Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, péntekem. 351 annyira, amennyire — mégis részesül. De na a vasutas, a kormány által előirt recept szerint akar szervezkedni, akkor szerve zkedhetik. Sőt vannak bizonyos intézmények, amelyek ugylátszik, a kormányzati hatalom részéről protekciót élveznek, amelyekben nemcsak be szabad lépni, hanem kötelesség is belépni, mert baj történik, ha valaki az ilyenirányú szervezkedésből kimarad. Nemrégiben egy irást függesztettek ki a vasutasság munkahelyén, amelynek szövege ez (olvassa) : »Figyelmeztetés. F. évi július hó 25,, 26. és 27-ikén, azaz hétfőn, kedden és szerdán a déli órák alatt a nyugati pályaudvari oktatóteremben eskütételre azok, akik az Ébredők csoportjának tagjai, pontosan jelenjenek meg.« Szomjas Gusztáv : Ez a szervekzedési szabadság. Reisinger Ferenc : Nagyon gyanús nekem ez a párancsszerü felhivás. Szomjas Gusztáv : Miért parancsszerü ? Reisinger Ferenc : Mert, aki nem megy el, annak különböző üldöztetésben szokott része lenni. Farkas István : Eskütételre ! Rothenstein Mór : Ébredezni szabad Reisinger Ferenc : Ez az irásmű nincs aláirva senki által, de parancsszerü ! Halász Móric : Kifügesztették, hát nem titkos. Szomjas Gusztáv : Nem bántottak senkit Debrecenben. Egy vasutast sem ! Reisinger Ferenc : Ne tessék ezt mondani, igen t. képviselő ur. Én ma csak a szervezkedés lehetetlenségével akarok foglalkozni, nem készültem fel arra, hogy az üldöztetéseket illetőleg aktaszerü bizonyítékokkal szolgáljak, akár a képviselő urnák, akár a nemzetgyűlésnek, de a jövő hét elején, ha visszajövök, készséggel állok a képviselő ur rendelkezésére hiteles adatokkal és be fogom bizonyítani, hogy igenis, üldöztetésekben van részük x esetben az alkalmazottaknak, azért, ha nem a hatalmon lévők szájaize szerint szervezkednek. Farkas István : Ha nem esküsznek fel az Ébredőkre ! Reisinger Ferenc : Egészen más a helyzetük azoknak a Czigány Sándor uraknak, akiknek neve a múlt hetekben kellemetlen körülmények között kolportáltatott itt. A Voge és a Kansz. egészen szabadon szervezkedhetik, sőt, amint tudjuk, magát a kormányt is ultimátumokkal tisztelheti meg. Ezért a vasúti alkalmazottak összesége teljes joggal követelheti a kormánytól, hogyha szabad, sőt kötelesség a kormány által megjelölt szervezetekbe tömörülni, akkor épen ugy, mint minden más polgárnak civilizált országokban joga van, ebben az országban is legyen joguk nekik a maguk tetszése szerint is szervezkedni. Erre való tekintettel a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Határozati javaslat. A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy a feloszlatott Magyarországi Vasutasok Szövetségének működését újból engedélyezze és tegye lehetővé, hogy a vasúti munkások I anyagi és erkölcsi érdekeik védelmében élhessenek a szervezkedés, az egyesülési és a gyülekezési szabadság jogával. A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy a vasúti munkások lapjának, a Magyar Vasutasnak betiltását helyezze hatályon kivül, a vasúti munkások érdekeik védelmére és céljaik ismertetésére épugy élhessenek a sajtószabadsággal, mint más társadalmi érdekeltségek. A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy a Máv-alkalmazottakra vonatkozóan hozott fegyelmi Ítéleteket és a létszámból való törléseket vegyes bizottság utján vegye revizió alá/ Elnök : Két óra. Kérem a képviseld urat, méltóztassék beszédét vagy befejezni, vagy pedig a délutáni ülésen folytatni. Reisinger Ferenc : Tisztelettel kérek szünetet. Délután folytatom. Elnök : A tárgyalást félbeszakítom és az ülés folytatását délután négy órára tűzöm ki. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Reisinge r Ferenc képviselő urat illeti folytatólag a szó. Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A délelőtt folyamán bátor voltam foglalkozni a magyar állam legnagyobb üzemének, a vasútnak a helyzetével. Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem további folyamán ugyancsak egy nagy állami üzem helyzetével foglalkozzam, a m. kir. diósgyőri vases acélgyár helyzetével. A m. kir. diósgyőri vas- és acélgyár munkásságának, alkalmazottainak gazdasági helyzete — beleértve a perecesi és ezzel kapcsolatos bányatelepek alkalmazottainak gazdasági helyzetét is, — nagyjából olyan, mint aminő a magyar államvasút alkalmazottainak helyzete. Ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, nem foglalkozom tehát részletesen ennek a dolgozó kategóriának gazdasági helyzetével, pusztán csak rámutatok arra, hogy körülbelül megegyezik a magyar államvasút alkalmazottainak helyzetével. Annál inkább kénytelen vagyok azonban egyet-mást szóvátenni, ami a m. kir. diósgyőri vas és acélgyár alkalmazottainak sorsát illeti, mert ebben az állami üzemben, amely Diósgyőr község és Miskolc városa között fekszik, égy kőhajításnyira Miskolc városától, vele villamosvasuttal összekötve, igen nagy különbség van a politikai jogok gyakorlását illetőleg, szemben Miskolc város törvényhatósága területével. Míg Miskolc városában néhány esetben már lehetett politikai népgyűlést tartani, addig Diósgyőr község területén, ahol magában a diósgyőri vasgyárban circa 6—7000 munkás dolgozik, évek óta nem lehetett egyetlenegy nyilvános népgyűlést sem tartani. A miskolci m. kir. államrendőrség kirendeltsége, amelynek működési területéhez tartozik Diósgyőr község, szinte egybehangzó sablonos határozattal utasítja el azokat a kéréseket, amelyek Diósgyőr község területére népgyűlés tartásának engedélyezésére vonatkoznak.
