi képviselőnk Lukács György igazságunkból oly művészettel gyúrt, széttörte azt ugy, hogy annak cserepeit a nemzetek szövetségének jóakarata hiányában a mi nagy képviselőnk, Apponyi Albert gróf sem tudta többé éppé gyúrni. S most az elkeseredett közvélemény előtt ugy jelenik meg ez a brüsszeli egyezmény, mintha neki egyáltalában semmi köze sem volna ahhoz a genfi határozathoz, legalább is a külügyminister ur igy kívánja ezt a közvélemény előtt szerepeltetni. T. íiemzetgyülés S A brüsszeli egyezmény,
