Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

;• A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. Bogya János : Amit maguk csináltak S Saly Endre: . . • amely leveretett. A képviselő ur közbeszólására nem reflektálok, mert nem tartom azt arra méltónak. Volt bolsevizmus itt ebben az országban, de voltak hasonló állapotok másutt is. Nézzük meg például a párisi kommünt. Parisban is volt kommün, ott is voltak visszaélések ilyen cím alatt, ott is történtek gyilkosságok és a párisi kommünt is leverték. Amikor a párisi kommünt leverték, az ellenforradalom ott is sokakat börtönbe juttatott, sokat lecsuktak, sokat kivégeztek, ellenben négy évvel a kommün bukása után már egyetlen egy politikai fogoly sem volt a börtönökben. Ezzel szemben nálunk, Magyarországon, ma négy évvel a bolsevizmus leverése után még mindig százak sínylődnek a börtönökben tisztán és kizárólag azért, mert politikailag más felfogásuk volt, mint a most uralmon levő osztálynak. De nemcsak börtönökben sinylődnek százan és százan, hanem a politikai üldözés is folyik, épugy, mint 1919-ben, vagy 1920-ban. Ezek az állapotok teszik lehetetlenné azt, hogy Magyarország konszolidálódjék, ezek a viszonyok tüntetik fel Magyarországot oly furcsa szinben a külföld előtt, és mindezt nem mások csinálják, hanem az ország viszonyai okozzák. De nem is kell oly messzire mennünk. Itt van egy példa, amely sokkal közelebb esik Magyarországhoz : Az 1848-iki szabadságharc. Az 1848-iki szabadságharcot a magyar mágnások osztrák és orosz segítséggel leverték. Az osztrák ka marilla a szabadságharc vezéreit börtönbe vetette, sokat kivégeztetett közülök, ele ez az átkos bécsi kamarilla is két évvel a szabadságharc leverése, után már rájött arra, hogy ha Magyarországgal ki akar békülni, ha Magyarország állapotát konszolidálni akarja, akkor ki kell egyeznie Magyarországgal és azt a lehetetlen politikai atmoszférát, amely akkor volt Magyarország és Ausztria között, meg kell szüntetni. Még ez az átkos bécsi kamarilla is 1850/51-ben a politikai foglyokat mind szabadonbocsátotta. Es amig ez történt részint Parisban és Franciaországban, részint itt a perifériákon, addig azt látjuk, hogy a magyar kormány ma nemcsak hogy nem akar megbocsátani azoknak, akik esetleg félreléptek, hanem szinte a politikai üldözés özönével árasztja el Magyarország munkásságát és teszi lehetetlenné azt, hogy Magyarországon az állapotok javuljanak. A magyar kormány nagyon erélyes a baloldali forradalmárokkal szemben, — ha szabad magamat igy kifejeznem — de nagyon gyenge és erélytelen a jobboldali ellenforr adalm árokkal szemben. Baticz Gyula: Az ekrazittal szemben! Saly Endre : Amilyen erélyesen üldözik a baloldali kilengéseket, époly erélyesen védelmezik — hogy ugy fejezzem ki magamat — a jobboldali kilengéseket. Meg keli állapítani azt is, — és egyszer már igazán rá kell erre mutatni és behatóan kell a kérdéssel foglalkozni — hogy a magyar kormánynak nincs a kezében a központi hatalom. A magyar kormány nem közigazgat, a magyar kormány nem tarthatja és nem képes rendbentartani az ország ügyeit. Itt mások uralkodnak, mások kormányoznak, mások rendelkeznek. Itt a miniszternek csak annyi joga van, hogy a maga hivatali szobájában aláírja és kiadja a rendeletét, azonban a hivatalában, hogy ugy mondjam, politikai megbízottak vannak. Minden ministerium alá van aknázva, minden hivatalban politikai megbízottak vannak — mint Kun Béla idején — és ezek a politikai megbízottak teszik lehetetlenné a ministerek egyes intézkedéseit és rendelkezéseit. Nem hajtják végre, vagy elamerikázzák a dolgokat, vagy ha végre is hajtják, ez nem ugy történik, mint ahogy a rendelkezést a minister kiadta. Nem akarok sok példára hivatkozni, csak egy dolgot akarok megemlíteni, amely fényesen igazolja állításomat. Itt volt például a Népszava kolportázsjogának elvonása. A kiadott végzés szerint a tilalom hatálya egy hétre terjedt, június 24-től június 30-ig. Es erre megjelenik a hivatalos lapban a végzés azzal a szöveggel, hogy a belügyminister a Népszava kolportázsjogát elvonta és megjelenik ez minden időhatár kikötése nélkül. Később, napok múlva helyesbítették csak a hibát, illetve volt kénytelen korrigálni a hivatalos lap ezt a tévedést, amit azzal igyekezett kimagyarázni, hogy sajtóhiba törtónt. Engedelmet kérek, kénytelen vagyok kétségbevonni, hogy hivatalos lapot oly felületesen kezelnének, hogy ott ilyen rendeletbe sajtóhiba csúszhasson be. Ezt igenis szándékosan csinálták azért, hogy a vidéki, de a fővárosi hatóságoknak is módjukban legyen még az egy hét letelte után is beavatkozni és a Népszava terjesztését az egész országban megakadályozni. Rothenstein Mór : Több helyen meg is történt ! Saly Endre : Annak idején, hosszú éveken keresztül, az volt a szokás, hogy a képviselők, különösen az ellenzéki képviselők kimentek a vidékre és iparkodtak a közhangulatot, hogy ugy mondjam, a kormány ellen hangolni, illetve informálni őket bizonyos dolgokról. Most, amint látjuk, ennek megfordító ttja történik. A ministerek és egységespárti képviselők . . . Szilágyi Lajos: Azok járnak! Saly Endre : . . . nem itt a Házban mondják el véleményüket és programmjukat, ahol kötelességük lenne elmondani, hanem elmennek arató- és egyéb ünnepélyekre s ott nyilatkoznak és leadják a maguk nagy politikai véleményét. Szilágyi Lajos: Többnyire fehér asztalnál! Szeder Ferenc : Tűzoltólaktanyán ! Saly Endre: Ilyen eset a legutóbbi időben, ha jól emlékszem, három történt. Az egyik az igazságügy minister ur nyilatkozata volt, aki