Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 25 Dénes István : 150 is! Azt kell megmondani a kultuszminister urnák, hogy törődjék ezekkel a szegény gyermekekkel! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Eőri-Szabó Dezső: Más nagy kérdésekre ezúttal nem akarok bővebben rámutatni. Lennének ugyan egyes kifogásaim, különösen a jelenlegi pénzügyi politika ellen, . . . Dénes István : Azt elhisszük, hogy erre vannak kifogásai ! Eőri-Szabó Dezső : . . . mely szerény véleményem szerint nem felel meg mindenben országunk karakterének és mai helyzetének; ugylátom azonban, hogy különösen a ministerelnök ur belátássalteljes behatása következtében némileg itt is javul a helyzet. Dénes István : Mi azt egyáltalán nem látjuk ! Eőri-Szabó Dezső: Pénzügyi politikánk a bankokon kivül, amelyek eddigelé, ugy lehet mondani, egyedüli dédelgetett kedvencei voltak, kezd már a mezőgazdaság jogos érdekei felé is irányulni és a be nem vált deflációs politika, ha egyelőre kifejezetten talán nem is, de valójában talán mégis kezd háttérbe szorulni. El is várjuk a kormánytól, hogy a bankok, a gyárak, a trösztök és kartellek helyett igyekezzék mindinkább a dolgozó kisemberek hóna alá nyúlni, (Helyeslés.) és igyekezzék annak a szörnyűséges spekulációnak, amely most grasszál és tobzódik, mielőbb, minél erősebb rendszabályokkal gátat vetni, (Élénk helyeslés) mert Magyarországot nem a bankok és nem a spekulánsok, hanem a dolgozó milliók munkája és hazaíiassága fogja megmenteni. (Ugy van! Ugy van!) Rothenstein Mór: Milyen szépen hangzik ez ! Eőri-Szabó Dezső: A külügyi politikával kapcsolatban csak röviden akarok rámutatni arra, hogy nagyjában és egészében egyetértek a kormány politikájával. A külügyi politika a mai politikának talán a legnehezebb része. Könnyű itt kritizálni, könnyű itt direktívákat felállítani, de azokat megvalósítani mostani szörnyűséges helyzetünkben, azt hiszem, egyelőre, sajnos, teljesen lehetetlen. Itt nincs más feladat, egyelőre szerény véleményem szerint nem kínálkozik más feladat, mint a felvilágositás munkája, amelyet a ministerelnök ur legutóbbi külföldi utján is oly sikerrel és tagadhatatlan nagy hatással végzett. Egy bizonyos irányban orientálódni a mai világhelyzetben, a mai európai helyzetben csaknem lehetetlen. A kormánynak igenis, ki kell várnia azt az időt, amikor az eredményes és sikeres orientáció csakugyan lehetségessé válik. A t. radikális ellenzék kisentente szerelmének nem fog felülni az ország. (Mozgás a szélsobaloldalon") Hasonló csábító szirénhangokat hallottunk mi már egyszer 1918 őszén, amikor az volt a jelszó, hogy öleljük keblünkre volt ellenségeinket, s akkor majd egyszerre szent lesz a béke, teljes NAPLÓ XIV. lesz a boldogság. Jól tudjuk, mi lett a következménye? Mi a szomszédainkkal, amennyire és ameddig lehetséges, igyekszünk jó szomszédi viszonyban lenni már csak azért is, mert hiszen minden fegyvert, gazdasági és egyéb fegyvert kicsavartak a kezünkből, de a velük való szerelmeteskedést szívesen átengedjük a t. radikális ellenzéknek,... Nagy Ernő : Melyik az a radikális ellenzék? (Felkiáltások a jobboldalon: Ahol Nagy Ernő is van!) Eőri-Szabó Dezső : ... legyenek boldogok velük, azt azonban hangsúlyozom, hogy az országot 1918 októberének receptje szerint többé boldogítani nem engedjük. Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Saly Endre ! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! A mostani nemzetgyűlés megalakulása óta egy év telt el. Épen most tárgyaljuk a harmadik indemnitási javaslatot anélkül, hogy a kormány költségvetést terjesztett volna be arról, hogy a beszedett adófilléreket mire adta ki. Ez a tény egymaga is igazolja azt, hogy Magyarországon tényleg nincs alkotmányos kormányzás, mert egyetlen egy államban sem engedhetné meg magának a kormány azt, hogy ilyen viszonyok mellett, ilyen formában kormányozzon. A kormány erőszakkal megszerezte a maga többségét és ezzel az erőszakos utón megszerzett többséggel iparkodik diktatórikus módon kormányozni Magyarországot. Azt hiszem, felesleges bizonyítanom, hogy a kormány jelenlegi politikájával az ország többsége nincs megelégedve. A kormány politikája a valutasiberek, spekulánsok, árdrágítók, bankárok és hasonlók érdekeit szolgálja, ezzel szemben pedig a kisembereket, kisiparosokat, munkásokat és tisztviselőket elnyomja és megélhetésüket valósággal lehetetlenné teszi. Magyarország ezidőszerint a siberek, a szédelgők otthona és ezeket az állapotokat a mai kormányrendszer honosította meg, meghonosította pedig azért, mert kormányzati rendszerével aláásta a külföld felé Magyarország tekintélyét. Ha olvassuk a lapokat, azt látjuk, hogy a körülöttünk levő államok ugy beszélnek Magyarországról, mint valamely barbár országról, mert olyan események történnek itt, amelyekhez hasonlót talán csak ötven évvel ezelőtt hallhattunk az örményekről. Minthogy ilyen viszonyok vannak Magyarországon, a külföld nem tekinti a magyar nemzetet olyannak, mint a körülöttünk levő többi államokat és ezért eddig nem is volt hajlandó velünk tárgyalásokba bocsátkozni, Azok az állapotok, amelyek Magyarországon már négy év óta uralkodnak, végtelenül elkeseríthetnek minden kulturembert és általában mindenkit, akinek érzéke van az emberiség életszínvonala iránt. Tudjuk nagyon jól, hogy volt ebben az országban bolsevizmus, . . . 4
