Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

~Á nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július M 20-án, pénteken. 369 csoportba tartozó munkások és munkásnők csa­tolt névjegyzékét közelebbi adatokkal — születési év, hely, illetőségi hely, apa, anya neve — ki­egészítve hivatalomnak mielőbb újból küldje meg.« Tehát egyszer már megküldték a névjegyzé­ket. Erre fogják magukat és kérnek születési bizo­nyítványt, illetőségi bizonyítványt, apjának, any­jának keresztlevelét. Mi ez ? Hát van még egy ország a világon, ahol a közigazgatási hatóság ilyen önkényesen ennyi zaklatásnak meri kitenni a munkásságot ? És amikor ennek a felhívásnak eleget tesz a szervezet, — mert eleget tett valami­lyen formában — akkor azt mondja (olvassa) : »A magyar belügyminister ur 77.000/1922. B. M. VII. számú rendelete — ez az az ominózus rendelet — az egyesületi alapszabályok általános kellékeiről. III. rész : fiókegyesületek alakulása b) pontja értelmében a kecskeméti helyi csoport alakuló közgyűlésén jelen volt alapitótagok fog­lalkozása, lakhelye és névsora : igazoljuk, hogy alant következő tagjaink mint kecskeméti lako­sok és bőripari munkások, Kovács Ferenc, Szabó János, Búzás Mihály, Végh Mihály, Szeles István, Balabás János, Nagy Erzsébet, Nagy Mária, Ador­ján János, Farkas István, Dékány István, Bartos Sándor, Schuller János, Kiss Gyula, Hegedüs László, Máté Lajos, Takács László, Rehák Ist­ván, Pap Ferenc, Antal Mária, Kőszegi János. Buczkó József és Szabó András.« Egyetlen egy zsidót sem találnak az urak köztük, ez mind csupa magyar ember. Fráter Pál : Nem is életrevaló társaság ! Vanczák János : Nem-e ? Olyan szép cipő­ket csinálnak, hogy csodálkozni fog rajta képviselő­társam. Sehol a világon nem fogunk találni ilyen csomóban ennyi magyar nevet, és akkor jön a magyar hatóság azzal, hogy ennek születési he­lyét, bizonyítványát, apja, anyja nevét és az egész bűnügyi nyilvántartó-lapot töltse ki a szervezet . . . BatitZ Gyula : A kormanyfőtanácscsok között nincsenek ilyen jó, születelt magyarék. Vanczák János : . . . mintha ezek csupa gonosz­tevők volnának, akiket szépen madzagra kell kötni és tartogatni, hogy a rendőrség, amikor neki tet­szik, eljárhasson ellenük. Sütő József : Ez az a demokrácia, amit a kül­ügyminist er ur hirdet ! Vanczák János : Ugyancsak ennek a szerve­zetnek panasza az, hogy a kommün bukása után elrekvirált ingók és ingatlanok ügyében beadott panaszaik orvosolatlanul maradtak. (Olvassa :) »A Budapest-központi és I. számú csoportnál 1920 május 6-ikán több tagból álló karhatalmi csoport házkutatást tartott, amely alkalommal magukkal vitték Marx, Engels, Tolsztoj, Lassalle, a szocia­lizmus fejlődését ábrázoló faképeket, továbbá egy üvegre festett, ajándékból származó emlékképet, valamint a háború- és alkoholellenes stb. levelező­lap csoportképet, és május 8-ikán elvitték a kom­mün idején megjelent összes szaklappéldányokat. Debrecenben felelőtlen elemek, katonák és civilek a csoport könyvtárából elvittek körülbelül 200 NAPLÓ XIV. darab könyvet, több széket és egy asztalt, Kecske­méten a munkásotthon lefoglalása által a helyiség­ben csoportunk tulajdonát képező és a leltári ki­mutatás szerint 11 tételben 83 darab különböző felszerelési tárgyakat és könyveket. Pápán a lefoglalt munkásotthonban a csoport tulajdonát képező leltári kimutatás szerint 10 tételben 47 darab különböző felszerelési tárgyat és könyvet. Nagykanizsán a lefoglalt munkásotthon­ban a csoport tulajdonát képező leltári kimutatás szerint 12 tételben 74 darab különböző felszerelési tárgyat és könyvet. Gyöngyösön a munkásotthon lefoglalása által a helyiségben a csoportunk tulaj­donát képező leltári kimutatás szerint 10 tételben 77 darab könyvet és különböző felszerelési tárgyat.« Az igen tisztelt Nemzetgyűlés tagjai láthatják, hegy ott, ahol ezek a foglalások és eltulajdonitások történtek, sehol egyetlen egy puskát, egyetlen egy revolvert, egyetlenegy bombát nem találtak, ellen­ben elvitték a könyveket, vitték az asztalt, vitték a széket, az értékeket, amiket a munkások keserves garasaiból szereztek meg azért, hogy legyen a kultúregyesület ükben felszerelésük, és nem bom­bára és nem a társadalom felforgatására gondoltak, hanem arra, hogy művelődjenek, mert mindenütt volt nekik könyvtáruk. A könyveiket hurcolták el és nem adták vissza soha. Nemcsak egy szervezetnek, hanem valamennyi itt élő és működő szervezetnek ugyanilyen panaszai vannak. Elhurcolták a könyvtárakat durva módon, igen sok helyen petroleummal leöntötték a könyv­tár tartalmát, felgyújtották és táncoltak körülötte, mint valami afrikai vadak, mikor egy fehér embert ölnek meg, hogy azon lakmározzanak. BatiCZ Gyula : Kulturbestiák ! Vanczák JánOS : Itt van a kereskedelmi alkal­mazottaknak egy sereg panasza (olvassa) : »Nagy­kanizsán 1922. évben feloszlatták a csoportot, mert a tagok Rassayra szavaztak (Derültség a szélsőbal­oldalon. Mozgás jobbfelől.) és az érdekében agitál­tak. A csoport megalakulását máig sem engedélyez­ték. — Erzsébetfalván, Zalaegerszegen, Cegléden pedig azzal az indokolással nem vették tudomásul a csoport megalakulását, hogy közérdek szempont­jából arra szükség nincsen. — Kiskunfélegyházán a rendőrség az alakuló gyűlésen a központ külflött­jét nem engedte felszólalni, csupán jelen lehetett az alakuláson, viszont a belügyminister azért nem vette tudomásul a csoport megalakulását, mert csak 48-an és nem ötvenen voltak jelen. (Derültség a szélsőbaloldalon.) •—• Keszthelyen másfél év óta nem engedélyezi a főszolgabiró a csoport meg­alakító közgyűlés megtartását. Az egyik indok ugy szól, hogy azért nem engedi az ülést megtar­tani, mert helyi csoportot akarnak alakítani és nem befizető csoportot. (Derültség a szélsőbalolda­lon.) . . . Baticz Gyula : Én bejelentettem a befizető csoportot, azt sem engedték meg ! Vanczák János : A másik indok az volt, hogy a folyamodók a gyűlés tárgysorozatát nem jelen­tették be, a harmadik az volt, hogy a rend és csend 52

Next

/
Thumbnails
Contents