Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

'À nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 363 Vanczák János: Olyan szocialista lesz abból, hogy csodálkozni fog rajta képviselőtársam. (Mozgás.) Esztergályos János: Már most is a párt­szervezetbe jár! Vanczák János : A szakszervezeti élet nevelt kulturembert a munkásból és a szakszervezeti életen keresztül vált lehetségessé, hogy az ipari munkásság, ha nem is tudta elérni az élet­standardhoz szükséges száz százalékot, de leg­alább 70—80—90 százalékig megközelítette ezt a maga szervezettségével, a szervezeti életen keresztül megnyilvánuló egységes fellépésével és akaratával. Hát ne akarjuk mi azt, hogy a föld munkásai is emberekké nevelődjenek és hogy szabad, független, öntudatos munkásai legyenek ennek a nemzetnek? Azt akarjuk talán, hogy legyen itt a második évezred végéig egy a korba besülyesztett, lenyomott, tudatlanságban tartott néposztályunk? Hisz ez bűn lenne a nemzeti élet ellen, a legnagyobb bűn, amit el lehet kép­zelni. Ha a gazdaságban humánusak vagyunk az állattal, ha megadjuk annak a kétórás ebéd­időt, ha tartunk mellette gondozót, ha vigyázunk arra, hogy ha súlyos munkát végez, tartalmasabb abrakot és ellátást kapjon, ha igyekszünk tisztán és egészségesen tartani: akkor nem lehetséges, hogy mellette az embert, aki mégis csak a munka lelke, szennyben, piszokban, tudatlanságban és éhezésben tartsuk. Ezt a kérdést nem lehet jóakarattal meg­oldani. Egy mód van : megadni a földmunká­soknak az egyesülés és gyülekezés szabadságát. El kell hinnünk, hogy idejét multa, kicsinyes, a magyarság intelligenciájához és a magyar tár­sadalmi élet vezetőihez nem méltó felfogás az, hogy a földmunkásnak azért nem szabad szer­vezkednie, mert akkor sztrájkolni fog. Hogyan lehet elképzelni, hogy a földmunkás csupán azért fog szervezkedni, hogy sztrájkoljon? Mindenki tudja, hogy a sztrájkot a legutolsó fegyvernek tartják még ott is, ahol a sztrájk egyébként nem érint közérdeket. A közérdeknél a szervezett munkás nem használja a sztrájk fegyverét. Rothenstein Mór : A sztrájk nem cél, csak eszköz ! Vanczák János : Legnagyobb közérdekeink a mezőgazdasághoz fűződnek, de nem azzal, hogy a parasztot lekötjük, hogy minden megmozdu­lását csendőrrel, szolgabiróval, mindenféle hatalmi intézkedéssel elnyomjak. Az egész világon nincs ez már meg, csak nálunk. Ha legalább vala­melyes belátás volna, ugy mint az ipari mun­kásságnál, hogy azt mondanák : jól van, ha nem is segitjük elő nyilvánosan, ha nem is rendezzük a földmunkások gyülekezési jogát törvénnyel, de szemet hunyunk. Nem, itt van egy hosszú litá­niája annak, hogy mi történik a földmunkásokkal. A zirci főszolgabiróság, a békési főszolga­bíró, a békésmegyei alispán, a hatvani járás főszolgabirája egymásután tiltja be az alakuló gyűléseket. A megalakult csoportok működésót betiltották Heves, Pest, Szabolcs, Csanád, Szol­nok. Komárom, Grömör- és Kis-Hont és Hajdú vármegyékben és Kaposvárott. Végig az egész országban konfiskálták a földmunkások országos szövetségének már működésben lévő csoportjait. Kuna P. András : Mert nemzetközi alapon álltak. Vanczák János : Nem ért ehhez Kuna kép­viselőtársam, hogy mi a nemzeti és mi a nem­zetközi. Azt hiszi, hogy a nemzeti alap az, ha nemzeti szinü pántlikát rak föl magára? Pikler Emil : A bor is nemzetközi, sőt vörös. Aki sok bort iszik, annak az orra is vörös. Kuna P. András: Nem alszik Pikler kép­viselő ur? Tegnap aludt szépen és nem kiál­tottak reá, mint reám. Vanczák János: Ez visszaesést jelent a múlthoz képest. Vannak még helyi csoportok, amelyek működhetnek, Békés, Csongrád- és Csanád megyékben kegyelemből egy-két csoportot meghagytak. Urbanics Kálmán : Elnéző szolgabíró voltam. Vanczák János: Ezeknek megvan az alap­szabályszerü egyesületi életük, folynak a tag­gyüjtések, befizetések és előadások. A gyűlései­ket már betiltják. így van ez végig az egész országban. Ha pedig a szövetség központi vezetőségé­nek valamely tagja lemegy egy községbe, vad idegennek nézik, lekapják, vallatják, nyaggatják, amikor pedig elmegy, heteken keresztül hurcol­ják a szolgabiróságra ós a csendőrségre mind­azokat, akik vele érintkeztek, rájuk erőszakol­nak minden elképzelhető vádat, az utóbbi idő­ben különös előszeretettel azt, hogy bitang kommunista. Ha ott született is a községben, hatvan esztendős korában is behurcolják a lak­tanyába. E téren sem maradhatunk meg tehát az egyszerű kívánságnál. Látni akarjuk, vájjon a nemzetgyűlés a földmunkásokkal szemben tud-e valamennyire megértő álláspontra helyezkedni, vagy sem. Ezért nyújtom be ezt a határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés az összkormányt, hogy a föld mi velő népesség vagyontalan részének szervezkedési szabadsága biztosítására addig, amíg az egyesülési és gyü­lekezés joga általánosan törvényes rendezést nem nyer, külön rendeletet adjon ki, körülírván abban ugy a szervezkedni akaró népesség, mint a hatóságok jogait, hogy e tekintetben sem félre­értések, sem törvénytelenségek elő ne fordulhas­sanak. Utasítsa továbbá a nemzetgyűlés a kor­mányt arra is, hogy a földmivelő munkásság anyagi és erkölcsi érdekeinek megvédésére és istápolására szükséges szaklap betiltását vonja vissza és adjon lehetőséget arra, hogy az alkot­mányos alaptörvényekben biztosított emez állam­polgári joggal a földmunkásnép vagyontalan részei is élhessenek.« (Az elnöki székei Htmár Károly foglalja el.) Bl*

Next

/
Thumbnails
Contents