Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

48 À nemzetgyűlés 153. ütése IB többletnek redukálását lehetetlen, hogy ne tartsa helyesnek és igazságosnak. Az ipari munkásság betegségei s ezek között a legelterjedtebb és legelrettentőbb a tuberkuló­zis ; a legkülönbözőbb ártalmas tényezők behatá­sában találják fő genezisüket, amely ártalmak el­hárításának módjairól legtöbbször abszolúte nem gondoskodnak. Eltekintve a legkülönbözőbb por­nemü anyagoktól, — amelyek egészen a chlor­és sósav-gázokig mind belélegzés által veszélyez­tetik a légző szerveket, illetve prediszponálnak a tuberkulózisra — igen nagy szerepet játszanak a túlzsúfolt helyiségekben űzött foglalkozások, a betegekkel való együttdolgozás stb. És amikcr azt látjuk, hogy az itt felsorolt és sok más fel nem sorolható százféle ártalom behatása ellen nem tör­ténnek kellő intézkedések, minek következtében azután a tuberkulózis olyan ijesztő arányokban pusztítja a dolgozó munkástársadalmat, sürgősen szükségesnek tartom a következő határozati javas­latnak a kormány elé való terjesztését (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a tuberkulózis főképen az ipari munkásság körében katasztrofális arányok­ban terjed és pusztít, utasítsa a Ház a kormányt, hogy intézkedjék haladéktalanul az ipar-higiénára vonatkozó eddigi kormányrendeletek szigorú végre­hajtása, esetleg ujabb rendeletek kibocsátása iránt. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Lépten-nyomon halljuk hangoztatni azt, hogy a nemzet gerincét a falu népe képezi. Ebből az következnék, hogy első­rangú feladatunk lenne ennek a nagyértékü nem­zeti erőnek mindenáron való megmentése és fej­lesztése, hisz a falu népe képezi egyúttal az állam igazi védőkarját, az képes még reprezentálni az igazi faji őserőt és aránylag még legtisztábban visszatükröztetni" az ős erényt. Sajnos, ez a nemzeti alkotó és fentartó erő szemlátomást és állandóan fogy, holott kellő és gyors intézkedések révén még sok volna belőle megmenthető. Es ez az őserő veszett el csaknem teljesen már a világháború folyamán, amikor az époly bárgyú, mint rossz­májú osztrák hadvezetőség oly céltudatosan küldte a gyűlölt és rettegett magyar erőt a biztos pusztu­lásba, (Ugy van ! Ugy van !) kizárólag osztrák érdekekért, melyért azután a hála és a jutalom — a teljesség kedvéért említem itt — a nyugatmagyar­országi hullarablásnak nevezett aljas ténykedés volt. (Ugy van/ Ugy van!) De hagyjuk a kincs reminiszcenciákat Î Nem akarom itt most Östörozni a mindenkori békekormányok megbccsájtha­tatlan bűnét, hogy ők a vidék egészségügyével abszolúte nem törődtek, nem akarom őket a meg­érdemelt kritikával illetni, mert, mondjuk, hogy abban a boldog időben megengedhette magának az állam azt a luxust, hogy a fizikai értelemben vett faji erőnek mintegy túltengessél szemben nem talált szükségesnek faj védelmi politikát folytatni, ha helyesebbnek gondolta akkor a szerinte már szinte lüktető faji vérbőségnek mintegy lecsapolá­sát, ám jó, ez az akkori viszonyokhoz képest talán érthető lett volna, de ma az ilyen játék már több ?. évi július hó 11-én, szerdán. a va banque játéknál, ma az ilyen mulasztással és nemtörődömséggel egyenesen a nemzet sírját ássuk meg. Pusztuló fajunk fizikai erejének megmentését hez — az emiitett szociálpolitikai intézkedéseken kivül — a vidék egészségügyének felkarolására és sürgős kiépítésére lenne szükség, és itt rá kell mu­tatnom elsősorban a sok helyütt annyira fenyegető orvoshiányra, (Ugy van ! Ugy van !) melynek leg­főbb oka elsősorban a községi és körorvosok sa­nyarú anyagi helyzetében, gyarló dotációjában keresendő, és amelynél fogva azután természetes, hogy annyira grasszál é° rombol a kuruzslás, vagyis a megfelelő jogosultság és felelősség nélküli gyó­gyítás veszedelmes mestersége. Baticz Gyula : Tisztességes fizetés kell az orvos­nak is ! AlfÖIdy Béla : Amikor a legkülönbözőbb köz­és magánalkalmazottak nyomorúságos anyagi hely­zetére mutatott rá itt igen helyesen egyik-másik t. képviselőtársunk, lehetetlen, hogy én meg ne emlékezzem a társadalom azon munkásainak tűr­hetetlen gazdasági helyzetéről is, akik a legfelelős­ségteljesebb, fajvédelmi szempontból a legnagyobb jelentőségű munkát vannak hivatva, gyakran éle­tüket is veszélyeztető súlyos körülmények között végezni, t. i. a vidék egyészségügyi személyzetének legjelentékenyebb kategóriájához tartozó úgyneve­zett községi és körorvosokról. Merem, állitani, hogy az összes orvosok közül a gyakorlati életben a köz­ségi és körorvosokra hárul a legfelelősségteljesebb és legnehezebb feladat. Valóságos klinikai, illetve patológiai labirintba lép az az orvos, aki négy-öt, de sokszor 10—15 köz­ségből álló orvosi körben vállal teendőket, akit a nép ezerféle krónikus és elhanyagolt, sokszor még hozzá a kuruzslók által teljesen elrontott és eltor­zított, az orvostudomány minden ágához tartozó megbetegedésnek minden elképzelhető fajával és nemével keres fel. Ember legyen a talpán, aki ebben a klinikai labirintban el tud igazodni, pedig el kell valahogy igazodnia, mert ha erre nem képes és emellett lelkiismeretes ember, nem lesz egyebe, mint álmatlan éjszakája, ha pedig lelkiismeretlen és túlteszi magát mindenen, akkor működésének nem lesz eredménye, a nép elveszti bizalmát és megint csak a kuruzslókhoz tódul, aminek követ­kezménye azután az, hogy ezerszámra pusztulnak és nyomorodnak meg olyanok, akiken különben az orvostudomány tudna segiteni ! De ha univerzális orvosi tudást várunk attól az orvostól és emellett ideáloktól áthatott munkát, akkor feltétlenül biz­tositanunk kell számára a gondatlan megélhetést, adnunk kell neki olyan fizetést, amelynek fejében készséggel vállalja a rendesen nagy családdal biró vagyontalanok kiterjedt táborának lelkiismeretes és humánus gyógykezelését. Lélekölő munka az, amikor éjjel kopogtatnak az orvos ablakán és elhivják a legrutabb időben, hóviharban, fagyban vagy zivatarban egy 10—15 kilométerre fekvő tanyára egy vajúdó, kétségbe­esett asszonyhoz, ahol egyedül kell végeznie a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents