Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
44 A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. közegészségügy mentheti meg még pusztuló fajunkat! (Helyeslés és taps jobb felöl.) Hangoztatom ezt ma abhan az órában, amelyben talán még nincs elkésve minden. Vájjon nem jellemző-e az uralkodó felfogásra az a körülmény, hogy ma, a magyar fajvédelem égetően sürgős kérdésének természetszerű és folytonos felvetődése idején, amikor egyre pusztuló fajunk már valósággal a sirgödörből kiált felénk segítségért, hogy ma, e fizikailag maholnap teljesen elsenyvedő nemzet sorsát intéző nemzetgyűlésnek nevezett törvényhozó testület bizottságai között nem létezik egy »egészségügyi bizottság«, ... Meskó Zoltán: Ugy van! Ugy van! Alföldy Béla: ... amely hivatva lenne sürgősen gondoskodni a fizikai értelemben vett nemzeti erő végzetes pusztulásának meggátlásáról. (Ugy van! Ugy van!) Ez az a bizonyos rendszertelenség, amely nemzetünk és társadalmi életünk egész történelmén vörös fonálként húzódik végig, amelynél fogva például nekem — a közegészségügy emberének — is ott kell szerepelnem holmi kivándorlási és más bizottságokban — természetesen hátramozditóként —, és amelynél fogva továbbá olyan felsőbb helyeken, ahol az orvosi szakértelem irányító szerepére volna szükség, az ügyek helyes továbbvitelére képtelen jogászegyéniségeket láttunk eddig és látunk még ma is ülni. (Ugy van!) Ez az a rendszertelenség, amelynek nagy része volt már a világháború folyamán is erőnk összeomlásában és amelytől ugy látszik, megszabadulni nem tudunk soha. A nemzeti erő megmentésének és fejlesztésének egyik főfeltétele a legnagyobb eréllyel minden rendelkezésünkre álló eszközzel keresztülforszirozott gyermekvédelem. (Helyeslés.) Ez azon főpillórek egyike, melyen nemzeti létünk egész jövője nyugszik. Hogy ennek milyen nagy a hordereje, erre nézve szomorúan bizonyságot tesznek közeljövőnknek ama évei, amelyek például a katonai asszentálások révén tetemre fogják hivni a háborús éveket és az ezeket követő trianoni nyomorkorszaknak még a mai napokat is magában foglaló azt a fázisát, amelyet egy önző, magábazárt egyéni élet átka, egy szánalmasan üres és sivár közszellem, egy minden nemesebb intencióktól és iniciativától mentes mentalitás terhel és jellemez. Ha akad is majd akkor itt-ott egy-egy kisded csoport, amely a mérce alá áll, az sem lesz egyéb, mint holmi teljesen alkalmatlan, satnya, jobbára gümőkóros individuumok társasága, hacsak most már a huszonnegyedik órában nem lát neki teljes erólylyel, habozás nélkül, a lehető legnagyobb áldozatkészséggel maga az állam, mert hiszen, amit erre a célra ad, azt csak önmagának adja, és amit most hitvány, értéktelen papírpénzben ad le e célra, azt a közeljövőben felbecsülhetetlen értékben nyeri majd vissza. Nagy Emil igazságügyminister : Ugy van ! Alföldy Béla: A legbiztosabb befektetés ez, amelyen az állam minden körülmények között csak nyerhet. Igen, áldozatkészség! Bármilyen nehéz körülmények közt is vagyunk kénytelenek az állammal szemben váltig erre hivatkozni, csakis áldozatkészséggel boldogulhatunk ezen a téren is. Hiábavaló addig nemeslelkü honfitársainknak, a gróf Apponyi Albertek, a Lukács Györgyök, valamint a JSÍeugebauer Vilmosoknak, Keller Jánosoknak s a többiek önzetlen munkája a gyermekvédelem terén, ha nemes törekvéseik érvényesítéséhez hiányzanak az anyagi eszközök. A gyermekvédelem kérdésével kapcsolatban rá kell mutatnom elsősorban a gyermekhalandóság szomorú statisztikájára, amely a néhány esztendővel ezelőtt teremtett u. n. Országos Stefánia-szövetség anya- és csecsemővédő intézményének, valamint a Gyermekvédő Ligának stb. működése révén némileg enyhült ugyan, mégis százezrekre megy évenként azoknak a gyermekeknek a száma, akiket kulturnemzethez illő eréllyel és áldozatkészséggel vezetett gyermekvédelem esetén megmenthetne az állam. A gyermekvédelemnek már az újszülött védelmével kell kezdődnie. Esztergályos János : Az anya védelemmel ! Alföldy Béla: Ne felejtsük el azt, hogy az anyák jórószének az általános nyomor okozta gyengesége természetszerűleg már ab ovo magával hozza az újszülöttnek u. n. veleszületett gyengeségét, tehát az újszülöttnek eo ipso nagy szüksége lenne egy forszírozott, erőteljes táplálásra. Szülessék azonban bármily jó erőben a gyermek, mégis rövidesen tönkre kell mennie vagy el kell satnyuinia. A nyomor folytán elgyengült vérszegény anyák ugyanis képtelenek lévén az újszülöttet természetes utón táplálni, kénytelenek mesterséges táplálási metódusokhoz fordulni, aminek céljára azonban kifogástalan tehéntejre volna szükség, ami köztudomás szerint azonban drága pénzen sem szerezhető be, a tejpótló, úgynevezett gyermektáplisztek pedig olyan méregdrágák, hogy azokat állandóan csak anyagilag igen jól szituált szülők tudják alkalmazni, így tehát alig néhány heti vegetálás után az újszülött már biztosan megkapja a bélhurutot, amely vagy elpusztítja, vagy pedig angolkórossá, gyenge csontrendszerüvé, tehát nyomorékká teszi a gyermeket egész életére. Csecsemővédelmi szempontból sürgős intézkedések megtételére van szükség s ezek legfontosabb pontjára nézve erre vonatkozó határozati javaslatomban leszek bátor a t. kormány figyelmét felhívni, most csak hangsúlyozni kívánom azt, hogy mindaddig, amíg nem látom az államnak ilyen irányú áldozatkészségét megnyilvánulni, — engedelmet kérek — addig e kéréssel kénytelen leszek folyton ostromolni a t. Házat sat. kormányt . . . Nagy Emil igazságügyminister : Helyes ! Alföldy Béla : .. , mert teljesen lehetetlennek
