Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

350 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. megfizetésről nem tudnak, ezt én is abszurdumnak találtam, való igaz. Azonkivül van még ennek a rendelkezésnek egy rettenetesen szerencsétlen és csúf háttere is. Amikor azt mondja ez a rendelkezés, bogy minden közszolgálatban köteles az ideiglenesen nyugdíjazott vasutas nyugdíjigénye elvesztésének térbe mellett szolgálatot teljesíteni,ez nem jelent egyebet, mint azt, bogy az ideiglenesen nyugdíjazott vasutasokat a közszolgálat bármely ágában fel lehet használni sztrájktörők gyanánt. Ez a rendelkezés főként és elsősorban sztrájktörő rendelkezést, a sztrájktörást lehetővé tevő rendelkezés. Tudniillik, az a helyzet, ugyebár, ebben az országban, hogy a közszolgálat minden ágában úgyszólván alkalmazotti túltengés van, nincs tehát arra szükség ebben a Osonkamagyarországban, hogy bármilyen nyugdíj rendelkezés vagy bármilyen rendelkezés keretében olyan intézkedések foglaltassanak, amelyek szerint a nyugdíjba küldött közszolgálati alkalmazottak aktiv szolgálatra berendelhetek legyenek, hacsak nem akarunk ezzel olyan célt szolgálni, amely fel akarja használtatni ezeket a nyugdíjas vasutasokat a sztrájktörő szerepére. Azért én a vasutasság nevében követelem ennek az intézkedésnek visszavonását és tökéletes kimagyarázását a fizetések tekintetében is. Kénytelen vagyok még foglalkozni a vasutasságnak azzal az ügyével is, hogy amikor a létszámcsökkentés bekövetkezett, akkor állitólag circa 5000 tisztviselőt, illetőleg alkalmazottat nyugdíjaztak, bocsátottak el a vasútnál, és alighogy befejeződött, vagy talán még be be sem fejeződött ez a létszámcsökkentés, amikor már az egész vonalon tapasztalható volt, hogy befolyással biró egyéneket a vasútnál ismételten felvettek. En ezt a magam részéről nemcsak gazdaságosnak nem tartom, hanem azonkivül szintén nem valami erkölcsös dolognak tartom. Hogyan teheti azt meg egy állami üzem, hogy régi, bizonyos jogokat szerzett alkalmazottakat elbocsásson, azután helyettük ujabb, ezekkel a jogokkal még nem biró alkalmazottakat vegyen fel ? így spórolni, igy takarékoskodni egy államnak, egy állami intézménynek nem lehet, ha nem akarja magára venni az erkölcstelenség vádját. Épen azért állami szempontból kérem, méltóztassék az illetékes ministeriumnak az efajta rendelkezéseket minél előbb hatályon kivül helyezni. A vasutas világára még jellemző, hogy amikor egy vasutas hosszú időt eltölt abban a gondterhes és nagy felelősséget igénylő szolgálatban, akkor azután mi történik vele ? Hát ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én állandóan csak baj okát és panaszokat fogok itt feltárni, hanem el fogom mondani azt, hogy a kormány igenis, jutalmazásokat is osztogat, a kormány az érdemeket elismeri és azokat még anyagilag is honorálja. Farkas István : Politikai szempontból ! Reisinger Ferenc : Itt van egy eset (olvassa) : »57.815/23. elnöki szám. Kereskedelemügyi minister ur önagyméltósága Katona Lajos fütőházi géplakatoshoz az alábbi iratot intézte : Katona Lajos géplakatos, államvasuti élőmunkas, Cegléd. Az ön szolgálati főnöksége, a m. kir. államvasutak igazgatósága, bejelentette nekem, hogy ön 1882. évi szeptember hó 16-án lépett a m. kir. államvasut-intézet szolgálatába s az 1898. év óta állandóan a ceglédi fűtőházban áll — jelenleg előmunkási minőségben — alkalmazásban. Jelentést tett továbbá arról, hogy e 40 évet meghaladó szolgálat ideje alatt ön ellen nemcsak kifogás nem merült fel, de szorgalmával, fegyelmezettségével és feltétlen becsületességével mindenkor fellebbvalói elismerését váltotta ki és 64 éves kora dacára ma is egyike a legbuzgóbb munkásoknak, aki munkástársai elé bármikor példaképül állitható. Indíttatva érzem magamat arra, hogy önnek négy évtizedet meghaladó szolgálati ideje alatt tanúsított lankadatlan buzgalmáért, hűségéért és kiváló magatartásáért elismerésemet fejezzem ki. Budapest, 1923. évi április hó 5. Walko s. k.« Amidőn e kitüntető elismerést a személyzettel örömmel közlöm, egyben értesitem, hogy Katona Lajos részére ez alkalommal igazgatóságunk 5000 korona rendkívüli jutalmat engedélyezett. Kelety s. k. államtitkár.« (Zaj és felkiáltások balfelöl : Hallatlan ! Mi ez ma ?) Negyvenhat évi becsületes, súlycs szolgálat után, amelyről a kereskedelemügyi minister ur elismerő okiratot állit ki, ilyen nagyszerű jutalmazásban részesült ez a derék vasutas. Ezért az 5000 koronáért esetleg elmehet egy vasárnap délután kirándulni a legközelebbi akácfáig, mert arra, hogy egy komolyabb vasúti utat csináljon, már nem telik belőle. Természetes, hogyha a Máv. igy bánik alkalmazottaival, a délivasut-társaság sem licitálja túl márcsak a verseny kedvéért sem a Mávot. A délivasut munkásainak és alkalmazottainak helyzetére vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy az teljesen egy szinben áll a Máv. munkásainak és alkalmazottainak dotációjával. Ezzel a kérdéssel foglalkozva, nem mulaszthatom el, hogy röviden ne foglalkozzam azzal a kérdéssel is, hogy mennyi része van a vasutasságnak abból a demokráciából, ami a külügymínister ur állitása szerint nálunk túlteng. Farkas István : Annyira, hogy nem is látjuk, hol teng. Reisinger Ferenc : A magyar vasutasnak szervezkednie nem szabad, nem élvezheti mindazon emberi jogokat, amelyeknek birtokában van minden más munkásember, állampolgár, minden halandó ebben az országban. Rettenetesen szerencsétlen, egyenesen furcsa állapotnak találom, hogy az államvasút alkalmazottai, akikre a legfontosabb szolgálat van bizva, akik a leghasznosabb népréteg ebben az országban, a kormányzó hatalom részéről ilyen megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. Nem birnak egyesülési és gyülekezési joggal, nincsen szólásszabadságuk, nincs részük azon emberi jogokban, amelyekben mindenki más, —