Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

368 'A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. nem hozott végzést. Minthogy pedig nem hozott végzést, nem lehet az ügyet megfelebbezni a belügyministeriumhoz se. Baticz Gyula: Nem fontos, ugy sem intézi el a belügyminister ur ! Vanczák János: De fontos, mert alkotmányos államban, alkotmányos országban az ország polgárainak jogával ilyen könnyelműen játszani nem szabad, mert ez nem marad itt, ez kimegy az országból, s ennek az országnak rossz hirét viszi. Nem az a kroki, amelyet megirt Farkas Antal és amelyért egy esztendőt sóztak rám, kelti a rossz hírt, hanem az, hogy itt antidemokratikus kormányzat van, amelyik a munkásügyeket ugy kezeli, mint a Csáky-szalmáját. Ami az épitőmunkásokat illeti, Szentes, Csorna, Dunabogdány, Ercsi, Báttaszék, Törökbálint, Csepel községekben nem vették tudomásul a helyi csoportok megalakítását azért, mert abba a rendeletbe, amelyet kiadtak, akár rosszakaratulag, akár tudatlanságból belevettek egy szót, nevezetesen azt, hogyha a helyi hatóság »közérdekből« nem tartja megengedhetőnek, akkor nem kell, hogy tudomásul vegye. Mármost mi az, hogy közérdek? Kétségtelen, hogy a munkásszervezetek létezése közérdek egy államban, egy országban, ahol a demokráciára adnak valamit, ahol az állami lét kemény és tartós lehorgonyozását nemzeti célnak tekintik. De itt nálunk, Magyarországon, ahol a munkásság századokon keresztül hiába harcolt, küzdött azért, hogy egyenrangú polgára lehessen ennek az országnak a többivel, mindenkivel; itt, ahol a munkásság mindenütt csak rosszakaratot és rosszindulatot tapasztalt akkor, amikor igazán emberré akart lenni ós a saját lábára állt, itt nincs oly hivatalos hely és hatóság, amely közérdeknek minősiti azt, hogy Sütton a kőfaragóknak legyen egyesületük. Ez a megtévesztő kis szó, hogy »közérdek« végig az egész vonalon jogot ad a közigazgatásnak arra, hogy sehol egyetlen egy munkásszervezet megalakítását tudomásul ne vegye, és ez végigvonni az egész vonalon fel egészen a legfelsőbb állami szervig, a ministeriumig, ahol azután azt mondják, ha ez ott nem közérdek, akkor mi sem hagyjuk jóvá, és azt hiszik, hogy ezzel az ügy jogerősen el van intézve. De az a munkásosztály ott lent, amelynek érdeke ennek a csoportnak fennállása — de nem érdeke a gyárosnak, vagy a bányatulajdonosnak, tehát nem lehet közérdekről beszélni, hanem csak a munkásosztály érdekéről és a kapitalizmus érdekéről — nem fogja abbahagyni az életért való harcot az élettel csak azért, mert ilyen bölcs rendelkezés alapján egyszerűen azt monják : ez nem közérdek. Más hasonló dolog is történt. Báttaszéken egyszerűen elvették az építőmunkások házát. Sütő József: Indokolás nélkül. Mondják meg, hogy miért vették el ! Pikler Emil : Nem bolondok, hogy megindokolják ! Vanczák János : Elvették az építőmunkások tulajdonát képező házat, otthont, elvitték ingóikat és nem kapnak vissza belőle semmit, nem állítják vissza otthonukat. Pikler Emil : Miért van Kun Béla Moszkvában, amikor a szelleme még most is itt van ? Vanczák János: Itt vannak a cipészmunkások, itt van az egész hosszú litániája annak a sok sérelemnek, amely ezt az egyetlen szervezetet érte. Az ember nem veheti el a nemzetgyűlés idejét azzal, hogy ezt a sok panaszt részleteiben és aprólékosságaiban felolvassa, és feltálalja. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Ellenben kétségtelen, hogy ezekből a panaszokból, amelyek itt vannak nálam, megállapítható az, hogy a munkások szervezkedésével és érdekeivel szemben a közigazgatás részéről az egyik oldalon a leghallatlanabb önkény jut kifejezésre, a másik oldalon pedig a hatáskörnek teljes félreismerése és az elképzelhető leglehetetlenebb módon való össze-visszazavarása. Azt mondja itt az államrendőrség pápai kapitánysága, hogy (olvassa) : »A magyarországi czipész-csizmadia munkások és munkásnők szakegyesülete a pápai helyi csoport megalakítására engedélyt kért és ebből a célból január 14-ikén délután fél négy órára gyűlést jelentbe. Határozat: Minthogy a 77.000. VII. 1922. belügyministeri számú rendelet harmadik része bizonyos körülmények fenforgását imperative előírja, mindaddig, amíg ezen körülmények igazolva nincsenek, a csoport megalakulását tudomásul nem vehetem és a bejelentett gyűlés megtartását nem engedélyezem. Miről Fölöp Sándor cipészsegéd Czuczor-utca 15 sz. lakost felzeten értesítem. Pápa. Olvashatatlan aláírás rendőrkapitány.« Mindenkinek tudni kell és elsősorban a rendőrhatóságoknak, hogy az egyesületek alakításának tudomásulvétele nem tartozik a rendőrség ügykörébe, hanem a törvényhatóság ügykörébe ; városokban a városi tanács, a polgármester, a községekben pedig az alispán vagy a főszolgabíró határoz ezekben az ügyekben, nem pedig a rendőrség. Itt tehát összekeverik és nem értik meg a hatáskört. A pápai államrendőrség kapitánysága ugylátszik azt hiszi, hogy valaki az ő ügykörébe utalta a munkásegyesület alapításának tudomásulvételét. A rendőrkapitányság joga csak arra terjed ki, hogy a gyűlést engedélyezze, illetve nem is arra, hogy engedélyezze, hanem hogy a megtartását tudomásul vegye vagy ne vegye. Ebben a határozatban azonban azt a jogot vindikálja magának, hogy ő állapítsa meg, vájjon tudomásul veszi-e a csoport megalakítását vagy sem. így megy ez végig az egész vonalon. Itt van a kecskeméti helyi csoport megalakulására vonatkozó határozat (olvassa) : »A kecskeméti helyi csoport megalakítására vonatkozó bejelentése tárgyalása kapcsán felhivom t, címet, hogy a helyi