Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

À nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 35? jogot gyakorolni; nem is ezt kifogásolom, de ha két éven keresztül elhúzták ennek a földcsere ügynek az elintézését, akkor igenis a földmivelésügyi ministeriumnak nincsen jogában, hogy a Magyar Földhitelintézet utján ,tönkretegye ezt a gazdálkodni tudó kisgazdát. Ám tessék megváltani a birtokát, de mai értékében, mert hiszen az állam nem kereshet ilyen módon akár Pallavicini Mária őrgrófnő veszi meg, a birtokot, akár pedig az odavaló kisgazdák. Ok 25 métermázsa búzát ígértek az államnak vételárként. Ilyen erkölcstelen üzletet azonban az állam nem csinálhat, hogy 2,600.000 koronával kielégíti Tamás Józsefet és ugyanakkor másfélszázmilliós haszot huz a kisajátítási üzleten. Tisztelettel felhívom ugy a nemzetgyűlés, mint a földmivelésügyi minister ur figyelmét, hogy ne címeket adjon a kisgazdáknak, ne védje meg őket velünk szemben, amikor mi történelmi vonatkozásban parasztnak tituláljuk a földmives embert, mert mi azt nem rosszindulatból tesszük, hanem csak történelmi vonatkozásban. Ahelyett a titulus helyett, amelyet a földmivelésügyi minister úrtól kaptak*, kapjanak már végre valahára földet az illetékesek, azoktól pedig, akiknek volt földjük, ne vegyék el azt ilyen baklövésekkel. Ami a sokat emlegetett demokráciát illeti, ugy gondolom — és még néhány ezren ugy gondoljuk ebben az országban — hogy demokratikus államban a magánleveleket olyankor, amikor nincs háború, amikor tehát azt kényszerű okok szükségessé nem teszik, cenzúrázni kissé antidemokratikus. Nem akarok ezzel hosszasan foglalkozni, de behoztam különböző levélboritékokat, melyeknek egyikén például a következő áll: az 1912 : LXIII. t.-c. alapján felbontva. A levél címezve van Matlap György részére Budapest. Ezekkel a levelekkel igazolom, hogy Magyarországon minden ministeri kijelentés ellenére levéicenzura van ; itt vannak rá a bizonyítékok, méltóztassanak meggyőződni róla. Azt kérdezem most már a külügyminister úrtól, túlteng-e itt a demokrácia, vagy sem. Méltóztassanak megengedni, hogy egyetmást elmondjak még a túltengő demokráciáról. Az utóbbi időben egész tömeg külföldi sajtóterméket tiltottak be és ki, nevezetesen több könyvet, tudományos folyóiratot, tudományos munkát, többek között olyanokat is, -— Hebelt t. képviselőtársam elmondta tegnap délután — amelyeket a kormánynak inkább le kellene fordítania magyarra, hogy sokak okulására ingyen lehessen terjeszteni, mert azok nem hogy felforgató tendenciájuak volnának, hanem tudományos alapon igyekszenek meggyőzni az embereket arról, hogy a moszkvai recipe nem mindenben boldogít. Kuna P. András: Szaktudomány alapján! 1918 előtt is így volt! (Zaj.) Reisinger Ferenc : Igazán kérem Kuna képviselő ur, kár ehhez hozzászólnia önnek, ebben igazán nem lehet szakértő. A postai szállítás megvonásával egész sereg ilyen tudományos könyvet és folyóiratot tiltott be a belügyminister ur. Egyenesen nevetséges, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket nem lehet elolvasni ebben az országban. De még kérdezek valamit. A kínai fai felépítése hozhat jót ennek az országnak ? Hát azt méltóztatnak gondolni, hogy, ha bizonyos sajtótermékeket kitiltanak ebből az országból és mintegy kinai fallal vesszük magunkat körül, ezzel meg van oldva a kérdés? Hát azt gondolják, hogy aki épen akar ilyen tiltott iratokat megszerezni, az nem tudja megszerezni a tilalom ellenére is? Meg vagyok róla győződve, hogy a tilalom ellenére is akár vagonszámra lehet behozni kitiltott sajtótermékeket. És hogy ez mégis nem történik meg, ez azt is bizonyítja, hogy szükségtelen a konszolidációt megakadályozó ilyen rendőri intézkedések fentartása, mert azok legfeljebb azt eredményezik, hogy amellett, hogy itt nem érik el a kivánt célt, a külföld, melynek lapjai ki vannak tiltva, ferde színben látja azt a bizonyos konszolidációt és demokráciát, amelyről a kormány igen t. tagjai nagy előszeretettel szoktak előadásokat tartani. Mint méltóztatnak látni, nem részletezem a dolgokat, mert azt hiszem, hogy ha a jóindulat megvan a kormányban és a kormánypártban, akkor minden különösebb szófecsérlés nélkül is segíteni fog azokon a bajokon, mert én nem hiszem el senkinek, hogy a kormány nem tudja mindezeket a dolgokat. A kormány nagyon jól van mindezekről informálva. így tehát a drágaság kérdéséről is csak néhány szóval emlékezem meg, hogy felhívjam a kormány és a kormányzópárt figyelmét arra, hogy ütött már nem a 12-ík, hanem a 24-ik óra és itt van a cselekvés ideje. Tenni kell valamit a drágaság ellen, mert én és pártom a drágaság okozta bajokért a felelősséget ezennel áthárítjuk a kormányra és pártjára. A drágaságról, minthogy ez köztudomású kérdés, nem beszélek tovább, csupán bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjesztem (olvassa) : »A drágaság katasztrofális emelkedése elnyeléssel fenyegeti a dolgozó osztályokat. Junius havában a drágaság ismét több, mint 50%-kal emelkedett, amivel szemben a munkások és magántisztviselők keresete, a hadisegélyesek, rokkantak ós nyugdíjasok segélye messze mögötte elmaradt a legprimitívebb szükségleteknek. A drágasággal reménytelen küzdelmet folytató szegény emberek, munkások és tisztviselők sürgős és mélyreható intézkedéseket várnak a kormánytól. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt : 1. amig a munkabérek és fizetések a drágaság színvonalára nem emelkednek, tiltsa el az élelmiszerek, liszt, tejtermékek, főzelékek, élőmarha és sertés kivitelét; 2. küldjön ki parlamenti vizsgálóbizottságot, amely teljes jogkörrel felruházva vizsgálja meg a különböző kartellek és bankok