Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. és munkás között különbséget tenni nem lehet. Aki munkás, tartozzék akármilyen szakmához, vagy ha nem is szakmunkás, ha hivatalszolga vagy kocsis, kapja meg a kedvezményt. (Helyeslés a baloldalon.) Arra van szükség, hogy sok és megfelelő lakást lehessen juttatni az állam polgárainak. A népjóléti minister úrra vár a feladat, hogy ezt a kérdést minél előbb, minél simábban megoldja. Az általa beterjesztett törvényjavaslatot nem tartom valami szerencsésnek. Radikális és erélyes javaslatnak látszik és elárulja, hogy a minister ur valóban akar lakásokat teremteni, azonban ha közelről megnézzük az ország viszonyait, a közgazdasági helyzetet és az ipar tőkeszegénységét, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ebben a formában a kérdést nem lehet megoldani, csak ugy, ha az érdekeltekkel megegyezést köt. A javaslat hiába mondja ki, hogy lakást kell épiteni annak, aki bizonyos számú munkással rendelkezik, hogy azok egyötöd részét lakással ellássa, azt senki sem fogja tudni igazolni, hogy az illető nélkülözni tudja azt a tőkét, amely az épitéshez szükséges, úgyszólván lehetetlenség valakire rábizonyítani, hogy van az épitkezésre elegendő tőkéje. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy mai pénzszűke mellett alig van vállalat, mely nélkülözni tudná pénzét lakásépítkezésekre, arra a meggyőződésre fog jutni, amelyre én jutottam. Azt mindenesetre jó gondolatnak tartom, hogy a munkaadó cégek és vállalatok köteleztessenek arra, hogy munkásaik és tisztviselőik számára építsenek, azonban a mostani időpontot nem tartom alkalmasnak arra, hogy ezt meg is lehessen valósítani. Lehet, hogy van egy pár vállalat, mint pl. a "Weisz Manfréd-féle, amely meg tudná ezt tenni, azonban az én elgondolásom az, hogy akik tudnak és akarnak is épiteni, azokkal meg lehet egyezni és azok vállalják törvényjavaslat nélkül is, akik pedig tudnának épiteni, de nem akarnak, érzésem szerint minden törvény ellenére is ki tudják majd járni maguknak, hogy ne kényszerítsék őket épitkezésre. Ép ezért azt a megoldást tartanám a legszerencsésebbnek, ha a minister ur az érdekeltekkel egyezségre lépne és valamilyen formában megoldaná a kérdést, mert elérkezett a 12-ik óra, már el is késtünk, megint jön a tél, a télig már nagyon kevés lakást lehet épiteni, ugy hogy a nép százai és ezrei lakás nélkül fogják eltölteni a reánk következő telet. Még két megszívlelendő dolgot akarok megemlíteni és a kormány figyelmébe ajánlani. Az egyik az egyesülési és gyülekezési szabadság, a másik pedig a munkásság politikai üldöztetésének megszüntetése. Akik olvastak történelmet, akik tisztában vannak az egyes országok viszonyaival és a tőkés termelési rendszer fejlődési fokozatával, beláthatják, hogy mindazokban az országokban van munkásmozgalom, amelyekben KAPLŐ XIV. évi július hó 11-én, szerdán. 41 a tőkés termelési rendszer kialakult. A tőkés termelési rendszer hozta magával a modern munkásmozgalmat, a kettőt egymástól szétválasztani nem lehet és a magyar kormány hiába akarja a munkásság mozgási szabadságát megakadályozni, hiába akarja szervezkedését lehetetlenné tenni, mindaddig, amíg itt tőkés termelési rendszer lesz . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Lehet más ?) nem lehet, én is azt mondom, de addig munkásmozgalomnak is kell lennie, mert ha nem engedélyezik, akkor az a munkás, aki ehhez hozzá van szokva, nem fogja tűrni a XX. században, hogy jogát elvegyék, inkább kivándorol olyan országba, ahol munkáját megbecsülik és szabad mozgást és tisztességes megélhetést biztosítanak neki Patacsi Dénes: Szervezkedni lehet, csak nem forradalmi alapon! Saly Endre : A forradalmat különbözőképen lehet magyarázni, ez nagyon tág fogalom, nem tudom, mit ért Patacsi képviselő ur forradalmi mozgalom alatt! Patacsi Dénes: Amikor a helyes mederből szélső vágányra terelődik! Saiy Endre : Én kijelentem . . . Patacsi Dénes : Marx nem a történelmi fejlődés alapján áll! Saly Endre : Neru ismeri ön Marxot ; olyan messze van Marxtól mint Makó Jeruzsálemtől. Patacsi Dénes : Igaz, maguk a hazaszeretettől is olyan messze vannak, mint az ördög az Istentől ! Saly Endre : Mondom tehát, a magyar kormány legyen tisztában azzal, hogy a magyarországi munkásmozgalmat eltiporni, elnyomni époly kevéssé lesz módjában, mint amilyen kevéssé volt módjában Bismarcknak a németországi munkásmozgalmat 1878-ban eltiporni és elnyomni. Szomjas Gusztáv : Nem is akarja senki ! Saly Endre : Nemcsak akarja, hanem csinálja. Ott is kivételes állapot volt 12 éven keresztül és ez a tizenkét év elégséges volt ahhoz, hogy a szociáldemokrata párt Németországban hatalmasan megerősödjék, hatalmasan megerősödve került ki a legközelebbi választásokból. Ezt érte el Bismarck. A Bethlen-kormány igazán tanulhatna tőle és beláthatná, hogy sokkal okosabban, sokkal helyesebben cselekednék akkor, ha szabad folyást engedne annak a modern mánkásmozgalomnak, amelyet minden európai államban megtűrnek, nem üldöznek és amelyet nem tesznek lehetetlenné. Szomjas Gusztáv : Előbb kicsit higgadjunk le ! Patacsi Dénes: Európa többi államaiban nem volt bolsevizmus, csak Oroszországban! Saly Endre: Bolsevizmus volt Oroszországban és Magyarországon, épen abban a két országban, ahol legnagyobb volt a reakció. Ezek a dolgok szorosan összefüggenek egymással. Ha nem lett volna olyan nagy reakció Magyar6