Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
40 r A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hő 11-én, szerdán. Különösen Budapest környékén egész sereg olyan család van, akinek kis telkeik vannak, e telkeket azonban nem tudják beépíteni, nem tudják a telkeken felépíteni a házukat, mert nincs tőkéjük. Az államnak hozzá kellene járulni valami módon ; akár a szövetkezetek utján, akár bankok utján lehetővé kellene tenni az építkezést ezeknek az egyéneknek, akiknek telkük van. A kormány biztosítson tehát nekik megfelelő tőkét, ahhoz, hogy ők ezt a lakóházat fel tudják a saját céljukra építeni. Nemcsak azért van szükség, t. Nemzetgyűlés, a lakásépítési akcióra és minél több és több lakásra, hogy mindenki komótosabban lakjék és mindenkinek öt, esetleg több szobás lakása legyen, hanem elsősorban közegészségügyi és erkölcsi szempontból van szükség arra, hogy mindenkinek legalább megfelelő lakás jusson. Jó és megfelelő lakás a család boldogságát is jelentheti, viszont ha nincs megfelelő és jó lakása, az egész család lezüllhet és lezüllik. Lezüllhet és lezüllik akkor, amikor látjuk, hogy túlzsúfolt lakásokban fiatal gyermekek, serdülő ifjak, öregek, betegek nemi különbség nélkül egy szobában laknak, étkeznek és alusznak. Ez olyan erkölcsi csapás a lakosságra, hogy a kormánynak is be kell látnia, hogy ez tarthatatlan helyzet és hozzá kell látnia ennek megváltoztatásához. A megfelelő lakás hiánya oka legtöbb esetben a családok lezüilésének, elzüllésének. Ismerek akárhány családfőt, akik megfelelő lakás hiányában télen kénytelenek elmenni családjukkal együtt a csapszékekbe elfogyasztani egy pohár bort, vagy egy korsó sört, gyakran kis csecsemőiket is magukkal vive, csak azért, hogy ott meleg helyen legyenek, mert nincs meleg lakásuk. Tessék elképzelni, hogy az a gyermek, aki ott a csapszékben nevelődik, akit nap-nap után kénytelen az édesapja, vagy édesanyja elvinni oda csak azért, hogy lakásukban meg ne fagyjon, mert megfelelő lakásuk nincs, milyen hasznos tagja lesz a társadalomnak. Ezért is hozzá kell tehát látnia a kormánynak komolyan a lakásépítési akció mielőbbi megindításához. Több megfelelő lakás szükséges, hogy az emberek, a családok nyugodtan és békességben tudjanak — mint ahogy mondottam — otthon élni és ne legyenek kénytelenek a csapszékekbe menni A jobboldalról hallottam már több esetben, hogy utalnak arra, hogy a munkásság nagyrésze a csapszékekben tölti el az idejét és a keresetét ott költi el s azért nincs neki a megélhetéshez szükséges pénze. Ez részben igy van, de erről nem mi tehetünk, hanem a kormány. Elsősorban azért tehet erről a kormány, mert mi, akik a munkásságot szervezzük, akik a szervezett munkásság táborához tartozunk, iparkodtunk már harminc évvel ezelőtt kiragadni a munkásokat a csapszékekből, iparkodtunk nekik nyugalmas, békés otthont teremteni magánhelyiségekben. Ez részben sikerült is, a kormány azonban mindig gátolta ebbeli működésünket, gátolta azáltal is, hogy munkásotthonaink egyrészét lefoglalta vagy becsukta, vagy nem engedélyezte megalakulásukat s igy a munkás megint kénytelen volt visszaszorulni a csapszékekbe. Kérek öt perc szünetet. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Saly Endre képviselő ur folytatja beszédét. Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! A lakásépítésre, különösen Budapesten annál is inkább szükség van, mert akik figyelemmel kisérték azt az állapotot, amely most néhány hét óta Budapest környékén uralkodik, azok mind be kell hogy lássák ennek elsőrendű szükségességét. A villamosközlekedés u. i. annyira megdrágult az utóbbi hetekben, hogy azok a hivatalnokok, tisztviselők és munkások, akik a környékről járnak be Budapestre hivatalba és a munkahelyre, ma már nem tudják megfizetni a drága villamosjegyet, reggel egész karavánok jönnek gyalog a körülöttünk lévő községekből Budapestre, mert nem tudják a villamosköltséget megfizetni. Gaal Gaston : Ugy van ! Nem is járja ! Saly Endre: Igy kifáradva kerülnek az emberek az irodába és a műhelybe, dolgozni sem tudnak rendesen, e mellett a cipőjük rongálódik. Lehetetlen ezt az állapotot tovább tűrni, ezen feltétlenül segiteni kell. A kereskedelmi ministerium évekkel ezelőtt kibocsátott egy rendeletet, amely szerint az államvasutakon kedvezményes munkásjegyeket kaphatnak azok, akik Budapesten laknak és a környéken dolgoznak, vagy megfordítva, és amint a munkaadó igazolta, hogy nála vannak alkalmazásban, ezeket a jegyeket ki is adták. A múlt hónapban azonban ezek kiadását megtagadták egy rendeletre való hivatkozással. A rendeletet magam is olvastam, az van benne, hogy a kedvezményes vasúti jegyek csak ipari munkásoknak adhatók ki, de hivatalszolgáknak vagy ehhez hasonló foglalkozású egyéneknek nem. A rendelet utal arra, — nem fejezi ki ugyan világosan — hogy arra kell törekedni, hogy megszorítsák a kedvezményes jegyek tulajdonosainak számát, hogy minél kevesebb kedvezményes jegyet kelljen kiadni. Én ezt a politikát nem értem, mert én nem ismerek különbséget munkás és munkás között. Megtörténik a rendelet nyomán az a furcsaság, hogy szakmunkások, akik köztudomás szerint többet keresnek, mint a tanulatlan munkások, kapnak kedvezményes jegyet, ellenben a hivatalszolgák, utcaseprők, kocsisok, akik nem szakmunkások, nem kapnak, meg kell fizetniök a rendes jegyet. Ez az a lehetetlen helyzet, amelyet kénytelen vagyok szóvátenni, arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, szíveskedjék intézkedni, mert be fogja látni ő is, hogy munkás
