Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 43 legénységet, ezzel bátorságot öntöttek bele és igy kergették egymásnak az embereket. Ott ugy hozzászoktak a szeszfogyasztáshoz, hogy most már majdnem nélkülözhetetlen kellék az nekik, szenvedélyükké vált ugy, hogy hovatovább lezüllik és leromlik az egész ország és az illető munkás. A szeszfogyasztás tönkre tesz egész családokat már csak azért is, mert az illető férfi, amikor szombaton megkapja a keresetét, elmegy és megissza. Kétségtelenül van ilyen. A szervezett munkásság táborában ilyen nem igen akad, hiszen arra törekszünk, hogy az embereket ebből kineveljük, emberekké tegyük, és mi voltunk azok, akik szervezeteink révén az embereket a csapszékekből kiemeltük. Ezt kétségtelenül mindenkinek el kell ismernie. Arra kérem a kormányt, méltóztassék ezen a nyomon haladni, és ezen a nyomon haladva még hatályosabb intézkedéseket tenni a szeszfogyasztás korlátozása tekintetében. Arra kérném a belügyminister urat, méltóztassék intézkedni abban az irányban, hogy a szesz- és a pálinkakimérést a vendéglőkben és pálinkamérésekben szombaton, amikor a pénzt a munkások megkapják, szüntessék be Vannak már országok, ahol szombaton este 6 órától, vagy 4 órától kezdve hétfő reggelig a csapszékek be vannak zárva és azokban nem lehet szeszt fogyasztani. Méltóztassanak elhinni, hogy egész családokat megmentenének az elzülléstől, ha ennek érvényt szereznénk. Ne méltóztassék tekintettel lenni arra, hogy a kormánynak kevesebb bevétele lesz ilyenformán a szeszfogyasztás címén. A kormány nem fizet rá, mert az az ember, aki alkoholista, annak kultúrája nem emelkedik, az teljesen lezüllik, abból kultúrember sohasem lesz. Méltóztassanak továbbá figyelembe venni azt az összeget, amelyet a belügyi kormánynak ki kell adnia azért, mert a rakoncátlan, garázdálkodó embereket éjszakánként le kell fogni, el kell Ítélni, le kell csukni, mert hiszen igen sok bűntény történik az alkoholfogyasztás következtében. Arra kérem a belügyminister urat, szíveskedjék ebben az irányban intézkedni és ennek érdekében egy határozati javaslatot is benyújtok (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a háború óta a szeszesitalok mértéktelen fogyasztása mind nagyobb arányokat Ölt, a nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy három hónap alatt terjesszen be törvényjavaslatot a szeszesitalok kimérésének korlátozásáról. (Helyeslés.) Arra kérem még végezetül a kormányt, hogy méltóztassék lakásokat adni azoknak, akiknek nincsen lakásuk. Továbbá kenyeret, munkát és demokratikus uralmat az országban, a városokban és a községekben. Ez alkalmas eszköz arra, hogy az ország felépüljön. Nem politikai üldözés, internálótábor és hasonló dolgok szükségesek ehhez, hanem a kormány akadályozza meg azokat, akik a törvényt nem tartják be, akik bombával és ekrazittal akarják a magyarság nagyságát emelni, mert ezzel nem a magyarság nagyságát emelik, hanem teljesen kicsinnyé teszik ós lealacsonyítják, bűnt követnek el az ország ellen, ezek ellen tehát elsősorban kell a kormánynak eljárnia. Miután a kormány eddigi politikájában nem látom érvényesülni mindezt kétségtelenül, amiket kifogásoltam is itten, kénytelen vagyok az indemnitási javaslat ellen szavazni és azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Alföldy Béla ! Alföldy Béla: T. Nemzetgyűlés! Dacára annak, hogy a közegészségügy nagy és a nemzet részéről életbevágó problémáival szemben itt, eme sok más izgatóbb témától és szenvedélyes erupcióktól valósággal izzó atmoszférában különösebb érdeklődést és megértést megnyilvánulni alig remélhetünk, én e kérdéseket mégis a t. Ház elé fogom hozni mindaddig, amig nem sikerül az illetékes köröket ós ezzel a közvéleményt meggyőzni arról, hogy e problémák radikális és gyors megoldása nélkül nincs nemzeti jövő s nem is lehet e nemzet számára feltámadás. Civakodhatunk mi itt váltig holmi személyes kérdéseken, (Ugy van! Ugy van! jobb felől) rágódhatunk azon, hogy miképen lehetne a zürichi koronakurzust máról holnapra egy-egy ponttal megjavítani, vagy például azon, hogy holmi közjogi vagy alkotmányjogi szempontból aggályos- e ez vagy amaz, amikor egyszer csak egy szép napon a minden téren egyes-egyedül érvényesülni vágyó úgynevezett »jogász-észjárás« azon fogja magát észrevenni, hogy nincs a nemzetnek dolgozó, munkás keze, nincsen védő karja és ennélfogva elég ereje ahhoz, hogy a mindennapi szürke és al ácsonyrendü hétköznapi vesződségből hirtelen kiemelkedve avagy kiragadtatva, magasabb eszmékért sikraszállhasson és kiküzdhesse a lét jogát, az annyira várva várt nemzeti megújhodást. (Helyeslés jobbfelől.) Tegyünk végig egy elmefuttatást t nemzetgyűlés egyéves munkálkodásán ; tartsunk egy rövid szemlét az azóta benyújtott törvényjavaslatok egész légiója felett. Találkozunk mi itt százféle intézkedéssel, csak épen egészségügyi intézkedésekkel nem. De nem is lehet ez másképen ott, ahol a jogász- és fináncuralom mohó kakukfiókja . . . Nagy Emil igazságügyminister : Jogász és finánc? Kit ért ez alatt? Alföldy Béla: — Nem a mélyen t. igazságügyminister urat. — ... kiszorítanak és elnyomnak minden olyan motívumot, lehetetlenné teszik minden olyan iniciativának érvényesülését, amelyek bár jelentőségre nézve ép százszorosan múlják felül az állandóan napirenden lévő más természetüeket, az illetékes körök által meg nem értetvén, abszolúte figyelmen kivül hagyatnak és teljesen negligáltatnak. A jogászfelfogássai szemben azt vallom és aláhuzottan hangsúlyozom, hogy csakis a szociális intézkedésekkel párosult 6*