Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

358 A nemzetgyűlés 159. ülése 192 áruuzsoráját, árpolitikáját és árufelhalmozását. Emeljék fel a nyugdíjasok, rokkantak és árvák segélyét a drágaságnak megfelelően, hogy puszta létüket megmenthessék,« Mindazok után, amiket elmondottam, végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy az indemnitási törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés a szélsobalólddlon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző : Vanczák János ! Vanczák János: Igen t. Nemzetgyűlés! Carlyle, az angol tudománynak egyik nagyon megbecsült értéke, a hagyatékában ránk hagyott egy axiómát. Azt mondta : nem fegyvert és férfit, hanem szerszámot és férfit kellene a mai eposznak megénekelni. A XIX. század legelejéről maradván meg az ő munkásságának ez a megállapítása, azt látom ebből, hogy ez a nagy gondolkozó és esztétikus már akkor átérezte azt, hogy a nemzetek létének, jövőjének és boldogulásának alapja nem lehet a háború, nem lehet a kard, a fegyver és a gyilkolás, hanem a munka, amely mindent megteremt és amelyen keresztül az emberiség elérheti azt, hogy a civilizációjával a legmagasabb fokra jut, s urává lehet minden értékének és kincsének. Amidőn itt heteken keresztül a felhatalmazási törvényjavaslatot tárgyaljuk és az ember végig olvassa és átnézi azt, hogy a kormány mi mindenre kért felhatalmazást az állam pénzügyi adminisztrációjának továbbvitele végett, sajnálattal kell megállapítanom, hogy itt mindenre jut pénz, mindenre kiterjed a gondoskodás és mindenütt igyekszik a kormány eleget tenni az olyan közkivánságoknak és közszükségleteknek, amelyek a kormányt a maga tevékenységében körülveszik, de egyetlen szó, egyetlen mondat, egyetlen betű nincs benne arról, hogyan fog a kormány könnyiteni Magyarország munkásságának sorsán, hogyan akarja lehetővé tenni a nép könnyebb megélhetését és hogyan akarja elhárítani az útból azokat az akadályokat, amelyeknek eltávolítása a munkásosztály megélhetését a kormány különös segítsége nélkül is lehetővé tenné. Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt a külügyministei; urnák a demokráciáról tett nyilatkozatáról. Én is végighallgattam a külügyminister urnák ezt a beszédét és megállapításait. Végtelenül sajnálom, de ha van valami, ami Gaal Gaston képviselőtársam beszédének azt a megállapítását igazolja, hogy a kormány tevékenységének és politikájának legnagyobb hibája az, hogy nincs benne őszinteség, akkor ez a nyilatkozat nagyon is igazolja azt. Nagyon nehezére esik az embernek, hogy ezt ismételten és nyomatékosan hangsúlyozni kell és majdnem minden felszólaló, akár a saját pártom, akár valamelyik polgári ellenzéki párt részéről kénytelen megállapítani, hogy ami itt van, az nem demokrácia, amit itt demokráciának mondanak, az áldemokrácia. Demokrácia nélkül azonban nem tud ez az ország a bajaiból kibon'. évi Julius hó 20-án, pénteken. takozni és anélkül nem lehet se belső, se külső békét teremteni. Egyébként majd beszédem későbbi folyamán fogok arra rámutatni, hogy ilyen egyoldalú és belső tartalom nélküli megállapításokkal nem lehet a világot félrevezetni. Nem lehet elhitetni azt, hogy tényleg minden ugy van, ahogyan itt szavakban elhangzik, amikor a tények ezrei és ezrei minden valóság ennek ellenkezőjét bizonyítja. Tény az, hogy a valóság mást mutat. A valódi demokratikus kormányzatnak megvannak a maga alapfeltételei. Ezek olyan alapfeltételek, amelyeket nem lehet szavakkal igazolni, hanem amelyeknek a meglévő állapotokban kell megnyilvánulniuk és kifejezésre jutniok. Itt van mindjárt az, amiről annyit beszéltünk és amit az előttem felszólalók úgyszólván mindnyájan szóvá tettek : az egyesülési és gyülekezési jog, amely a munkásosztálynak a maga életküzdelmében egyik életszükséglete. Ma az egész világon mindenütt a társulás az, ami az egyes társadalmi osztályok életérdekeinek megvédésére szükséges. Az uralkodó osztályok élnek is vele nemzetileg és nemzetközileg. Nem kell ezt bizonyítgatni, hiszen már a munkásgyüléseken is túl vagyunk azon, hogy előhozzuk azt, hogy a gyárosok képeznek ilyen egységet, azután az egyes, különböző szakmákat felölelő iparágak tulajdonosai, birtokosai, a malmosok, a gazdák, a nagygazdák és a kisgazdák, a nemzeti kaszinó stb., mind egy-egy ily egységet képeznek. Mindezek elsősorban gazdasági érdektestületek. Nem kaszinók ezek, ahol csupán kártyáznak, hanem olyan szakegyesületei, gazdasági egyesületei az egyes társadalmi osztályoknak és rétegeknek, amelyek nélkül nem lehetnek el és amelyek szükségesek ahhoz, hogy osztályérdekeiket ezeken keresztül, de az államéleten belül érvényesíthessék. Ha itt tagadják azt, hogy van osztály uralom Magyarországon, ha kívánják és sokszor hangoztatják azt, hogy nem szabad az osztályellentéteket kiélezni és hogy az én pártom mondjon le az osztály harcról, ha mondom, mindezt hangoztatják és ha mi hangoztatjuk azt, hogy mi kívánjuk és akarjuk a demokráciát és a kormány azt hirdeti, hogy van demokrácia, akkor nem szabad azt a megkülönböztetést tenni, hogy itt midenkinek szabad egyesülni, szabad a maga osztályérdekeit egyesülten megvédelmezni, csak épen a munkásosztály elé gördítenek e tekintetben akadályokat. Azt mondják itt számtalanszor, hogy a szakszervezetek pedig ne politizáljanak, akkor aztán lesz számunkra szabadság, fel egészen az egekig érő. Engedelmet kérek, hát melyik gazdasági egyesület nem politizál itt? A földreformnovellát hol öltöztetik, hol vetkőztetik, hol nyúzzák és nyesik ? Nem az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben? Es az ott meghányt-vetett, össze-vissza faragott és nyúzott novella fog idekerülni a kormányon keresztül. Annak szabad és kell politizálni? De igy