Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 367 Vanczák képviselő urat illeti folytatólag a szó Vanczák János : T. Nemzetgyűlés ! Ott hagytam el, hogy azt mondottam : a munkásság életére és életviszonyaira rendkívül hátrányos az, hogy azokat a rendeleteket, amelyek a munkásmozgalommal függnek össze, egyoldalulag adják ki, a munkásság érdekképviseletének meghallgatása nélkül. Hogy azután ezekből mi kerekedik ki, arra, vonatkozólag itt van a panaszoknak egész rengetege : a házfelügyelők, a festőmunkások, Szabómunkások, épitőmunkások, cipészmunkások, kereskedelmi alkalmazottak, magánalkalmazottak, vegyészeti- és textilmunkások, a vasmunkások megszámlálhatatlan sok panasza. A házfelügyelők szövetségét egyszerűen feloszlatták, teljesen egyoldalú indokból. Nevezetesen a házfelügyelőket megkísérelték szervezni keresztény nemzeti alapon. Hogv ez mennyiben sikerült, mennyiben nem, azt én nem tudom. Ellenben kétségtelen az, hogy a házfelügyelők szervezettségéről sem az egyik, sem a másik oldalról nem hallunk semmit, tehát bekövetkezett az a helyzet, bogy sem keresztény, sem szociáldemokrata alapon nincsenek abban a helyzetben a házfelügyelők, hogy érdekeiket meg tudják védeni, és hogy társaséletet élhessenek, mint minden más érdekeltsége a társadalmi rétegeknek. Kétségtelen az, hogy ilyen feloszlatással kapcsolatosan a jogorvoslatot nagyon nehéz megtalálni és megkapni. Ma délelőtt itt a polgári ellenzék felszólalására a belügyminister ur kijelentette olyan szép sablonosán, hogy nem tud intézkedni abban a ceglédi dologban, mert ő kereste az egész ministeriumban és nem talált egyetlen darab aktát vagy iratot sem, amely erre vonatkozik. Sütő József : Nem talál az semmit S Peyer Károly : Még az ekrazitot sem találja ! Rothenstein Mór: Kopinitsot se! Vanczák János: Minthogy ez egy tegnapról mára történt dolog, az ember még el tudja hinni, hogy Ceglédről tényleg nem érkeztek ide az iratok. Hiszen a fellebbezéseket ott kell beadni, ahol a jogsérelem történt. Most ez azután a rendes adminisztratív utón megy tovább, egy pár napot késik itt, néhány napot késik amott és amig egy-egy ilyen gyülésbetiltás elleni fellebbezés felér a belügyministeriumba, addig eltelhet egy negyed esetleg egy fél esztendő is. Ilyenformán tehát jogorvaslatot nem lehet kapni. Ellenben gyülésbetiltásoknál, különösen ha választási küzdelemről van sző, nincs még egy ország, ahol ugy szoktak intézkedni, hogy megvárjuk, mig hivatalos utón a simli fel fogja hozni a maga görbe hátán a fellebbezési iratot, hanem választások alkalmával elég a sértett vagy a joghátrányt szenvedett félnek egy távirata, hogy intézkedhessek a felsőbb hatóság. így is szokták és igy is kell ezeket a sérelmeket elintézni. Annakidején, még a legnehezebb időkben is, azt hiszem, épen az elnöklő képviselőházi alelnök ur miniszterelnöksége alatt egy-egy gyűlésünkön ért jogsérelmet távirati utón is tudtunk orvosolni. (Egy hang a szélsöbaloldalon : No ne dicsérd nagyon, mert elbízza magát!) Mennyivel inkább szükséges volna az most, mennyivel inkább kellene teljesítenie a belügyministeriumnak a maga ilyen alkotmányos kötelességét és a maga jog-körét akkor, amikor nem is munkásokról, hanem polgárokról van szó,... Nagy Ernő : Mireánk jobban haragszanak, mint reátok! (Derültség.) Vanczák János:... akik mégse olyan merev ellenzékei a kormányzatnak, mint amilyenek mi vagyunk. Ha a polgári pártokkal megtörténik ez, el lehet képzelni, hogy mi történik a munkáspárttal. Pikler Emil : Az Ébredők sokkal praktikusabbak! Egyszerűen megtartották tegnap a betiltott gyűlésüket. Fütyülnek a ministerre, szolgabiróra! Beszélt Héjjas, beszélt Prónay! Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék beszélni. Most Vanczák képviselő ur beszél. (Derültség.) Vanczák János : Itt vannak a szakszervezeti sérelmek. Azt mondja a Festőmunkások Országos Szövetsége {olvassa) : »Közöljük, hogy helyi csoportunk működését gátolja a pécsi polgármester, aki az itteni helyi csoportunkat, amidőn ismételten megkezdte működését, akinél bejelentettük — 1922-ben — sa mai napig nem vette tudomásul, bár többször hasonló kívánságnak mindig eleget tett. A zalaegerszegi alispáni hivatal egyáltalán nem veszi tudomásul a nagykanizsai befizető helyünk működését.« Ez a festőmunkásoké. Itt van a Szabómunkások panasza is. A szabómunkások szervezeteit nem veszi tudomásul Zala vármegye, Jásznagykunszolnok megye, Békés megye és Somogy megye alispánja. A fellebbezések benn vannak a belügyminister urnái. Bár részben 1922 szeptember, október, november óta vannak a felebbezések benn a belügyministeriumban, ma sem nyertek elintézést. Tehát nemcsak ilyen ügyekben, ahol máról-holnapra kell intézkedni, nem nyernek elintézést azok, hanem ott sem, ahol már egy esztendeje lesz innen-onnan, hogy benn van a belügyministeriumban az országos szervezetek és munkásegyesületek felebbezése. Azután itt vannak az alispáni restanciák. Erzsébetfalva 1923 február, Újpest 1923 február, Szentes 1922 szeptember, Gyöngyös 1922 október. A rendeletnek, amely elrendelte, hogy az összes országos niunkasszervezetek helyi csoportjaikat újra jelentsék be, a helyi csoportok, illetve a szövetségek eleget tettek. Most azután ugy segit magán a közigazgatás, hogy az alispán ur, vagy alispáni hivatalnak valamely közege betette ezeket a bejelentéseket az Íróasztala fiókjába, időközben száz takarítás és selejtezés történt ott, biztosan már eldobták, s a szervezet nem működhetik, mert az alispáni hivatal