Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

364 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923, A lehető legtürhetetlenebb állapot az, hogy amikor a gazdatársadalomnak egész nagy irodalom, napilapok és szaklapok állanak rendelkezésére, akkor azt a parasztot, azt a munkásembert eltiltják attól, hogy egy héten egyszer újság jusson a kezébe. Ha azt mondják, hogy az izgat, ott van az ügyészség, az majd gondoskodik róla, hogy az izgatót becsukják, de ezzel az ürüggyel egy ilyen értékes nagytömegű néposztályát a magyar nemzetnek nem szabad és nem lehet megrövidíteni és aki ezt teszi, legnagyobb vétket követi el a nemzeti élettel szemben. Itt van a vasutasok szervezkedésének a kérdése. Nincs ország, ahol a vasúti alkalmazottak — akár állami vasutak azok, akár magánvállalati vasutak — ne egyesülhetnének és ne szervezkedhetnének. Mégis ha végigtekintünk az utolsó húsz esztendő lefolyásán, tapasztalhatjuk, hogy nem volt olyan sok vasutas sztrájk, amely megbénitotta volna az egyes államok életét, nem volt nagyarányú, sokáig tartó vagy katasztrofális kihatású vasúti sztrájk. Volt a vasúti munkásoknak mozgalma, volt fenyegető álláspontjuk is, hogy majd sztrájk lesz, volt tényleg kitört sztrájk is, amely aránylag véve rövid időn belül lezajlott, és azok a nemzetek és államok szépen virulnak tovább, a munkásság nincs abban a helyzetben, amelyben itt van, s az a nemzet, amely igy a demokratikus álláspontra helyezkedett alkalmazottaival szemben, nincs kitéve annak, hogy a külföld azt mondja róla, hogy az az ország a reakció főfészke és tudom is én, minden bajnak és vésze- i delemnek a melegágya. Itt van egy egész sereg szemle, itt van a Deutscher Eisenbahner, itt van a francia vasutasok lapja, itt van az angoloké, az olaszoké, a belgáké és a többieké; itt van egy-egy idézet igazolásául annak, hogy ezekben az államokban a vasúti munkásságnak és a vasúti alkalmazottaknak mindenütt megvan a szabadsága arra, hogy szervezkedhessenek, és nemcsak szóba állnak velük amikor gazdasági érdekeikről van szó, hanem ezeket a gazdasági kérdéseket tapintatosan és egyetértőleg meg is tudják oldani az államhatalommal épugy, mint a magántársaságokkal, a magánvállalatokkal. A magyar vasutasságnak nincs egyesülési szabadsága — mert egyesületüket feloszlatták és nem adják vissza nekik — és szaklapjuk sincs azért, mert igen kishitű és kislelkü emberek, a felettes elöljárók a kormány nyakán ülnek és azért, hogy az ő életük ott abban az irodában könnyebb legyen és hogy ne kelljen komolyan gondoskodniuk az alájuk rendelt alkalmazottakról, befogatják a szájukat és a kormánnyal betiltatnak minden megmozdulást (ügy van! a szélsöbalóldalm.) ugyanakkor, amikor a maguk érdekeiért a felettes tisztviselők és alkalmazottak nagyon szépen verekednek és tudnak is verekedni, sőt fenyegetően foglalnak állást a korévi július hó 20-án, pénteken. mánnyal szemben. A KANSZ, a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége az állami alkalmazottak szervezete, és épen az államvasutak egyik igazgatója az elnöke ennek, az a harcos, aki odaáll és azt mondja, hogy a közalkalmazottaknak pedig adjatok ezt meg azt, mert ha nem adtok, akkor igy meg ugy lesz. Hát ez lehet ? Ez nem veszedelmes az állami gépezetre, hogy ezek egyesülnek és az egész országra kiterjedő nemzeti szövetséget alkotnak maguknak, a vasúti munkásság szervezkedése ellenben veszedelmes ? Ugyanaz van itt is, ami a parasztságnál : annak, aki feljebb van, minthogy függvénye az uralmat a kezében tartó osztálynak, adunk egy picit ; arra pedig, aki lejebb van, rátapodunk, annak ne legyen semmije. Ez nem megy ! Ez is gúnyja a demokráciának, de gúnyja a rendezett állami életnek is, mert ami szabad ós ami szükséges az egyiknek, azt meg kell adni a másiknak is. Van azután neki még egy sereg olyan szervezetük, amelyeket a kormány szépen eltűr és tudomásul vesz. Hát akkor miért ne lehetne ezt megadni az egész vasúti munkásságnak szabadon, igazán függetlenül és demokratikusan? A vasúti munkásság mellett itt van a villamosalkalmazottak szervezkedésének a kérdése is. Ez is függőben van és itt sem tudunk a kormánynál odáig jutni, hogy belássa azt, hogy amilyen szépen megadja és lehetővé teszi, hogy a villamosalkalmazottak keresztényszocialista alapon szervezkedjenek, engedje meg emellett azt is, hogy a másik rész pedig a maga meggyőződése szerint szervezkedjék. Csik József : A keresztényszocialistákat sem engedik. Vanczák János: Annál rosszabb, ha ott sem engedik. Hogy azonban a vasúti munkások jogainak ez az elkobzása nem marad itt benn, és hogy ennek messze a világon hire és hangja támad, arra bizonyiték az, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal működése körében tartandó nemzetközi munkaügyi értekezletek és konferenciák, amelyek rendszeresen tartatnak, erről szépen értesitve vannak. Itt van egy levél, amelyben megírják a magyar állapotokat és azt mondják (olvassa) : »Sehr geehrte Herren, — sajnos, német — Im Auftrag des vom 2—6. Oktober d. J. in Wien abgehaltenen Kongresses der Internationalen Transportarbeiter-Föderation gestatte ich mir Ihnen beifolgend die Abschrift eines Berichtes zu übersenden, der dem Kongress über die Verfolgungen zuging, denen die Arbeiterklasse Ungarns immer noch ausgesetzt ist, sowie eine Resolution, die der Kongress auf Vorschlag der englischen und französischen Transportarbeiter- und Eisenbahnerorganisationen einstimmig angenommen hat. Im Namen und im Auftrag des Kongresses — an dem 119 Delegierte von 29 Organisationen aus 16 verschiedenen Ländern teil-