Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

366 A nemzetgyűlés 159, ülése 192b másik oldalon meg legyen a lehetősége annak, hogy a törvényes rendelkezéseket teljesítsék. Nem kárhoztatjuk, hogy ez igy van, nem kárhoztatjuk, hogy a földmivelést érintő kérdé­seket a Gazdaszövetséggel, az ipari kérdéseket az ipari érdekeltséggel és a financkérdéseket a financérdekeltséggel tárgyalják meg előre. Ellen­ben ezek mellett az érdekeltségek mellett volna itt még más valaki is az országban, azt hiszem, hogy a bankárokon, gyárosokon és nagybirtoko­sokon kívül van itt még valami néposztály, amely szintén számításba jön. Itt azonban már vége van a köicsönösségnek, a megértésnek és jóindulatnak, hogy bizonyos dolgokat megbe­széljenek. Magyarországon a szakszervezetek több mint 30 esztendeje működnek. Ha majd lesz egy pártatlan történettudósa ez országnak, aki bele fog mélyedni abba, hogy Magyarország gazdasági történetét megírja, megvagyok róla győ­ződ ve, hogy abban a történetben aranylapok fognak jutni a magyar öntudatos munkásosztály gazdasági mozgalmainak. Ez a szakszervezeti élet több mint 30 esztendeje van meg. Ennek kinőttek a maga szervei; itt van az élén a szakszervezeti tanács, amely összefoglalja az összes magyarországi munkás gazdasági egyesü­leteket, képviseli őket a hatóságokkal és min­denkivel szemben, képviseli az egész ország gaz­daságilag szervezett munkásságát a külfölddel szemben és az egész világ munkásainak egyete­mében. Ezt az egész világ munkásaival való érdekeltséget és képviseletet ne tessék lebe­csülni, mert ez azt jelenti, hogy körülbelül 32 millió öntudatos munkást reprezentál az a nem­zetközi szövetség, amely magában foglalja a magyar munkásosztályt is. Az, hogy a magyar munkásosztály benne van ebben a nemzet őzi képviseletben, azt je­lenti az ország számára, hogy az egész világon tudják, hogy itt van virágzó ipari élet, lehetőség az ipari életre, van intelligens, felvilágosult munkásosztály, amely az országnak értéke, van európailag látó és cselekvő munkásosztály, amely nem ragadt a röghöz, a tudatlansághoz és az egyoldalú elzárkózottsághoz, hanem amely a maga állami és nemzeti érdekeinek képviselete mellett megérti az egész világ öntudatos népei­nek törekvéseit és céljait, bele tud kapcsolódni azokba és a maga nemzeti létén keresztül elő tudja segíteni azokat a nemzeközi törekvéseket is, amelyek az egész világ népét ős munkássá­gát akarják magasabb életszínvonalra emelni, a kultúra magasabb fokára eljuttatni. Mondom, nem olyan lebecsülendő az, hogy van ilyen kép­viselete a magyar munkásságnak. Itt van azután a szociáldemokrata párt. Akármilyen kellemetlen és kényelmetlen, hogy ez megvan, de bizonyos tekintetben ezt is meg kell érteni. Apponyi t. képviselőtársunk már nagyon régen, jó másfél évtizeddel ezelőtt han­goztatta itt ebben a Házban, hogy bizony az '. évi július hó 20-án, pénteken. ország gépezetének helyes működéséhez szüksé­ges az a néhány szocziális olajcsepp, amely ab­ban nyilvánul meg, hogy a magyar munkás­osztálynak képviseletet kell adni a nemzet gyű­lésén. Ott tehát volt belátás. Azután a háború vége felé akármilyen rosszul volt megcsinálva az a választójogi törvény, amely még Tisza István ministerelnöksége alatt készült és sza­vaztatott meg, mégis csak tudatosan azt a célt szolgálta, hogy a magyar szervezett munkás­osztály, tehát a szociáldemokrata párt bekerül­jön az országgyűlésbe, mert nem lehetett tovább fen tartani azt az állapotot, hogy mig körülöt­tünk az egész világon mindenütt engedett me­revségéből az osztályuralom, addig épen Magyar­ország legyen ez alól kivétel. Nagyon óvatos, félénk lépés volt ez az akkori törvényhozástól, de mégis egy lépés volt, s ez igazolja azt, hogy eljött a szüksége annak, hogy a munkásosztálynak utat nyissanak az alkotmány sáncain keresztül a nemzet fórumához. Az ellenforradalom győzelme után tettek intézkedéseket nélkülünk, de ezt nem vesszük rossz néven, mert a forradalomban mindig az az ur, akinek utoljára marad kezében a puska, és az azután ugy intézkedik, ahogy a maga el­foglalt pozícióját legjobban tudja biztosítani. Ezt tehát nem vesszük rossz néven. De azután tovább jutottunk ettől az idő­ponttól, jött a helyzet változása s a munkás­osztály képviselete mégis csak megvan. Mi azon­ban nem bujtunk el, még a legvadabb időben is együtt ültünk, tanácskoztunk és hirdettük, hogy a szocializmus itt nem halt meg, pártunk él és a szocializmus híveinek tábora megvan. Az 1920-iki téli választások alkalmával olyan gyűléseket tartottunk Budapesten és a vidéken, amilyeneket egyetlen párt sem tudott összehozni. Magyarország munkásosztályának létezése tehát kifejezésre jut a szakszervezeti tanácsban is, a pártban is, mindenütt. Ugyanakkor azonban, amikor minden törvényes intézkedést és rendel­kezést megbeszélnek a másik oldalon, ezen az oldalon nyakló nélkül adnak ki rendeleteket, részben nyíltan, de legtöbbnyire titkosan, s ezek a rendeletek, ha nem tudatos rosszindulattal, akkor tudatlanul vagy a helyzetet nem ismerve fogalmaztatnak meg, adnak módot és alkalmat arra, hogy a magyar munkásosztály a legna­gyobb zaklatásoknak legyen kitéve, és a köz­igazgatási hatóság ugy elkalandozzék a meg­értés, a jogszolgáltatás, az állampolgári jogok tekintetbevétele és megbecsülése terén, hogy ezen a téren igazi ázsiai állapotok honosod­nak meg. Tisztelettel kérek egy kis szünetet. (Szünet után.) Elnök : Az ülést a képviselő ur kérésére öt percre felfüggesztem. Elnök: Az ülést újból megnyitom.

Next

/
Thumbnails
Contents