Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 365 nahmen, die insgesamt 2 3 /3 Millionen organisierte Eisenbahner, Strassen banner, Transportarbeiter, Hafenarbeiter und Seeleute vertraten — und unter Hinweis auf Teil XIII des Versailler Vertrages insbesonders unter Berufung auf Artikel 2 der Allgemeinen Grundsätze, protestierte ich mit allem Nachdruck gegen die Haltung, die die auf Ihrer Konferenz vertretene ungarische Regierung im Widerstreit mit den schönen "Worten und Versicherungen des Teiles XIII gegenüber der Arbeiterschaft ihres Landes unverändert einnimmt. Die Internationale Transportarbeiter-Föderation sieht mit Interesse den Massnahmen entgegen, die die Vierte Internationale Arbeitskonferenz, nehmen wird, um den Arbeitern Ungarns das Koalitionsrecht nicht nur auf dem Papier, sondern auch tatsächlich zu gewährleisten.« Tehát ezen a negyedik munkaügyi kongresszuson képviselve volt a magyar kormány és a magyar kormány képviselője ott nem mondhatta, hogy Magyarországon megvan a munkások egyesülési és gyülekezési joga, mert ime, itt van a nemzetközi szállitószövetség levele, amely két és V2 millió hasonló sorsú és foglalkozású munkás nevében tiltakozik az ellen, hogy itt Magyarországon elkobozzák ennek a munkáskategóriának egyesülési és gyülekezési jogát. Ugyancsak ebben a jelentésben megvan az is, hogy a szállitómunkások nemzetközi szövetsége ugyanezt a tiltakozást elküldötte a magyar kormánynak a londoni követ utján. Felelt is a követ, hogy ezt megkapta és továbbitotta, azonban a magyar kormány szépen hallgat a gyülekezési és egyesülési jogról e szakmára nézve ezután is, hanem egyszerűen jelentést fog tenni a nemzetközi munkahivatalnak arról, hogy Magyarországon minden szabad és demokrácia van, több a kelleténél, több mint másutt van. Minthogy ez is egy fájó sebe a magyar munkásosztálynak, erre vonatkozólag is nyújtok be egy határozati javaslatot a következőkben (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés az összkormányt, hogy a magyar állam területén lévő összes vasúti, hajózási, villamosvasut-vállalati munkások számára addig is, amig az egyesülési és gyülekezési jog törvényes rendezést nem nyer, rendeleti utón biztosítsa a szervezkedés szabadságát ós ezek szaksajtójának megjelenhetését, eloszlatván ezzel a rendelkezéssel azt a tarthatatlan és a kormányzatra sötét árnyékot vető állapotot, amely ezen alkalmazottak egyik részének elismeri a szervezkedési és egyesülési jogát, másik nagyobbik részétől ellenben megtagadja azt « Ebben az országban különösen a viliamosvasutak közül a legtöbb vállalat a magántőke kezében van és a nagy vasutak egy része is, a szárnyvonalak, magántársaságok kezében vannak, $zek a társaságok és magánvállalatok ezidőszerint horribilis jövedelmekre tesznek szert és igen sok esetben egész sereg melléküzemük van : malom, villanyvilágitási telepek és hasonló vállalkozások és befektetések, amelyek mellékjövedelmet jelentenek, ugy hogy az ilyen vállalatoknak ma a jövedelme messze túlhaladja azt, amit békeidőben kereshettek. Ezzel szemben mindenütt azt látjuk az egész országban végig, hogy ugy a vasúti alkalmazottak, nemkülönben a hajózási vállalatok alkalmazottai is a lehető legsilányabb fizetésben és ellátásban részesülnek. Mig a vállalatnak semmiféle akadályt nem görclit a kormány, hogy a jövedelmét szaporíthassa és fokozhassa, addig a munkásokat ugyanaz a kormányzat megfosztja annak a lehetőségétől, hogy a vállalattal szemben érvényesíthessék a maguk életigényeit. Nem okos és egészséges állapot az, hogy az egyiknek, a tőkeerősnek lehetővé teszszük azt, hogy kiszipolyozza az országot és annak publikumát a maga világítási anyagárainak folytonos felemelésével, tarifáinak önkényes és egyoldalú megállapításával, tehát az egyik oldalon leszedi, lehúzza a bőrt minden ittlakó emberről, a másik oldalon éhbéren tartogatja alkalmazottait és tegye ki őket az állandó viszszaesésnek és a lassú éhenpusztulásnak. Ez a három nagy csoportja a magyar munkásosztállyal szemben gyakorolt kormányzati magatartásnak, ami bizonyítja és igazolja azt, hogy mindenről szabad és lehet beszélni, csak épen arról a demokráciáról nem, amelyet hirdet a ministerelnök ur és az egész kormányzat, és amely a valóságban a munkásosztállyal szemben egyáltalában nem nyilvánul meg. E három terrénumom semmiféle egyesülési, sem gyülekezési joga nincs a munkásságnak, sem egylete, sem semmi, hogy magán segíthessen, és hogy félig-meddig megközelíthesse a nyugati országok munkásságának életszínvonalát. Itt vannak az élő szakszervezetek, amelyek még működhetnek valamennyire, hogy azonban, ezek működése elé mennyi akadályt gördítenek, erre vonatkozólag egynéhány példát fogok felhozni. Mindenekelőtt baj az, hogy mig a gazdasági élet más terén, ha a kormány kiad valamely rendeleteker, valami változtatását a törvénynek, vagy törvény alapján nyugvó rendelkezésnek, ezt a rendeletet előzőleg megbeszéli az érdekeltséggel. Hiszen láttuk most már ismételt esetekben, és a kormányzati gyakorlat az, hogy ha a gyáripart érintő törvényes rendelkezésekről van szó, hetekkel, hónapokkal előbb megkapja az érdekeltség a törvénytervezetet nyersen és azután akár ankéteken, akár a maga körében megbeszéli a kormány és érdekeltség együttesen, hogy abban a törvényben mi legyen benn és mi nem ; mert hiszen kétségtelen az, hogy a törvényeket nem azért hozzák, hogy tönkretegyek vele az állami gépezet szerveiben akármelyiket, ellenben azért, hogy ebből az országnak meg legyen a maga szükséges rendje és előnye, és a
