Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 371 ¥H gróf, Tisza Kelmén, Tis?a István, Világos, Y'x, Wekerle, Fehér uralom, II. Vilmcs. Ezek azok a források, amelyekből ezt a könyvet megirta és mentette. Ezek azt mutatják, hogy ez a férfias katonaember nem hasból irta ezt a könyvet, hanem belefeküdt a magyar történelembe s az igy kapott és összegyűjtött adatok alapján irta meg ezt a könyvet. A könyvhöz azután előszót irt O'Conor, az angol konzervatív pártnak és az angol parlamentnek egyik nesztora, akit ott a parlament atyjának hívnak, tehát egy olyan ember, aki ott általános tiszteletnek örvend és aki kiváló politikus is Mikor a ministereinök ur és a pénzügymin ister ur künnjárt a kölcsön ügyében, többi között Angolországban is, hazatérve azt mondották, hogy odakünn nagy rokonszenvvel találkoztak a magyar nemzeti konzervativizmus politikáját illetőleg. Mi ezt akkor nem vontuk kétségbe, ellenben később igyekeztünk megtudni, hogy melyek azok a körök, amelyek ott nagy rokonszenvvel kisérik ezt a mi hivatalos politikánkat, amelyet itt egyszerűen reakciósnak ismerünk és tudunk. Akkor kisült, hogy azok, akik ott konzervatív alapon állnak, nem a Newtonok és a körülöttük csoportosuló igen vékony főúri réteg, hanem az a réteg, amelynek képviselői O'Connor és társai, azok, akik időt és fáradságot nem sajnálva belefekszenek abba, hogy tanulmányozzák Magyarország közállapotait, és pedig nemcsak máról-holnapra, hanem visszamenőleg. Ez a tanulmány pl. egészen 1867-től a kiegyezéstől kezdve veszi bonckés alá a magyar közállapotokat és a magyar demokráciát. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét lehetőleg rövidre fogni, mert a Ház határozata értelmében a napirend tárgyalására szántidő már letelt. Vanczák lános : Ugy tudom, hogy háromnegyed nyolcig beszélhetek. Elnök : Csak fél nyolcig, mert akkor az elnöki előterjesztésekre kell áttérni. Vanczák János : Azt mondja az előszóiró O'Connor (olvassa) ; »Ennek a könyvnek a célja a szakértők szerint : felhívni a világ figyelmét a mai magyar kormányzat demokráciaellenes és reakciós irányzatára, amely állandóan veszélyezteti Európa békéjét.« Itt azután sikra száll O'Connor az utódállamokban élő magyarság szabadságjogaiért és azt mondja, hogy a világ demokráciája elitélné ezeket az utódállamokat, ha nem tennének eleget kötelességüknek az uralmuk alá jutott kisebbségek jogainak respektálása tekintetében. Továbbá azt mondja (olvassa) : »Ez a könyv hasznos ellenméreg azon agitációval szemben, amelyet az angol reakcionáriusok fejtenek ki az utódállamokkal szemben, akik természetes okoknál fogva szimpátiát éreznek más országok reakcionáriusai iránt« Ott tehát ezek a konzervatívok vannak uralmon, akik Magyarországon a demokráciát ugy ítélik meg, ahogy azt itt ebben a könyvben olvashatjuk és megtalálhatjuk. Az tehát nem téveszt» het meg bennünket, hogyha a ministerein ök ur azt mondja, hogy az ő kormányzatát és a mai kormány politikáját ott künn szívesen és rokonszenvvel fogadják. Nem igy van. O'Connor a könyve végén ezeket mondja (olvassa) : »összefoglalva a magyar állapotok ismertetését, kiviláglik, hogy míg törvényhozásilag felületesen mindent megtettek a látszat kedvéért, hogy egyen joguaknak tüntessék fel a nemzetiségeket, ámde a közigazgatás viszont mindent kijátszott és megsemmisített. A háború előtt épen ugy, mint ma, a magyar publicisztika arra törekedett és törekszik, hogy elhitesse a világgal, hogy Szent István koronájának országában milyen szabadságjogokat élveztek a nemzetiségek és a magyar nemzet összes polgárai, s Magyarország a demokrácia igaz barátja, valóságos utópiaszigete. A magyarok állandóan Anglia politikai állapotaival hasonlították össze a maguk politikai viszonyait. Erre az összehasonlításra az angol konzervatív politikusok azt válaszolják Bethlenéknek : Az igaz, hogy az angolok ideálja mindig a szabadság és a polgárok egyenlősége volt az államban, de Magyarország törvényhozása és közigazgatása szöges ellentétben állt mindenkoron ezzel az ideállal. Lehet-e egyáltalán összehasonlítani Anglia vagy Amerika szabadságával egy olyan országot, amelyben a legeslegutóbbi időkig a lakosság 6%-ának volt választójoga, vagy amelyiknek olyan iskolarendszere volt, hogy a há/boru előtt népességének egyharmada teljesen analfabéta volt ?« Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét most már lehetőleg röviden befejezni. Vanczák János : Amint erre már itt Gaal Gaston t. képviselőtársunk is reámutatott, az országra káros az, ha látszatpolitikát csinálunk, ha itt nem hajlunk meg azon követelmények előtt, amelyeket a demokrácia, az ország ujjáépülése megkíván. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt belső harcok és küzdelmek lesznek állandóan, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) itt nem lesz soha megértés, nem lesz együtt járás és mehetés addig, amig az egyik oldalon elzárkóznak az egyenes politika és a becsületes demokrácia elől. Minthogy a demokráciának egyik első alapfeltétele az, hogy a munkásosztálynak adja meg a kormány a lehetőségét annak, hogy gazdasági érdekeit a munka minden kategóriájában egyenlő jogon és törvényes utón védelmezhesse a kizsákmányolással, a kapitalizmussal szemben és életsorsán segíthessen ott és ugy, ahol és ahogyan a kormány segíteni nem tud, mert addig itt béke, megértés nem lesz s addig hiába mondják nekünk, hegy a kormányzat demokratikus, mi kén y te le nek vagyunk mindig azt felelni, hogy nem az, nem az és nem az. Minthogy ezidőszerint a kormánynak egyáltalában nincs szándékában ezeket a lehetőségeket megadni, minthogy semmi kilátás nincs arra, hogy a mai kormányzati rendszertől és kormánytól a munkásosztály és ezen keresztül az ország valamit 52*
