Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 377 kézigránáttal szemben is haladnak azon az utón, amelyen eddig haladtak, hát hogyha az a kézi­gránátos ut, — amely kézigránátokkal nem mi szoktunk dobálni — az Ujságüzem részvényei­vel van kikövezve, akkor kívánom a képviselő urnák, hogy csak haladjon ezen az utón tovább és vigye magával az egész fajvédelmi akciót. (Derültség.) Elnök ". Kiss Menyhért képviselő ur szemé­lyes kérdésben kér szót. (Felkiáltások jobb- és balfelöl: Nines értelme! Eláll!) Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! En csak két mondattal kivánom visszautasítani azt az erkölcsi oktatást, amelyben Fábián képviselő ur engemet részesíteni akart. Én teljesen korrekt módon jártam el. Azt is megmondhatom, hogy fogalmam sem volt arról, mi vagy ki áll a rész­vény mögött; nekem ajánlották, én megvettem a részvényt és készpénzzel kifizettem. Ennek semmiféle politikai tendenciája nem volt, a kép­viselő ur azonban mindenképen kompromittálni akar engem ezzel. Minthogy teljesen mag nél­küli ez a támadás és tisztán olyan jerichói kürt hangjára emlékeztet, én ezt a jellegzetes táma­dást, amely énrajtam egyáltalában nem fog, a leghatározottabban visszautasítom. Fábián Béla: Éljen! (Derültség.) Elnök : Rátérünk a sürgős interpelláció meghallgatására. Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy azok a képviselőtársaim, akik ma este elutazni szándékoznak, úgyszintén azok is, akik itt maradnak, igazat fognak nekem adni abban, hogy interpellációm indokolását a lehető leg­rövidebbre kivánom fogni. A hangulat nem al­kalmas arra, hogy én itt hosszasan fejtegessem ezt a témát; azonban én ezt is komolynak tartom, és ezért bátorkodom a tényállást a következőkben előadni. A napilapok közölték, hogy a pénzügy­minister ur, aki szokása szerint nincs jelen, foglalkozik avval, hogy az 1922. évre esedékes jövedelmi és vagyonadót valorizálni akarja. Hogy mit ért valorizálás alatt, ezt a lapokkal nem közölte. Az egyik terv szerint ezt a jöve­delmi adót 20—30, esetleg 50-szeres összegben akarja behajtani. Bátorkodom a t. Nemzetgyű­lés figyelmét a következőkre felhívni. Mikor hossza tárgyalás, hosszú kapacitálás után meg­szavazta a nemzetgyűlés a pénzügyminister ur kedvéért olyan gyors tempóban az adó­javaslatokat, akkor a földadójavaslatnak 2. §-ába a következők iktattattak (olvassa) : »A törvényhozás utasítja a pénzügyminis­tert, hogy ugy a földbirtokból, mint más jövedelmi forrásból származó nagyobb jövedel­mek megadóztatásánál a progresszivitás elvének az eddiginél hatékonyabb érvényesítése céljából oly időben terjesszen elő törvényjavaslatot, hogy a jövedelmi adónak az 1920. és 1921. évre folyamatban lévő kivetése utáni uj általános NAPLÓ XIV. jövedelem- és vagyonadó-kivetés a megalkotandó uj törvény alapján történhessék meg. Már most kimondja a törvényhozás, hogy a jövedelmi adó alól mentesíteni kell azt az adózót, akinek ösz­szes jövedelmei 100.000 koronát meg nem ha­ladnak, és a jövedelmi adó legmagasabb kulcsát évi 40 millió korona után 44%­ban kell meg­állapítani. A jövedelmi adónak megfelelő arányban progresszive állapítandó meg a vagyonadó kulcsa. Annakidején többen, akik az adójavaslatokban nem láttunk olyan abszolút igazságos, olyan abszolút bölcs intézkedéseket, akik nem tudtunk hinni abban, amit a pénzügyminister ur mindig hangoztatott, hogy ő igenis megvan győződve arról, hogy stabilizálja a koronát, és hogy a koronát stabilizálja a bizalom, — ebben a pénz­ügyi elvben, ebben a teóriában, hogy a mi bizal­munk stabilizálja a korona értékét, osztozni sohasem tudtam — azt mondtuk, hogy ne mer­jünk ilyen labiiis érték terére,és ne ilyen kis összegben, 100.000 koronában állapítsuk meg a létminimumot, hanem ha jó volt a pénzügy­minister urnák a buzaadó, állapítsuk meg a jövedelemnél és a keresetnél is a minimumot, ennek mindenkori ellenértékében. Ezt javasolta Gaal Gaston, valamint Szeder Ferenc képviselő ur is és én is bátorkodtam a 2. §-hoz egy mó­dosítást beterjeszteni, hogy jövedelem adómen­tes legyen az az adózó, akinek összes jövedelme a 20 métermázsa búza értékét meg nem haladja. Ezt csak azért vagyok bátor felhozni, mert a pénzügyminister ur akkor nagyon ellenezte ezt az indítványt. Mikor a pénzügyminister ur megjelent május 4-én a Házban, — megjegyzendő, hogy előzőleg a jóvátételi bizottság előtt is előadta jövő ter­veit — felemlítette azt, hogy igenis Magyar­országon a mezőgazdasági cseléd kereseti mini­muma mentes lesz majd a jövedelmi adó alól. (Mozgás a baloldalon.) Ez volt a terv. A ter­vekből egyébként nem tudunk semmit, bár a pénzügyminister ur itt is több izben tett köte­lező ígéretet, hogy rövidesen mindjárt az adó­javaslatok után hozza a jövedelmi adóról szóló javaslatot és a községi háztartás rendezéséről szóló javaslatot. A jövedelmi és vagyonadó ren­dezéséről szóló novellát én azért tartom sürgős­nek, mert az ezekre az adókra vonatkozó tör­vények szakaszai szerint igen sok kisember esik jövedelmi adó alá, épen azért, mert nagyon nagy mértékben esett a korona. Épen ezekkel szemben volt igazságtalan a kivetés, épen azokkal szem­ben tehát, akikkel szemben annyiszor hangoz­tatták, hogy szivén feküsznek a kisgazda-föld­mives és még nem tudom milyen pártoknak a Ház különböző oldalain. Epen ezekre való tekintettel sürgős a jöve­delmi adó reformja, mert a kulcs aránytalansá­gán elsősorban javítani kell, de erre hiába vár­tunk. Most egyszerre talán a pénzügyminister ur maga is meglepetve attól a nagy sikertől, 53

Next

/
Thumbnails
Contents