Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

A nemzet g y ülés 159. ülése 1923. Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Igyekszem rövid lenni, hogy a tárgyalásra szánt drága időt fölösleges vitákkal ne pocsékoljam. Ha nem lettem volna direkt személyemben megtámadva, akkor nem nyilatkoznám. Bogya képviselő ur rettenetes vádjával szemben, hogy a kommün ideje alatt a munkástanács elnöke voltam, kijelentem . . . Propper Sándor: Mióta birő ez a fiu? Micsoda dolog ez? (Zaj.) Bogya János : Micsoda hang ez ? Rupert Rezső: Már megint nagyon megjött a kedve! (Zaj. Elnök csenget.) Reisinger Ferenc : . . . hogy ebben a tekintetben Bogya képviselő urnák teljesen igaza van. En a proletárdiktatúra ideje alatt tényleg a munkástanács elnöke voltam. (Zaj.) De ezt, igen t. Nemzetgyűlés, mint szenzációt még sem lehet itt feltálalni, mert hiszen alig hogy betettem a lábamat ebbe a nemzetgyűlésbe, Forgács Miklós képviselő urat ugy szólítottam meg, hogy »Kollega ur.« (Derültség.) Én soha le nem tagadtam ezt, nekem emiatt szégyelnivalóm nincsen, az én munkástanácsi elnöki működésem fölött azóta két hatalmas tényező mondott Ítéletet — s ezt Bogya képviselő urnák is el kell fogadnia, — t. i. egyrészt az u. n. független magyar bíróság . . . Szomjas Gusztáv: Az is! Nemcsak úgynevezett ! Reisinger Ferenc : . . . hivatkozom reá, tehát illetékesnek tartom, azonban nem tudom, hogy akik folyton élősködnek abból, hogy »független magyar bíróság« miért nem veszik tudomásul ennek a független bíróságnak Ítélkezését, miért licitálják mindig fölül annak igazmondását ? Szabó István (nagyatádi) földmiveíésiigyi minister : Nem kell folytonosan közbeszólásokban bántani egymást, s akkor nem lesz ennyi személyeskedés. (Igaz ! TJßy van I) Reisinger Ferenc: Én a kommün bukása után le lettem tartóztatva és igen t. Nemzetgyűlés, méltóztassék tudomásulvenni, hogy én a katonai fogházban külön tisztiszobát kaptam, ott rangomhoz illően bántak velem, aki a Munkástanács elnöke Toltam, s ez bizonyára nem így történt volna, ha ebben a minőségemben betyárságokat követtem volna el. Azonkívül a bíróság . . . Lovász János : Nekem nem volt valami kellemes szobám, mikor a kommunisták letartóztattak! (Zaj halfelöl.) Propper Sándor : Még egy akasztott ember ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Reisinger Ferenc: A képviselő urnák illenék annyit tudni, hogy ezek a letartóztatások akkor, abban a zűrzavarban részben közigazgatási, részben katonai utón, előzetes kivizsgálás nélkül, besugások, rágalmazások alapján történtek ós rengeteg embert tartóztattak le. (Félévi július hó 20-án, pénteken. 343 Máltások a szélsobaloldalon. 8 hányat küldtek közülük a másvilágra ! Felkiáltások jobbfelöl : Önök talán nem?) Rupert Rezső : Ön azután kellemes szobákat adott ! Néhányan a halálba is mentek azok közül ! Lovász János : Amonnan is ! Reisinger Ferenc : Hét tárgyaláson lettem az u. n. független magyar biróság által felmentve. (Zaj.) Az ítélet indokolását ajánlom a képviselő uraknak, méltóztassanak elolvasni, mert lehet belőlük egyet-mást tanulni. Ajánlom ezeket legkülönösebben Bogya képviselő ur figyelmébe. A magyar biróság állapította meg, hogy nehéz, felbomlott időkben hogyan kell viselkedniük embereknek, akik közérdekből becsülettel és önzetlenül szoktak dolgozni. Azonkívül egy másik, hatalmas verdiktet is kaptam. Direktóriumi elnöki ténykedésem helyén, Miskolc városában nemzetgyűlési képviselővé választottak, két volt nemzetgyűlési képviselővel szemben, oly óriási, abszolút szótöbbséggel, aminővel a túloldalon és ezen az oldalon ülő képviselőtársaim közül sem sokan dicsekedhetnek. (Felkiáltások jobbfelöl: Másnak is volt olyan szótöbbsége!) Kérem, én tudok tárgyilagosan beszélni, de a képviselő urnák is illik tárgyilagosan megítélni, amit mondok. Azt mondtam, hogy nincsenek sokan ebben a Házban, akik olyan szótöbbséggel választattak be, mint én. Miskolc egy nagy, intelligens város. Ezt ne tessék tagadni, mert ez igaz. Ott tehát, ahol én ténykedtem, ebben a megtiszteltetésben részesültem, így azt hiszem, hogy Bogya képviselő urnák ezek a rosszul elsütött ócska mordályai nem igen fognak engem megsebezni. Azonkívül magára az Almanachra, erre a közönséges kloáka-folyadékra vonatkozólag (Derültség a szélsobaloldalon. Mozgás.) azt a megjegyzést teszem, hogy azt, vájjon kinek az iniciativájára íródott ez a mű, ez a korszakot jellemző mű, nem tudom, csak sejtem ; de alaptalanul gyanúsítani nem szeretek, ennek a bizonyitgatásába tehát nem fogok bele. Csupán ennek a folyadéknak jellemzéséül rámutatok arra, hogy azt irja rólam, hogy a Miskolci Munkásujságot, az én lapomat hazaellenes agitációért a kommunizmus bukása után beszüntették Ez az állítás erre az egész szennyiratra világot dérit, mert nem hogy hazaellenes írásokért szüntették volna be a Miskolci Munkásujságot a kommün bukása után, hanem a Miskolci Munkásujság a kommün bukásakor már régen nem létezett. Dr. Szentpáli István nemzetgyűlési képviselő urat, Miskolc város volt polgármesterét — aki itt van — hívhatom fel tanuságtételre, hogy a Miskolci Munkásujság még a háború előtt önmaga szüntette be létezését. (Derültség a szélsobaloldalon.) Ezek után abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy egy fölényes mosollyal térhetek -napirendre a Bogya képviselő ur és az Alma-