Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

370 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. fentartásáért a bejelentők nem vállaltak garanciát, a negyedik indok az volt, bogy előadónak nem keresztényvallásu küldöttet jelentettek be, Keszt­helyen a csoport még ma sincs megalakítva.« Ebben a kis passzusban mennyi rosszakarat, mennyi rosszindulat ! Pikler Emi! : Mennyi bornirtság ! Vanczák János ; Mennyi visszaélés, ugyebár, és még a legfelsőbb fórumon is ! Kereskedelmi al­kalmazottakról van szó, (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Vanczák János : Kiskunfélegyháza nem olyan nagy város s ha ott a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetsége összehoz 48 embert, akik be­lépnek ebbe a szervezetbe, akkor azon alaki hiba miatt, hogy nem voltak ötvenen jelen, tehát kettő­vel kevesebben voltak, a belügyniinisterium nem veszi tudomásul a csoport megalakulását. Itt tehát a rosszindulat, a meg nem értés legfelsőbb fokon nyilvánul meg, mert kétségtelen, hogyha ezt tudo­másul veszik és a csoport elkezd működni, talán két hét múlva ötvenegyen vagy ötvenketten lehet­nek abban a csoportban. Igazán tehát nem az alaki hibáért történt ez, hanem azért, mert nem akarják. Azután itt van ez a keszthelyi dolog. Van befizetőhely és van helyi csoport. Az országos egyesületek alapszabályaiban mindenütt van szó befizetőhelyről is, meg helyi csoportról is. Befizető­hely ott alakul, ahol nincs a csoport létszámának megfelelő számú munkás vagy alkalmazott, helyi csoport pedig ott, ahol van ennek a létszámnak megfelelő számú munkás vagy alkalmazott. Alapjá­ban véve tehát mindegy, akár igy, akár ugy, a fő az, hogy ott vannak érdekeltségek, vannak em­berek, akik érdekeltek abban, hogy ők a szerve­zethez tartozzanak és hogy ott nekik helyben meglegyen az egyesületük. Azután az, hogy egy nem keresztény vallású küldöttet jelent be a központ ! Én nem tudom, de mi ezekről a dolgokról majd egyszer kénytele­nek leszünk jelentést tenni a nemzetközi munka­ügyi hivatalnak, amelyet elvégre nem mi csinál­tunk, hanem a kapitalizmus csinált és alapított meg, amelybe azonban minden nemzet hivatalo­san be van kapcsolva, s amelybe a mi kormányunk is sietett belépni, mert ugy a nemzetek szövet­ségében, mint ennek következtében a nemzet­közi munkaügyi hivatal kötelékébe is belépett. Ha itthon nem fog a kormány rendet terem­teni, ha itthon a kormány nem fogja lehetővé tenni azt, hogy bennünket ilyen apró tűs-zurásokkal, ilyen tyukszemretaposásokkal ne akadályozzanak meg abban, hogy a szervezeteinket kiépíthessük, a gazdasági érdekeinket legálisan, nyíltan, a tör­vény keretein belül megvédelmezhessük, akkor nem fogunk késni és ezeket az adatokat, amelyek az egész világ előtt nevetségessé fogják tenni ezt a magyar kormányzatot, ki fogjuk oda vinni, küldeni a nemzetközi munkaügyi hivatalnak. (Mozgás jóbbfeMl.) Baticz Gyula • Ha tetszik, ha nem J Vanczák János : És majd azután a magyar kormány képviselője feleljen ott azért, hogy mit csinálnak idehaza. (Zaj jóbbfelől.) Akkor aztán ne jöjjenek megint azzal, hogy a magyar nemzet megbecsülése ellen követünk el kihágást vagy bűntettet, mert itt mi megmondjuk azt, hogy tessék orvosolni ezeket a dolgokat, mivel az or­szágnak nincsen szüksége arra, hogy közigazgatási hatóságok s a társadalmi életet, a mai kort és az egész századot meg nem értő közigazgatási tiszt­viselők, rendőrtisztek és rendőrirnokok belegázol­janak a legnagyobb magyar társadalmi osztály életjogaiba, és ne találjunk ez ellen orvoslást a kormányzatunknál. Mi tehát, mondom, nem visszük a sérelmeinket előre ki, elmondjuk azckat itt és kérünk reájuk orvoslást. Ha nem találunk megértést, akkor továbbmegyünk, mert van fellebbezési fórumunk ez ellen. Itt van a vasmunkások egy nagy sereg pana­sza. Eleket azonban mcst már nem érintem és nem sorclom fel, mert egy másik feladatom van még. •Nevezetesen vissza kell térnem oda, ahol kezdtem. A kormány görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy azt mondja, hogy az, ami itt Magyarországon a kor­mányzatban kifejezésre jut,, a demokráciának olyan mértéke, amely megfelel annak a mértéknek, amelyet körülöttünk, amelyet a többi államok életében tapasztalunk. Nem elég ezt itthon állítani, mert ez az itthon való állítás nem jelenti egyúttal azt, hogy a világ ezt el is hiszi. Hegy a magyar demokráciát és a magyar kormányzati rendszert nem azon keresztül it élik meg, ami itt hivatalos részről elhangzik, annak bizonyítéka, hogy itt van a kezemben egy angol könyv, amely kizárólag a magyar állapotoknak van szentelve . . . BatiCZ Gyula : Hamburgernénak? Vanczák János : Nem. A könyv címe : »Hun­gary and Democracy« Magyarország és a demokcá­cia«, irta egy Street nevű őrnagy, az angol konzer­vatív part egyik tagja, . . . Farkas István : Nagyon oszlopos tagja ! Vanczák János :. . . aki mindenesetre külön­bözik sok őrnagytól abban, hogy nemcsak a kard­csörtetésre van ideje, hanem könyvírásra is, s aki valószinüleg itt járt nálunk Magyarországon és itt szerezte meg magának a szükséges tapasztalatokat ahhoz, hogy ilyen hatalmas könyvet Írhasson arról, mint amilyen könyv ez. A forrásai bizonyitják azt, hogy a magyar viszonyokat tényleg tanulmányozta. Mert megnevezi a könyvben a forrásokat is. Ezek : Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Bánffy, Beksics, Bethlen, Budapesti Hírlap, Budapestii Közlöny, IV. Károly, Osáky gróf, Czernin, Dán;.el Arnold, Eötvös báró, Baloghy Ernő, Eszterházy gróf, Friedrich István, II. Géza király, Gömbös Gyula, Görgey, Gratz, Grünwald, Hegedüs, Héj j as, Kossuth, Majláth, Mária Terézia, Mezőssy, Nemzeti akció, Nemzeti Újság, Newton lord, Pester Lloyd, Pesti Hírlap, Petőfi, Prónay báró, Rakovszky István, Vörös terror, Reich Árpád, Szent István király, Széchenyi István gróf, Szegedi Napló, Teleki

Next

/
Thumbnails
Contents