Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

356 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20~án, pénteken. bűnszövetkezet, ugy hogy le kellett ezeket fogni. Amit mondtam, igy tessék értelmezni, igen t. Kószó képviselő ur s ne ugy, ahogy ön mondotta, ne tessék kitekerni a nyakát. Ezek szomorú dolgok s egy percre sem tudom elhinni azt, hogy ott, ahol valami nyomozási túltengés van, azok az egyének ne igyekeznének saját szükségességük igazolására bizonyos dolgokat csinálni, hiszen mindnyájan emberek vagyunk. A földreform kérdésével magával, mint ilyennel — ne méltóztassék megijedni — nem fogok foglalkozni, azonban egy bizonyos esetet kénytelen vagyok itt elmondani — alkalmam van rá — annak ellenére, hogy ezt az esetet egy olyan tünetnek tartom, amely gyönyörű világosságot vet a földbir tökre farmtörvény komolyságára. Mindent elképzeltem, csak azt nem, hogy lehetséges egy olyan földbirtokreformtörvény, amelyet kisgazdakópviselok építettek föl, s talán azok is hozták törvénybe. Gagybátor községben Tamás József földmives-kisgazda az atyjától 40 hold földet örökölt. Feleségével ugyancsak örökségképen kapott 80 holdat. így lett Tamás Józsefnek, aki mellékesen földmivesiskolát végzett, tehát szakszerűen gazdálkodni tudó parasztgazda, 120 hold földje. 1921-ben ősi magyar szokás szerint Tamás József is azt csinálta, hogy eladta a 120 hold földet, hogy egy nagyobb darab földet vegyen rajta s őrgróf Pallavicini Máriától vett ugyanazon a vételáron egy 160 holdas birtokot 13.500 dollárért, vagyis koronára átszámítva 2,600.000 akkori koronáért. Tamás József a saját eladott földje után a vételárat föl se vette, hanem azt egyenesen Pallavicini őrgrófnőnek, annak a volt tulajdonosnak fizettette ki, akitől ő a 160 hold földet vásárolta ugyanabban a vételárban. Tehát azt csinálta, amit minden nagybirtokos, minden ezerholdas és minden nadrágszijparcellatulajdonos megtett ebben az országban ősidőktől fogva, hogy eladta a kisebb darab földjét s vesz rajta egy nagyobb darád földet, igy szaporítja a birtokot. Ebben a magam részéről semmi kivetni valót nem találok, mert hiszen vagy van magántulajdonon felépülő társadalmi rend, vagy kapitalista rend, vagy nincs. Amig ez megvan, addig nincs ebben semmi kivetni való. Hanem az történt, hogy a földbirtokreformtörvény alapján a földmivelésügyi minister ur erre az ujjonan vásárolt földre bejelentette az igényét... Kószó István : Elővételi jogát ! Reisinger Ferenc : Igen, az elővételi jogát ! Ez az ügy ebben az állapotban egészen mostanáig húzódott. Először ugy volt, hogy a kisgazdák fogják felparcellázva megvásárolni azt a birtokot, majd később ugy, hogy ősi birtok címén visszaadják őrgróf Pallavicini Máriának. Peyer Károly : Ez a helyes birtokmegoszlás! Reisinger Ferenc : Értesülésem szerint abban a stádiumban van a dolog, hogy ősi birtok címén vissza fog kerülni a Pallavicini-családhoz ez a föld. Ezt is meg lehet magyarázni, esetleg meg • is lehet érteni. Ugyan ezt már nehezebben értem meg, mint a másik esetet. Azonban semmi körülmények között nem tudom megérteni, hogy az állam azt a helyzetet teremtse az ő elővételi jogánál fogva, hogy két esztendeig húzódván ez az ügy, a magyar korona leromlása következtében tökéletesen koldusbotra juttasson egy olyan magyar kisgazdát, aki gazdag ember volt, akinek 120 hold földje volt, aki földmivesiskolát végzett, tehát belterjes, szakszerű gazdálkodást tudott űzni. Itt pedig ez történt s itt van a Magyar Földhitelintézet levele, melyben bejelenti a következőket: »Tamás József urnák Gagybátor, Abauj-Torna megye. Folyó évi május hő 19-én kelt levelére értesítjük, hogy alulírott Magyar Földhitelintézet, mint a magyar királyi földmivelésügyi ministernek az 1920 : XXXVI. te. 20. §-a értelmében megbízott szerve, a rá átruházott elővásárlási jogot t. Cimed, mint vevő és Majthényi Ernőné Pallavicini Mária őrgrófnő, mint eladó között létrejött 1921. évi február hó 13-án, illetőleg 1922. április 2-án kelt adás-vételi szerződés alapján és ennek feltételei mellett gyakorolja.« Jól méltóztassanak megérteni, az 1921. február hóban kelt szerződés feltételei mellett gyakorolja az elővételi jogot, Ez a levél kelt Budapesten, 1923. május 23-án. Tamás József, gagybátori kisgazda, azelőtt gazdag ember volt, legalább is az én fogalmaim szerint gazdag, mert 120 hold föld nekem mesebeli vagyon, most pedig, azt hiszem, szegényebb mindanynyiunknál. A valuta leromlása következtében ugyanis az a 2,600.000 korona, amelyet kapott, ma meglehetősen csekély érték, amelyből alig hiszem, hogy egy jó hold földet is lehetne vásárolni, vagy legalább is nem igen lehetne válogatni, hogy melyik határban vegyen vele az ember egy hold földet. A vételárat képező 13.500 dollárnak ma kb. 200 millió korona az értéke. Az történt tehát, hogy a föld helyesebb megoszlása cimén, egyszerűen azért, mert valakiknek két éven keresztül húzni méltóztatott ezt a birtokvételi vitát, egy földműves iskolát végzett gazda tönkrement. Hangsúlyozom és ismétlem, hogy földműves iskolát végzett gazda, mert ilyen kevés van az országban, ahol, mint már egyszer mondtam itt a Házban, szakszerűen, belterjesen gazdálkodni, tisztelet a kivételnek, földbirtokosainknak tekintélyes része nem tud Egyébként erről Beck Lajos képviselő ur tegnap szakelőadást tartott. Most véletlenül akad egy olyan kisgazda, egy olyan paraszt ember, aki földműves iskolát végzett, tudományos alapon gazdálkodott és ennek a lába alól, nem tudom milyen körülmények következtében, egyszerűen kihúzzák a földet. En azt mondom, hogy helyes, amig a törvény nincs megváltoztatva, az államnak joga van elővételi